Medicopter 117 - Egy új korszak kezdete

11. epizód: "Houston, van egy kis gond..." - 1. rész

- Akkor ma mi a program? - tette fel a kérdést Gina a csapatnak, mivel mindenki krumplis zsák módjára ült a nappaliban.
- Próbáljunk meg feltűnés nélkül járkálni a városban. - válaszolt a feltett kérdésre cseppet sem boldogan Michael.
- Akkor nélkülem mentek. - szólt közbe Gwen. - Sajnos én túl nagy veszélyt jelentek rátok nézve.
- Jajj ne már Gwenny. - szólalt meg csalódottan Karin. Amióta az Egyesült Államokba jött, szinte mintha kicserélték volna. Sokkal energikusabb és bátrabb lett. - Nehogy már a 4 fal közé száműzd miattunk magadat. Te is a csapat része vagy.
- Hirtelen de bátor lettél Karin. - nézett fel rá Michael, mivel addig szomorúan a földet pásztázta a tekintetével. Thaler doktornő arcán halvány mosoly jelent meg ezen szavak hallatán.

*Hmm, nem akartam kerítőnőt játszani, de ezek között megint alakul valami...* Gwen-t örömmel töltötte el az előbbi jelenet. Peter-re pillantott, aki szintén Karin és Michael kis párbeszédét figyelte, de egy pillanattal később már találkozott is a tekintetük. Gwen zavartan pillantott el másfelé. Nem tudja, hogy mit kezdjen a szőke szanitécével, kedveli is, ugyanakkor ki van zárva, hogy most barátja legyen. Van épp elég baja enélkül is. Főleg a mostani helyzet borítja ki eléggé.

Végül amellett döntöttek, hogy a délelőttöt a házban töltik. Karin és Gina birtokba vette a szobáját; Gabi és Ralf végre újra örülhettek egymásnak, így elvonultak a földszinti vendégszobájukba; Florian és Peter Jens-szel együtt Gwen hatalmas videójáték gyűjteményét böngészték át a nappali egyik sarkában; a legöregebb Eppes és a két mentőorvos elmentek a városba valami ehetőt nézni; a két Eppes tesó nekiállt kitakarítani a garázst; Terry a konyhába matatott valamit; Gwen és Thomas pedig kinnt üldögéltek a ház előtti faragott fenyőfából készült padon.

- Szóval simán beilleszkedtél közéjük igaz? - kérdezte a lányt Thomas, miközben meg akart gyújtani egy cigarettát, de a doktornő kiütötte a kezéből. - Erre miért volt szükség?
- Tudod te azt nagyon jól Thomas. - nézett a pilótára dühösen Gwen. - Még meddig akarsz játszani az életeddel? Csoda lesz így is, ha nem kell majd új tüdőt keresni a számodra.
- Valaki de törődik velem...
- Ne legyél már ilyen bunkó, inkább örülj neki, hogy már másodszor próbálom megmenteni az életedet. Bár elsőre a csapatommal sikerült, de nem hagyom, hogy az eddigi munkámat elcseszd. Egyébként igen, sikerült beilleszkednem.
- Úgy hallottam, hogy nem ment valami simán az ügy.
- Az valóban nem; amikor el kellett hallgatnom előlük, hogy Gabi és és te élsz, plusz amikor megtudták, hogy ügynök vagyok, hát...nem lettem volna a helyükben. Höppler úr ugyan megnyugtatott, hogy biztos helyem van a Medicopter-nél és jól tettem, amit tettem, de erről én nem vagyok annyira meggyőződve.

Thomas a fejét szomorúan ingatva a kezébe vette a maga mellé letett sört.

- Sört azért ihatok? - kérdezte a lányt egy félmosollyal az arcán.

Ekkor Gwen is elővette a nadrágja zsebébe süllyesztett üveges sörét és koccintott egyet nevetve a pilótával.

- De nem nélkülem! Egyébként mondták a srácok, hogy megcsináltam ugyanazt az akciót, amit te anno?

Thomas elgondolkozva vakargatta az állát.

- Nem, azt hiszem. Melyikre gondolsz?
- Arra, amikor régen egy ügy koronatanúját súlyos sérülésekkel kellett kórházba szállítanotok, de a maffia emberei utánatok jöttek és majdnem szarrá lőtték a gépet. Te pedig bátran szembe szálltál velük egy jelzőpisztollyal, ami miatt a közeli hídnak ütköztek és felrobbantak.

A pilóta meglepődve nézett a doktornőre, miközben felegyenesedett a padon.

- Ez most komoly? Az egy elég életveszélyes akció volt.
- A miénk is. De gondoltam, ha neked ment, akkor nekem is menni fog. Különben nekünk volt plusz segítségünk az FBI személyében, mert ők voltak az erősítés, amit kaptunk, miután beszóltam rádión a központba.
- Nem is rossz egy mentőorvostól.
- Kösz Thomas.