Medicopter 117 - Egy új korszak kezdete

7. epizód: Halálos tánc

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor baromira mondania kéne valamit, de nem megy. Gwen is ezzel a problémával küszködött. Legszívesebben elhagyta volna a helyiséget és hazament volna kisírni a szemeit, hogy így bánt a barátaival.

- Tudom srácok, hogy ez így most sok egyszerre, de amúgy sem tudtam volna sokáig eltitkolni.

Levette a szemüvegét és a kezeibe temette az arcát. Szörnyen érezte magát, pedig csak védeni akarta őket. A srácok sem találták a hangjukat, hasonlóan tanácstalanok voltak ebben a helyzetben. Ebbe a pattanásig feszült helyzetbe lépett be Höppler úr.

- Nagyon örülök, hogy ép bőrrel megúszták a bevetést, mert a gép állapota alapján nos nem a legjobb benyomásom van. Minél hamarabb kérem a... - ennél a pontnál jött rá, hogy igazából nem is figyelnek rá, hanem hol Dr. Fraser-t, hol a földet bámulják. - Magukba meg mi ütött?

Lassan vették rá a fáradtságot, hogy a főnökre emeljék a tekintetüket, de folyamatosan visszapillantgattak a doktornőre.

- Főnök úr, maga tudta, hogy Gwen FBI és CIA ügynök? - kérdezte Gwen mellől Michael.

Höppler úr ránézett a zavarban lévő és idegesen toporgó Dr. Fraser-re, majd vissza Michael-re.

- Szóval most már önök is tudják. Igen így van. - adott igazat a főnök Michael szavainak a többiek legnagyobb döbbenetére. - De nem hiszem, hogy ez bármiben is befolyásolhatná a további munkájukat. Épp ellenkezőleg.
- Biztos ebben Höppler úr? - találta meg végre a hangját a doktornő, de alig lehetett érteni, mivel a sírás szélén állt. - Ma az egyik elkövető azt dörmögte oda nekem, amikor Peter-rel és Michael-el menteni akartuk őket, hogy miattam akarják kinyírni a barátaimat. Én ezt nem akartam. Azért vállaltam el a bázis vezetését, mert őszintén hittem benne, hogy megvédhetem őket bármitől, néha még saját magamtól is anélkül, hogy tudnák hol dolgozom. De ma majdnem elvesztettem őket ennek hála és - itt tartott egy kis szünetet, valamint végignézett a társalgóban lévőkön. - fáj ezt kimondani, de emiatt nem tartom magamat alkalmasnak a Medicopter 117 bázisának vezetésére. - fejezte be Gwen a főnök szemébe nézve.

A doktornő sarkon fordult és kirohant az épületből, magára hagyva mindenkit a hallott információval. Amint kiért a kocsijához, leült az előtte álló padra és tárcsázta Ben számát, aki 3 csörgés után fel is vette.

- Szia Gwen, mi a helyzet, hogy ilyenkor hívsz? - szólt bele a telefonba Ben.

A lány válasz helyett csak elbőgte magát.

- Hé drága mi történt veled? - váltott aggodalommal teli hangra Ben.

A háttérben már hallható volt Semir és Engelhardt asszony szintén aggódó kérdezősködése.

- Ben, kérlek hangosítsd ki a telefont, mert ezt a többieknek is hallania kell. - kérte a sírástól elgyengült hangon a barátját a doktornő.
- Rendben, megtörtént. Most már mindenki hall téged.
- Köszönöm. - majd vett egy mély levegőt. - Az a nagy helyzet, hogy épp most közöltem a többiekkel, hogy ügynök vagyok a két 3 betűs szervezetnél, illetve azt vágtam szinte a főnök arcába, hogy nem tartom magamat alkalmas bázisvezetőnek. Most komolyan ekkora baj, hogy csak a védelmük érdekében nem mondtam el nekik korábban?

Újra el kezdett sírni keservesen.

- Kislányom nyugodj meg kérlek. - vette át a szót az édesanyja. - Idővel meg fogják szokni.
- Éppen itt van a probléma anya, hogy idővel.
- És most hol vagy?
- Ülök a bázis előtti parkoló egyik padján, mivel faképnél hagytam az egész társaságot.
- Gwen ilyet ne csinálj, mert akkor még jobban fognak érted aggódni. - szólalt meg Semir. - Bizonyára hatalmas sokk lehetett a számukra.
- Figyelj szívem, majd a munka végeztével és Hartmut-ot összeszedve odamegyünk és segítünk nekik feldolgozni a hallott információkat az úgy jó?
- Köszi anya, talán segíthet. De most ott vannak velük az FBI-osok is nem tudom, hogy nekik mennyire fog sikerülni beszélni velük.
- Érted bármit Gwen. - vette vissza a szót Ben. - Fontos nekünk is, hogy zavartalanul tudj dolgozni. Az viszont jó, ha segítenek ők is.
- Ez így igaz Ben és köszi, remélem beválik majd az, hogy jöttök. Megyek szerintem, mert lépteket hallok közeledni és nem akarom, hogy bárki hallja miről beszélek.
- Jól van kicsim, vigyázz magadra. És nyugi, veled vagyunk lélekben.
- Ez sokat is jelent a számomra anya. Sziasztok.