Medicopter 117 - Egy új korszak kezdete

17. epizód: Fél lábbal Németországban - 2. rész

- Itt Dr. Fraser.
- Doktornő, örömmel hallom, hogy jól van. - szólalt meg a vonal túlvégén Queensland nyomozó. - Híreim vannak a rám bízott üggyel kapcsolatban.

Gwen felállt a mankójára támaszkodva és kiment a konyhába. Minden lépését árgus szemmel figyelte a szőke szanitéc.

- Most már mondhatja, senki sem hallja.
- Rendben. - majd megköszörülte a torkát a nyomozó. - Megtaláltam őket.
- És hol vannak?
- San Francisco-ban bukkantam a nyomukra.

Gwen-nek meg kellett kapaszkodnia a konyhapultba a hír hallatán.

- Ez már biztos?
- 100% doktornő. Információim szerint egy harmadik emeleti lakásban laknak jelenleg a városközpontban.
- Nem is tudom, hogy mit mondjak. Nem találom a szavakat nyomozó. Köszönöm a fáradozásait.
- Nincs mit megköszönnie, örömmel segítettem ezt az ügyet felgöngyölíteni. Miss Schwerin és Mr. Contini bizonyára nagyon boldogok lesznek majd, ha újra találkoznak a rég látott barátaikkal.
- Mindenképpen. Ez már rutinból fog menni.
- Emlékszem, mesélte a doktornő és a pilóta ügyét. Pont ezért vállaltam el a megbízást. A díjat már lerendeztük, úgyhogy nincs szükség további kompenzációra, remélem nem felejtette el.
- Igen, természetesen emlékszem, ne aggódjon.
- Ha bármely más esetben igényelné a közbenjárásomat, ezen a telefonszámon bármikor el tud érni.
- Rendben, fel is jegyeztem magamnak, köszönöm.
- Öröm volt önnel dolgozni, jobbulást kívánok és minden jót. Viszonthallásra!
- Nekem is önnel, Queensland nyomozó, viszonthallásra.

A telefon letétele után olyan határtalan öröm árasztotta el minden porcikáját a doktornőnek, hogy ugrálni tudott volna. Csakhogy ebben megakadályozták a rossz térdei. Gwen gondolt egyet és megpróbált mankó nélkül visszacsoszogni a nappaliba, de annyira gyenge még a lába, hogy elvétette a lépést és ha a konyha ajtajában álldogáló Peter nem rohan oda elkapni őt, akkor elég hangosat koppant volna a parkettán. Így is a feldőlt műanyag mankó elég zajt csapott, amire elhallgattak a többiek.

- Gwen jól vagy? - fürkészte a lány arcát Peter.
- Semmi bajom szőke herceg. - nevetett a szanitéc karjaiba kapaszkodó Gwen. - Csak a lábaimat újra kéne programozni, hogy zökkenőmentesen működjenek.
- Elment az eszed, hogy ezzel próbálkozol a frissen műtött térdeiddel.

A doktornő megpróbált felállni nagy nehezen Peter segítségével. A szanitéc teljes ereje kellett ahhoz, hogy megtartsa a lányt és ellensúlyozza az imbolygását. Így viszont gyakorlatilag egymásnak préselődtek. Újra felizzott a levegő körülöttük.

- Különben mi volt ez a telefonhívás Gwen?
- Majd mindenki füle hallatára elmondom Peter. Ez ugyanis mindenkit érint...

Elakadt a szava az arcát vizslató ragyogó szempártól. Az arcuk alig volt egy pár centire egymástól. Egy elszabadult kósza tincset visszatűrt Peter Gwen pirosló füle mögé, amitől a lány csak még jobban zavarba jött.

- Olyan gyönyörű vagy még sebhelyekkel is Gwen.

Gwen el akart fordulni a szanitéc arcától, de egy arcára simuló tenyér megakadályozta minden erre irányuló igyekezetét. Újra azt a bizonyos szempárt nézte, amelyekből tisztán ki lehetett következtetni Peter szándékát.

- Nem tudom, hogy ez helyes-e Pet...

Nem volt ideje befejezni a mondatot, mert kedvenc szanitéce elhallgattatta a csókjával. Olyan váratlanul érte az egész, hogy nem volt felkészülve ezekre a heves érzelmekre.

Mindenki tudja, hogy Peter Berger szerelmi ügyekben néha elég bizonytalan és rámenős, de a mostani eset teljesen különbözik az előzőektől. Noha hivatalosan még nem vált el Stella-tól, de elég régóta nem élnek együtt. Ezen felbátorodva lépte meg azt, hogy megcsókolja a doktornőt.