Én, mint ügynök?(Marvel ff.)

"Az erőm..."

-Rita!-futott be Steve-Minden rendben?-nyúlt felém mire hátraugrottam.
-Ne érj hozzám!
-Miért ne érjek hozzád?
-Különben az erőmezeje nekirepít a falnak-válaszolt Stark.
-Nincs körötte semmi!-lépett hozzám majd megfogta a kezem-Semmi se történt!
-Az meg, hogy lehet?-csodálkozott majd mellém jött ő is majd hozzámnyúlt-És tényleg!
-Akkor magunkra hagysz Stark?
-Ha diskurálni akartok, akkor ti menjetek, mert ez egy labor. Itt a tudósok vannak. Nem holmi emberek!
-Holmi emberek?-kérdeztem.
-Jól van Rita! Nyugodj le, mert az a piros mező kezd megjelenni!
-Menjünk Rita!-fogta meg a kezem Steve majd kimentünk.
-Miért kerestél?-kérdeztem amikor kiértünk.
-Minden rendbe?-kérdezte komolyan felém fordulva.
-Hogy érted?
-Sok minden történt ma veled. Beszélhetünk, ha akarod.
-Pár órája pattintottál le, most meg beszélni akarsz?
-Tudom, de...
-Nem értelek! Amikor tényleg szükségem van rád, akkor elmész, de amikor szimplán élem az unalmas életemet, akkor felbukkansz, hogy beszéljünk. Döntsd el, hogy mit akarsz?
-Rita, én...
-Megbántad?
-Nem! Csak...
-Csak?
-Nem akarlak elveszíteni!
-Miért veszítenél el?
-Kétszer majdnem meghaltál a karomba!
-De nem haltam meg!
-Nem kellett volna idehoznunk!
-Miért? Akkor talán menjek vissza egy kávézóba dolgozni? Vagy talán menjek Coulsonnak segíteni?
-A S.H.I.E.L.D. nincs többé!
-De! És képzeld, hogy teljesen megváltozott! Ott minden ember fontos! És nincsenek szintek. Mert mindenki tud mindent. És kitudja? Lehet, hogy visszamegyek.
-Rita...
-Igen, Steve? Talán nem az igazat mondom?
-Nem akarom, hogy elhagyj engem!-nyögte ki mire leült-Nem bírnám ki mégegyszer!-nézett fel rám mire leguggoltam.
-Nem foglak elhagyni!-fogtam meg a kezét-Megígértem, hogy megvédelek.
-Ahhoz képes eddig ki mentett meg kit?
-De te nem voltál olyan helyzetbe. És tudom, hogy ébren voltál a kórházba amikor ezt mondtam neked.
-Honnan?
-Ügynök voltam, rémlik? Minden jelre figyelek! Az orrodon vetted a levegőt és a szádon fújtad ki. Ezt csak akkor tudod csinálni, ha ébren vagy.
-Lebuktam!
-Más nem vette volna észre!
-Mit szólnál ahhoz, ha ma én főznék egy vacsorát?
-Ezt vegyem egy randira hívásnak?
-Nem tudom! Visszamegyünk a bázisra. Olyan mintha otthon lennénk. Vegyed annak, aminek akarod!
-Elég titokzatos vagy!
-Én csak azt mondtam, hogy csinálok vacsit!
-Új terv!-jött ki Stark-Ittmaradunk Wakandába! Majd Shuri kiosztja a szobákat.
-Köszi Stark!-mondtuk majd furcsán ránk nézett.
-Megzavartam valamit?
-Nem-válaszoltam-Csak megbeszéltük, hogy megyünk edzeni!
-Menő az edzőterem! Próbáljátok ki!-ment be.
-Edzeni megyünk?-vonta fel a szemöldökét Steve.
-Jaj, tudom! Az öreg emberek már nem tudnak olyan sokat edzeni. Nem kell mondani!
-Picit szemtelen vagy!
-Nem vettem észre papi!-pattantam fel.
-Ezt nem kellett volna!-állt fel majd hirtelen elsprinteltem.
Követett egész végig. Igaz, levolt maradva, de tartotta a ritmust. Gyorsan befordultam a városba és ott össze-visszafordultam az utcák között.
-Megvagy!-kapott el oldalról majd megfogta a derekam.
-Az nem ér, ha levágod az utat!-fordultam vele szembe.
-Jobban ismerem Wakandát!
-Így nem ér!
-Meg akarod ismerni?
-Attól függ ki lenne az idegenvezetőm...
-Hát, rajtam kívül senki se vállalkozik rá. Ha megfelelőnek tartasz erre a feladatra, akkor mehetünk.
-Mehetünk!-mosolyogtam rá majd megfogta a kezem és elindultunk.
Csak sétáltunk és sétáltunk. Mutogatta a látványosságokat. Beértünk a főtérre és észrevettünk egy plakátot.
-Mi ez?-álltam meg.
-Tehetségkutató lesz. Tudsz valamit?
-Béna vagyok mindenbe!
-A S.H.I.E.L.D.-nél nem jártál zene órára?
-Te erről honnan tudsz?
-Nekem is voltak unalmas óráim a Triskelionba. Csak én nem aktaolvasással töltöttem az időmet.
-Eléggé érdekesek az akták.
-Min tanultál?
-Gitáron. De igazából fölösleges volt, mert egy bevetésre se kellett.
-Akkor felírlak!-fogta meg a tollat majd felírta a nevemet.
-Be fogok égni!
-Kit izgat? Elfelejtenek!
-Köszi! Nem te leszel a helyembe!
-Tudsz gitározni és táncolni...
-Táncolni? Én nem tudok táncolni!
-Akkor szívás lesz neked az az előadás!
-Miért?
-Mert az a feltétel, hogy egy hangszeres és egy táncos előadás kell.
-Most húzzuk ki a nevemet!
-Nem! Jó buli lesz!
-Neked!
-Gyere! Menjünk vissza! Csinálok vacsorát és utána jövünk ide!
-Honnan szerzünk gitárt?
-Az majd az én bajom lesz!-mondta majd elindultunk.
-Rendben!
---------------Pár órával később----------------
-Mit eszünk?-kérdeztem amikor leültem a pulthoz.
-Spagettit-tette elém a tányérat.
-Gondolom csak ezt tudod elkészíteni.
-Igazából nem! Mindent megtudok csinálni, ha elém rakják a receptet.
-Wow! Micsoda férfi!
-Mit mondjak?-ült le mellém-Tökéletes vagyok!
-Meg egoista...
-Jó étvágyat!
-Neked is!-kezdtem el enni.
Miután megettük a kaját, elmentem a vibránium barlangba, ahol van Shurinak a laborja.
-Szia Shuri!-mentem be.
-Rita! Segíthetek?
-Ami azt illeti...
-Kéne egy ruha az esti showra?
-Honnan tudsz erről?
-Hát ez egy kis ország és gyorsan terjednek a hírek...
-Szóval?
-Segítek!-tette le a tabletjét és felém fordult-Menjél be abba a kabinba!-mutatott mögém majd bementem-Mit szólsz egy piros egyberuhához?
-Az nem túl ribancos?
-Babarózsaszín?
-Az jó!-mondtam mire megjelent rajtam a ruha.
-Szandál?
-Rendben!
-Magassarkúba?
-Aha!
-Rendben! Készen vagy!-nyomta meg a gombot majd kinyílt az ajtó.
-Ilyet nem tudnál nekem csinálni hazára?
-Simán! Csak megkérsz és csinálok!
-Megbeszéltük! Köszönöm szépen!
-Szívesen! Ja és tessék!-adott oda egy gitárt-Apukám vette nekem, de én nem tudok játszani.
-Köszi Shuri!
-Sok sikert!
-Meglesz!-mentem ki.
Felraktam a gitárt a hátamra és visszamentem a palotába. Amint bementem az épületbe, meghallodtam a többieket. Francba! Csak normálisan elmegyek mellettük. És semmi feltűnés.
-Rita!-szólalt meg Sam-Gyere csak vissza!-mondta mire visszamentem-Hova készülsz?
-A tehetségkutatóra. Van kedvetek jönni?-francba Rita! Minek hívod meg őket.
-Nézni, ahogy a sok béna próbál jól szerepelni?-kérdezte Stark-Ott a helyünk!-röhögte el magát mire a többiek bólintottak rá.
-Akkor majd találkozunk ott-indultam el majd Sam utánam jött.
-Mióta indulsz ilyeneken?
-Steve írt fel.
-És akkor most te...
-Játszani fogok gitáron. Sőt! Táncolni fogok!
-Azt fel kell vennem!
-De kedves vagy!
-Ha égés lesz, jó lesz szülinapodra. Ha nem, akkor kiposztolom, hogy ismerek egy ilyen csillagot.
-Rendben!
-Ügyes legyél! Ha nem leszel, a végén letagadlak!
-Készítsd a facebookot, hogy letagadhass!
-Sok sikert!-ölelt meg.
-Köszi! Most mennem kell!-mentem ki.
Steve kint várt. Ő is átöltözött egy farmerba meg egy pólóba. Átkarolt és elindultunk. Amikor odaértünk a színpadhoz, lecsekkoltak, hogy ottvagyok és meg kellett adnom a táncos számomat.
-Én megyek a nézőtérre!-fordult felém Steve-Nagyon szurkolok neked!-puszilta meg a homlokom majd elment. A tömeg szépen lassan érkezett. Jézusom. És ebbe még az a ciki, hogy én vagyok az egyedüli fehérbőrű induló. Szép! A csapatból mindenki ideért. Akkor neked már másra nem kell várnod. A műsor elkezdődött. Névsor szerint én vagyok az utolsó. Végighallgattam mindenkit. Jézusom! Ezek nagyon jók! Jól van Rita! Ha nem teszel valamit a gitár mellé, akkor nem jutsz tovább a tánchoz. Végülis az nem is lenne baj...De ahogy Sam mondta, mindent bele kell adni! Felhívtak és felmentem a mikrofonhoz. A csapat hangosan ujjongott meg fütyült.
-Ez a dal rólam és egy barátomról szól-mondtam mire hallani lehetett, hogy Sam, Bucky és Tony mondják, hogy Ohhh Steve felé fordulva. Elkezdtem az elejét gitározni majd elkezdtem énekelni.

Amikor befejeztem mindenki állva tapsolt. Megköszöntem és lementem. Letettem a gitárt és vártam az eredményhirdetést. Egy nő feljött és felsorolta a listát. És bemondott engem is. Vettem egy mély levegőt és ittam egy kortyot. A versenyszellem felerősödött bennem. Francba Steve! Ezt te hoztad ki belőlem! Odamentem a stábhoz.
-Elnézést!-mentem oda.
-Igen?-nézett rám a férfi.
-Amit megadtam zenét a táncos részhez, azt szeretném ha karaoke lenne. Nem kell a rendes ének is hozzá.
-Rendben! Ez megoldható!
-Köszönöm!-mentem vissza.
Mivel megint utolsó vagyok így végignéztem mindenkit. Eléggé jók voltak. De egy versenybe az elég jó, az nem jó. Ezt anyutól tanultam a karate versenyeken.
Amikor felmentem, vettem egy mély levegőt. Akkor kezdjük el a showt.

Itt van a tánc☝️☝️☝️. Meghajoltam és lementem. A nő megint visszajött. Most nem egy borítékot hozott, hanem egy kupát.
-Kérem a maradék versenyzőket, hogy jöjjenek fel-mondta mire felmentünk-És akkor jöjjön a győztes! Mind a kettő száma letaglózta a közönséget és a bírókat is. És ez a személy...Rita Turner!-mondta mire kidülledt a szemem. Mi van? Én nyertem? A többiek állva fütyültek meg tapsoltak. Összeszedtem magam majd odamentem a nőhöz és átvettem a díjat.
-Köszönöm szépen!-köszöntem meg majd meghajoltam.
-AZ ÉN HÚGOM!-kiabálta be Sam.
Lementünk majd odamentem a gitárhoz.
-Rita!-jött hozzám Sam.
-Sikerült!-ugrottam a nyakába.
-Büszke vagyok rád!
-Köszönöm!
-De várjunk!-tett le-Mióta tudsz énekelni? Születésed óta ismerlek szinte és soha se tudtál énekelni!
-Nem tudom! Egyszerűen gondoltam, hogy kell és megtörtént. De tudok énekelni!
-Biztos egy mellékhatása az erődnek!
-Tudok énekelni!
-És gyönyörűen! Anyukád büszke lenne rád!
-Ez nem igaz! Mivel nem a katonaságba vagyok, ezért soha se volt büszke rám.
-Ez hülyeség! És most adok szabadidőt, hogy ezt átgondold!
-Mögöttem van Steve?-suttogtam.
-Igen!-válaszolta majd elment. Megfordultam és szószerint beléestem, mert olyan közel volt, hogy éreztem a légzését.
-Megmondtam, hogy sikerülni fog!-mondta majd elmosolyodott.
-Igen, megmondtad!
-Nagyon ügyes voltál! Mióta tudsz énekelni?
-Mától kezdve...
-Tényleg?
-Ez egy mellékhatása az erőmnek.
-Egy gyönyörű mellékhatás!-fogta meg a derekam-Pont, mint te!
-Még mindig nem tudod elmondani, hogy mit érzel?
-Nem vagyok a szavak embere.
-A tettek embere vagy.
-Pontosan!-értett egyet amikor közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.

Juhhééé!!!!
Steve és Rita egy pár!
Egy tányérból esznek, mindig összevesznek...
Na akkor a gyerekes énemet hagyjuk! Szóval ja...
De a lényeg, hogy minden happy!
Puszcsi: ConnieHolland😘