Medicopter 117 - Egy új korszak kezdete

8. epizód: Gabriele és Thomas - 1. rész

Gwen szemszöge

Ez már nem jól kezdődik. Másodpercek alatt vége lett a jó hangulatomnak. Bár nem is értem magamat, miért hittem azt, hogy megúszom ezt a kérdést...

- Szóval? - zökkentett ki engem Michael az agyalásból.

Idegesen nyeltem egy nagyot, aztán még egyet. Nem volt kedvem ehhez a témához. Még túl korai, hogy megtudják az igazat.

- Michael tényleg muszáj ezt? - kérdeztem vissza. - Ugyan mit kéne, hogy jelentsen, amit mondott? Egy bűnöző sohasem szavahihető, ezt te is tudod. Már akkor hazudik, amikor kérdez.

Összenéztek a srácok, mintha arról folytatnának eszmecserét, hogy titkolok-e valamit.

- Gwen...nekünk iszonyúan hiányzik Gabriele és Thomas. Azok után pláne, hogy Biggiék elmentek, még nagyobb űr keletkezett a szívünkben. Ha bármit tudsz... - itt már éreztem, hogy félbe kell szakítanom Karin-t.
- Mégis honnan tudnék bármit is? Hiszen nem is ismerem őket. Csakis annyit tudok, amennyit a jelentésetekből tudni lehet.

Idegességemben el kezdtem olyan hangon beszélni, hogy Karin és a többiek arcára olyasfajta döbbenet ült ki, amit nehéz lenne bárhogyan is leírni. Ránéztem az autópályásokra, akiknek az arckifejezése szintén azt sugallta, amit Michael-ék gondolnak. Szuper, már csak ez hiányzott...

- Gwen kérlek.... - Peter is beszállt a vitába.
- Nincs semmi kérlek Peter. Most nem tudsz még te sem hatni rám. Erről a témáról nem mondok és nem mondhatok semmit. Lehet, úgy tűnik, hogy elhallgatok valamit. De ez is a munkám része, hogy összezavarjam a kíváncsiskodókat. És ha megbocsátotok, lejárt az 5 perc, úgyhogy ha Semir nem haragszik, bemegyek Andrea-hoz.

Azzal sarkon fordultam és Andrea szobája felé vettem az irányt. Hallottam még némi pusmogást a skacok irányából, mielőtt beléptem volna a szobába, de nem figyeltem oda.

Narrátor szemszöge

- Ez így nagyon nem stimmel. - összegezte a történteket Peter. - Doktornőnk valamit nagyon nem akar a tudtunkra adni Gabriele-vel és Thomas-szal kapcsolatban.
- Nekem is feltűnt. Ordít róla, hogy csak terelte a dolgot. FBI és CIA ügynök. Ért a félrevezetéshez. - mondta kissé megvető hangon Michael.
- És ha jó oka van rá, hogy ne beszéljen róla? Erre nem gondoltatok még? - próbálta védeni a lányt Gina.
- De akkor is. Ez így nem működik.
- Jobb ha leállsz Michael. Gwen-t ezzel a viselkedéssel rohadt hamar el fogod taszítani magadtól, pedig már elég jóban voltatok idáig.
- Kösz a felvilágosítást Florian, de nincs rá szükségem. Gwen titkol valamit róluk és én megtudom, hogy mi az!
- Nem éppen jó ötlet erőszakkal nekiindulni. - szálltak be Semir-ék a beszélgetésbe. - Ha nyomás alá helyezed Gwen-t, csak még biztosabb lesz abban, hogy soha ne mondja el az igazat, ha arról van szó. Ezt mi pontosan tudjuk. Hagyni kell időt neki, hogy megnyíljon.

Michael csak ingatta a fejét. Nem értett egyet az autópályásokkal, de belátta, hogy igazuk van. Így semmit nem fog kiszedni belőle. Negyed órával később az emlegetett személy újra felbukkant a folyosón.

- Semir, - szólt oda Gwen a kis töröknek. - Andrea látni szeretne téged. De siess, mert az intenzíven nem lehetsz bennt sokat.

A felügyelő úr elindult Gwen felé, majd mikor mellé ért, odahajolva a doktornőhöz csak ennyit mondott:

- Jól gondold meg, hogy meddig hallgatod el előlük az igazat. Már érzik, hogy valamit tudsz és nem tudják meg tőled záros határidőn belül. Csak óvatosan.

Dr. Fraser csak bólintott egyet Semir szavaira, majd addig figyelte távozó alakját, ameddig el nem tűnt a sarkon. Csatlakozott a barátaihoz, akik gyanakodva méregették.