Én, mint ügynök?(Marvel ff.)

"Nem húzom fel a kesztyűt!"

-Szóval ennyi?-kérdezte Natasha-Megvannak a kövek. És ezután mi lesz?
-Megkeressük Thanost-válaszolta Quill-Addig akárki is fogja viselni a kesztyűt, tanulja meg használni!
-Szedjük össze a csapat többi részét az erdőbe!-mondtam amikor feltettem az idő követ. Használj minket! Tiéd a végtelen hatalom! Már megint a nyamvadt a kövek!-Kettő már biztos van az erdőbe. Mire odaértek lesznek talán hatan-fogtam meg a szelencét majd kinyitottam. Az Aether kijött. A folyékony halmazállapotú anyagot összenyomtam és megjelent a kő. Közbe a többiek kimentek. A kesztyűhöz emeltem és rátettem. Végtelen hatalom. Az egész univerzum ereje. Csak a tiéd! Elegem van! Gyorsan megfogtam a gömböt és széttörtem. Megjelent benne a kő és gyorsan átraktam. Legalább most nem lett semmi hang vagy látomás! Elpakoltam a szemetet és kimentem a többiekhez.
-Kik jöttek vissza?-kérdeztem Stevetől.
-Egyenlőre még senki se jött ki az erdőből-karolt át.
-Gratulálok!-jött ki Strange-Rájöttetek a megoldásra!-tapsolt meg minket.
-Te mindvégig tudtad, hogy ez lesz?-döbbentem le.
-Még szép! Tizennégy millió hatszáz ötször néztem meg az alternatív jövőt és csak egyszer nyertünk benne.
-Tizennégy millió hatszáz négyszer kikaptunk?-esett le Natashanak-Legalább élünk.
-Hol van az a rohadt lila pofa?-jött ki Wanda-Szóval nincs itt?
-Azóta még nem tolta vissza a képét-mosolyogtam rá.
-Thanos!-rohant ki Drax-Hol van?
-Az univerzumba!
-Köszönöm!-nézett rám.
-Hogy lehet ennyire hülye?-suttogtam.
-Csak dühös-válaszolta Steve.
-Én vagyok Groot-jött ki a faember.
-Beszélhetnél szebben is Groot!-szidta le Quill-Többek is vannak itt!
-Mindenki megvan?-nézett körül Stark.
-Csak még a fél bolygó hiányzik-mondta Shuri-Lehet, hogy titeket visszahoztak a kövek, de a többieket nem.
-És hogyan tudjuk őket visszahozni?-fordult felé.
-Hogy használjuk a kesztyűt...
-És ki az, aki fogja használni?-kérdeztem mire mindenki rámnézett-Nem! Nem, nem és nem! Ez volt Thanosnál is amikor el kellett tőle vennem a kesztyűt! Akkor megsérültem és mégegyszer nem megyek bele ilyenbe!
-Steve! Beszélj vele!-parancsolta Stark mire elmentek és csak ketten maradtunk.
-Nem húzom fel a kesztyűt!-néztem rá.
-Rita! Hadd mondjam el a döntést, hogy miért te!
-Hallgatlak!-tettem csípőre a kezem.
-Amikor megépítettük a gépet már akkor tudtuk, hogy valakinek használnia kell a kesztyűt. Egyszerűen nincs más választás, mint te! Csak te tapasztaltad egy kőnek az erejét. Te tudsz elbírni vele!
-Nem! Fogalmad sincs erről!
-Tudom miről beszélek...
-Nem Steve, nem tudod! Egy kő által majdnem megöltelek! Mi lesz hat kővel? Elpusztítom az univerzumot? Mert képes lennék rá! Egy csettintéssel...Ha nem használom jól a kesztyűt akkor mindannyiunknak vége.
-Erős vagy!
-De te ezt nem érted!
-Mondd el, hogy megértsem!
-Én nem tudom uralni az erejét, de Strange tudja! Őt kéne kiválasztani és nem engem! Nem egy tapasztalatlant kell beledobni a csata közepébe! Strange már uralta az idő követ! Neki kéne ezt megtennie és nem nekem!
-Strange csak egy átlagos ember! Ő nem jó hozzá! Te...
-Én mi vagyok? Egy génmódusult teremtmény?
-Ne forgasd ki a szavaimat!
-Steve én erre nem vagyok jó! Vannak határai az embereknek. Nekem itt van.
-De pont te vagy a legjobb erre!
-És miért?
-Mert neked van a legnagyobb szíved!
-És a szívem mibe segít?
-Hogy a kesztyű ne vegyen a hatalma alá szükséged van akaraterőre. És az nem az agyadből jön. Hanem a szívedből! Minden erőd a szívedbe van és ha képes vagy irányítani, akkor sikerülni fog!
-Steve erre nem vagyok képes! Ez túl sok nekem! Pár hete még csak egy felszolgálólány voltam Washingtonba. Fel kell fognod, hogy ez nekem túl sok! Erre nem tudtam felkészülni! Ez már teljesen felülmúlja az én életemet! Ez nem én vagyok! Én csak egy átlagos lány akartam lenni egész életembe! Szerinted miért elleneztem a katonai programot? Mert nem akartam! Anya is, a S.H.I.E.L.D. is, ti is, olyanra kértek engem, ami teljesen túlszárnyal engem! Én nem vagyok más, mint egy felnőtt nő, aki nyugodt életet akar élni!
-Szerinted mi nem ezt akarjuk?
-Feláldoztad magad hetvenhárom éve fölöslegesen! Mert Hydra igenis létezett még 2014-ig! Te az életedet odaadtad a hazádnak és a bolygódnak! Hogyan tudnál így nyugodt életet élni?
-Sehogy...
-Hogyan legyek nyugodt melletted, amikor tudom, hogy jönnek az űrlények és bármi történhet veled, Sammel, apával. Nem akarom elveszteni a maradék családomat is! Egy zászló már volt a kezembe és nem akarok még hármat látni!
-De te mondtad, hogy ilyen az életünk...
-Tudom, hogy mondtam ilyet! De meg kell értened, hogy ez azért NEM normális!
-Egyáltalán mi azok vagyunk?
-Azzal, hogy meghoztátok azt a döntést, hogy én használjam a kesztyűt, ti vagytok a Föld legnagyobb idiótái!-mondtam majd elmentem.
-Rita!
-Szükségem van egy kis magányra!-léptem be a palotába majd bementem a szobámba. Bezártam az ajtót és lefeküdtem az ágyra. Kijött belőlem egy könnycsepp. Aztán követte egy másik és mégegy másik. Felálltam és elmentem zuhanyozni. Miután végeztem felhúztam a pizsim és lefeküdtem. Betakaróztam és néztem a plafont. A szemem szépen lassan lecsukódott és már nem törődtem a külsőségekkel.
-A korlátlan hatalom-hallodtam majd megjelent az álmomba a kesztyű-Mindent elérhetsz vele! Te leszel az univerzum vezetője! Egy Isten! Egy uralkodó! Egy vezér! Semmi se álhat utadba!-mondta amikor megláttam magamon a kesztyűt és felrobbantottam a Földet.
-Úristen!-riadtam fel-El fogom pusztítani a Földet! Francba!-álltam fel majd kimentem a konyhába. Éjszaka közepe...Persze, hogy csak is te vagy ébren! Taps Ritanak! Elővettem egy poharat és öntöttem bele tejet. Gyorsan megittam majd visszaindultam. Megálltam Steve szobája előtt. Francba Rita, hogy ilyen jó szíved van! Kettőt kopogtam és benyitottam. Felémnézett és biccentett egyet így becsuktam az ajtót és bementem.
-Beszélnünk kéne!-ültem le mellé.
-Minden rendbe?
-Nem mondtam el mindent! A kesztyűről meg a kőről kapcsolatba.
-Hallgatlak!
-Amióta Thanos használta rajtam az erő követ, azóta látomásaim vannak. Amikor hozzáértem a kesztyűhöz vagy éppen a kövekhez megint voltak.
-Mik vannak a látomásba?
-Megszólítanak a kövek és egy valóságdarab jelenik meg vele. Mindig azt mondják, hogy a végtelen hatalom, erő, ami által az uralmam alatt tarthatom az egész univerzumot. Volt olyan, hogy elpusztítottam a bolygót. Volt olyan, hogy mindenkit megöltem a csapatból, mert eluralkodott felettem a kő ereje.
-Ezért nem akartad, hogy te legyél...
-Csak félek, hogy nem állok erre készen. Vagy, hogy igazak a látomások.
-Gyere ide!-húzott magához majd belefeküdtem az ölébe-Nincs semmi baj azzal ha félsz!
-Erre nem tudott felkészíteni a S.H.I.E.L.D.
-Erre nem lehet felkészülni!
-Sajnálom, amilyen voltam délután!
-Csak meg akartál óvni minket!-puszilt meg-Semmi baj!
-Legalább te megértesz!
-Ez a lényeg, nem?
-De! Pontosan ez!

Esküszöm, hogy ez a könyv kezd átmenni egy romantikus novellába, mint egy Bosszúálló fanfictionbe. De a lényeg, hogy drága, egyetlen Sebastian Stanünk egy évvel öregebb lett most...
Puszcsi:ConnieHolland😘