Én, mint ügynök?(Marvel ff.)

"Steve, mint edző?"

-Szép reggelt!-mentem be a konyhába-De álmos itt valaki!-löktem meg Samet mire felébredt.
-Készítenél nekem egy kávét ha már ott vagy!-szólalt meg.
-Miért vagy ennyire álmos?
-Nem tudtam aludni! Ez a wakandai ágy olyan puha, hogy olyan, mintha belesüppednék!
-Én nagyon jól aludtam az ágyba!
-Aludtál? Nem Stevevel hancúroztatok?
-Sam! Külön alszunk! Külön szobába! Ne legyen már ennyire mocskos a fantáziád!
-A testvéred vagyok és az a dolgom, hogy megvédjelek! És szeretném ha biztonságba lennél.
-Reggelt!-jött be Bucky.
-Bucky!
-Apa!-adtam oda Samnek a kávéját.
-Miről beszélgettetek?
-Rita biztonságáról-válaszolta Sam.
-Jaj! Erről beszélgettünk Sammel! És támogatom! Biztonságba kell lenned! Többször majdnem meghaltál!
-De élek!-magyarázkodtam.
-És arra jutottunk, hogy önvédelmet fogsz tanulni!
-Leesik bárkinek is, hogy S.H.I.E.L.D. ügynök voltam?
-Akkor is fontos az önvédelem! És a tanárod Steve lesz!
-HAHAHAHAHAHHAHH!-tört ki belőlem.
-Most mi van?
-Steve, mint edző? Jó vicc!
-Ez komoly Rita!
-Felnőttem úgy huszonnyolc évet, hogy fekete öves lettem és tizes szintű ügynök. Nem kell nekem edzés!
-De biztonságba kell lenned!
-Ne apáskodj már!
-Ne apáskodjak? Az apád vagyok Rita! Mi az, hogy ne apáskodjak?
-Emlékeztek, hogy én vagyok a Hydraölő?
-De Thanos sokkal erősebb a hydrásoknál!
-Családi vitának vége!-csapott az asztalra Sam-Rita, el kell fogadnod, hogy az apád félt! És Bucky, neked meg tiszteletbe kell tartanod, hogy a lányod ilyen makacs!
-Tíz perc múlva kezdődik az edzésed!-nézett rám apa.
-ARGH!-morogtam majd elindultam kifelé.
-Rita!
-Igen?-fordultam vissza.
-A másik irányba van az edzőterem.
-Tudtam ám!
-Dehogy tudtad!-ivott bele a kávéjába majd kimentem az ajtón.
------------------Sam szemszöge-----------------
-De makacs!-röhögte el magát Bucky.
-Az anyjától örökölte.
-De most nincs igazam?
-Jaj ne! Most jön, hogy melyik pártot támogatom?
-Meg kell védenie magát! Thanos bármikor visszajöhet! És biztos dühös rá!
-Igazad van!
-Köszönöm!
-De! Hagynod kell, hogy éljen! Had élvezze az életét! Steve az egyedüli olyan férfi, aki nemcsak egy átmeneti megoldás.
-Azt mondod?
-Igen, azt mondom! Kérdezd meg Starkot, hogy hogyan bán Peterrel. Gyerekeként vigyáz rá. Csak van valami jó tanácsa.
-Kösz Sam! Sokat segítettél!
-Rita szinte a húgom. Én is ugyanúgy féltem, mint te. És én kevertem bele ebbe a szarba, szóval a felelősség az enyém.
-Mindannyiunké!-veregette meg a vállam majd kiment.
-----------------Rita szemszöge-------------------
-Kezdhetjük!-jött be Steve.
-Őszintén! Felkértek és igent mondtál, vagy megparancsolták és nem volt más választásod?
-Az igazat mondjam, vagy amit akarsz hallani?
-Szóval nem ugyanaz?
-Nem!
-Szóval?
-Mivel akarsz kezdeni?
-Hogy szépen kimegyek az ajtón!-indultam el mire elém állt.
-Az nem opció!
-Ez nem tetszik!
-Nekem se! Szét kell, hogy verjelek!
-Várjunk! Honnan tudod, hogy nem én verlek szét?
-Fogadjunk?
-A vesztes kint alszik éjjel!
-A szabadba?
-Pontosan!
-Megegyeztünk!
-És semmi technikai eszközt nem használhat napnyugtától napkeltéig!
-Ez már tetszik!
-Hiszen én találtam ki!-mondtam majd kirúgtam a lábát-Essünk túl ezen minnél hamarabb!
-Rendben!-rúgta ki ő is a lábam mire leestem mellé.
Gyorsan felpattantunk és megtámadtuk a másikat. Volt ott rúgás és ütés egybe. Aztán valahogy megint a földrekerültünk. Indítottam a könyököm, de ő megfogta. Akkor ő ütött, de azt meg én fogtam meg. Hirtelen ráfeküdtem és elengedtem a kezeit.
-Én nyertem!-néztem a szemébe. Eddig is ilyen gyönyörű kék szeme volt?
-Ezen még tudok változtatni!
-De nem akarod!-mosolyogtam rá majd észrevettem, hogy már nincs is borostája-Mikor borotválkoztál?
-Ma reggel.
-Akkor jókor vettem észre!
-Igen!
-Beismered, hogy veszítettél?-kérdeztem amikor közelebb hajoltam a fejéhez.
-Biztos, hogy veszítettem?-nézett rám fura arccal majd megfordította a helyzetet.
-Ez igazából nem érvényes, mert már lejárt az öt másodperc!
-Mióta vannak a harcba szabályok?
-Az egyetlen szabály, hogy éld túl.
-Pontosan!
-Akkor készen állsz az esti kis táborozásodra?
-Jogosan nyertél!
-Még vissza is kellett fognom magam!
-Jajj! Azért nem vagyok ennyire rossz!
-Most mondjam meg a véleményemet?
-Szerintem inkább mutasd meg-húzta el mosolyra a száját majd feljebb hajoltam és megcsókoltam.
-Nem erre számítottam!-szólalt meg Sam mire Steve gyorsan leugrott rólam.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Megnéztem, hogy edzetek-e. Buckynak kell jelentenem!
-Edzettünk! Csak én nyertem!
-Tényleg?
-Igen!
-Biztos...
-Sam! Hogy is áll az állás?
-10-0 neked.
-Mostmár 9-1. Köszi!
-Kitagadlak!
-Előbb én!-mondtam majd kiment. Összenéztünk Stevevel és kitört belőlünk a röhögés.
-Ennyit falaztál már neki?
-Többet is. Csak akkor még gyerek voltam és megzsarolt.
-Mivel zsarolt meg?
-Hogy elveszi a telefonomat.
-Most komoly?
-A telefonom volt az életem! Mindenem azon volt! Képek, videók, zenék, appok...
-Te megszállotja voltál a telefonodnak!
-Ezt anyukám is észrevette.
-És mit tett?
-Elküldött karatézni. Utána kiképzésekre kellett mennem a katonai programjához. És jött a S.H.I.E.L.D. Azóta csak hívásokra használom.
-Anno nem volt semmi technikai eszköz. Ha volt is nagyon alap funkciójú. És amikor felkeltem hirtelen belecsöppentem a modern világba. De bevallom, hogy annyira nem is rossz.
-Nem volt ez neked sok? Cirka hetven évet átaludni és felébredni egy modern világba?
-Igazából nem. Alkalmazkodtam.
-Anyukám mindig is beszélni akart veled...
-Tényleg?
-Te voltál a példaképe. Meg Peggy Carter. Ezáltal lett jó katona, mert hitt bennetek. De túl korán meghalt...
-Hogyan halt meg?-kérdezte mire látta, hogy összetörik bennem valami-Nem muszály ha nem akarod!
-New Yorkba. Hat éve. Loki telibe eltalálta a századott ahol állt. Én eközben ott harcoltam egy utcányira. Láttam, hogy jött a katonaság. De azt hittem, hogy a légierőt nem küldik. Éppen harcoltam a chiturival amikor Loki tüzet nyitott. Hallodtam a sikolyokat. És amikor az űrlények hirtelen összeestek, odarohantam. Megnéztem, hogy van-e élő ember köztük. De mind halottak voltak! És megláttam a légierő logoját és reménykedtem, hogy nincs ott. De ottvolt. Négy ember alól lógott ki a keze. És Fury nem mondta el, hogy mi történt-emlékeztem vissza mire kifolyt egy könnycsepp-Utána két éven keresztül güriztem, hogy felkerüljek végre a nyamvadt nyolcas szintre, hogy megtudhassam, hogy miért halt meg az édesanyám. És amikor meg megtudtam az esetet, akkor meg kiderül, hogy majdnem mindent tudtam.
-Semmi baj!-ölelt meg.
-Mai napig hallom a szenvedést és a kiáltást a fejembe. Éjszaka, amikor lefekszem, mindig újraálmodom a pillanatot. Aztán felriadok és a következő álmom meg az, hogy anya él és boldog meg büszke rám.
-Biztos az!
-Egyetlen egy kérése volt és én meg ellenkeztem...
-Mi volt a kérése?
-Hogy végezzem el a Világok pusztítója kísérletet.
-Sokkal jobban áll a Hydraölő!
-Ugye?-röhögtem el magam.
-Most már mi vagyunk a családod! És tudom, hogy anyukád ebben a pillanatban is büszke rád!
-Honnan veszed?
-Mert én is az vagyok!
-Nem tudok meg Buckyra úgy nézni, mintha az apám lenne.
-Próbálkozik. Nem tudja, hogy milyen ez a szerep.
-Az a baj, hogy mindenkit elveszítek, akit igazán szeretek...
-Engem nem fogsz!
-Köszönöm!-töröltem le a szemem majd elengedtem.
-Mehetsz ha akarsz! Stark azt mondta, hogy szeretné felújítani a fegyveredet. Menjél! Beszélj vele!
-Köszi, hogy ezt elmondhattam!-pusziltam meg a homlokát majd kimentem.

-Stark!-léptem be.
-Rita! Felújítom a fegyvered!
-Először! Hogy mersz a cuccaim közé nyúlni? Másodszor! Ha mégegyszer hozzányúlsz a dolgaimhoz megverlek! Harmadszor! Ha felújítod a fegyveremet, neked kampenc lesz!
-Ottvan az asztalon!-mutatott maga mögé.
-Látod? Megy ez!-paskoltam meg az arcát majd megfogtam a botot és kimentem.
--------------------------Este---------------------------
Kikapcsoltam a tv-t. Hallodtam valami zajt kintről azért odamentem az erkélyhez és kimentem.
-Felébresztettelek?-nézett fel Steve.
-Mit csinálsz?
-Kint alszok...Hiszen vesztettem!
-De ezt nem gondoltam komolyan!
-Nem? Szóval akkor most pakoljam össze a hálózsákot és a sátrat?
-Hogy gondolhattad, hogy ezt komolyan veszem?
-Fogadtunk...Én állom a kihívást!
-Gyere be! Megfázol!
-Rita! Nem vagyok kölyök!
-Meg fogsz fázni! Rövidnadrágba vagy és a szúnyogok szeretik a vért! Éjszaka hideg van!
-Jó éjt Rita!-ment be a sátorba.
-Jó éjt Steve!-mentem be.

Jól van emberek! Azért már kezdhetnénk valami shipnevet kitalálni Ritanak és Stevenek...Ez a kapcsolat ami köztük van az egyre erősebb és erősebb...Szóval gondolkozzatok ezen!
Puszcsi:ConnieHolland😘