Medicopter 117 - Egy új korszak kezdete

14. epizód: Betörés az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséghez - 1. rész

- Jól van emberek, akkor a terv a következő: három 4-es és egy hármas csapatra oszlunk. - vázolta fel a tervet Don Eppes ügynök. - Vegyes csapatok lesznek: az elsőben Terry, David, Jens és Mark lesznek; a másodikban William, Thomas, Max és Karin; a harmadik csapatban Ian, Florian, Gina és Ralf; én pedig viszem Peter-t, illetve az öcsémet Charlie-t. Megfelel ez így mindenkinek?

Mindenki elfogadta sűrű bólogatás közepette a helyettes FBI főnök döntését.

- Akkor rendben van. Valószínűleg sokan védik a főbejáratot, így csak akkor mozogjatok, ha jelzek. Semmi magánakciózás.

Ekkor hangos csipogással jelzett a jeladó. Célbaért a lányok S.O.S. üzenete.

- Mi az Don, mi történt? - kérdezte David.
- Egy S.O.S. jelzést kaptunk valószínűleg az épületen belülről.
- Akkor még élnek... - fújta ki hangosan a megkönnyebbüléstől a levegőt Karin.
- Nyugi srácok, együttes erővel kihozzuk őket. - mondta végül határozottan Eppes ügynök.

A fal mellett lopakodva közelítették meg a bejáratot, ahol miután Don észlelte, hogy legalább öten járőröznek, jobb öklével megállította a csapatot. Elővette a füstgránátot, jelzett a többieknek, hogy ők is tegyenek így, majd egy halk "Most!"-ot mondva eldobták a működésbe hozott füstölgő szerkezeteket egyenesen a járőröző ügynökök lába elé. A füsttől köhögve másodperceken belül eszméletlenül csuklottak  össze a célpontok. Eppes ügynök jelzésére mindenki előbújt a rejtekhelyéről és futva közelítették meg a helyszínt.

Peter meglepődött az elé táruló látványtól.

- Hoppá, ez hatásos cucc volt...
- Mivel a világ legerősebb saját fejlesztésű altatója volt belekeverve. - szólalt meg Peter mellett Thomas.
- Miket nem tudsz Thomas...
- Ezt miattunk tudja. - szólt közbe Charlie. - Alapjában véve is remek képességei vannak a pilóta úrnak, de ha már élvezte az FBI vendégszeretetét, akkor kitanítottuk pár dologra.
- Amit ezúton is nagyon köszönök.
- Jesszus Thomas meg tudott köszönni valamit... - szólalt meg tettetett meglepődéssel a hangjában Michael.
- Ez a pillanat is eljött. - így Mark.
- Most már igazán abbahagyhatnátok. - próbálta nyugtatni a csapatot Florian.
- Majd folytathatjátok egymás nyúzását, ha Gwen és Gabriele már biztonságban van. - zárta le a gyerekes civakodást Don.

Amint meg tudták tisztán közelíteni a bejáratot, Eppes ügynök jelzett az öccsének, hogy jöjjön közelebb.

- Charlie, itt az ideje a bűvészkedésednek.
- Ahogy kívánja főnök úr... - mosolyodott el Charlie.

Pokoli okos az ifjabbik Eppes. A matematika használatával az agya úgy fog működni, mint egy humán kódfeltörő. 3 perc alatt fel is törte a zárat. A mentősök elismerő pillantással méregették Charlie-t és a művét. Beosontak az épületbe és körbepásztázták a területet.

- Akkor a megbeszéltek szerint indulás! - adta ki a parancsot Don, mire a négy csapat a négy égtáj felé vette az irányt. Közben Don az adóvevőt a fülébe helyezve ellenőrizte, hogy mindenki hallja-e. Az első védvonalon átjutva semmi különöset nem észleltek. Aztán a 2-es csapat (William, Thomas, Max, Karin) találtak valamit.

- Don, itt Thomas. A mi irányunkban lévő folyosón vérnyomokat találtunk, ami 100%, hogy nem egy embertől származnak.
- Ez biztos?
- Mindenképpen. Annyira, amennyire csak egy vérnyom az lehet.
- Most sem bírsz magaddal Wächter?
- A te hozzászólásodra senki nem volt kíváncsi Lüdwitz.
- Jól van fiúk koncentráljatok a lényegre! Más egyéb?
- Egyenlőre semmi.
- Akkor haladjunk tovább.

Vissza a menekülőkhöz...

- Gwen, én már nem fogom sokáig bírni. Legszívesebben itt helyben le tudnék ülni.
- Gabi nem teheted! Tudják, hogy szökésben vagyunk és ha egy kicsit is megállunk, azzal hatalmas előnyhöz juttatjuk őket illetve mi meg rengeteg időt veszítünk.
- De annyira fájnak már az ujjaim a kezemen meg a lábam és még ki tudja hol...
- Hidd el átérzem. Pontosan ettől szenvedek én is. De pontosan tudom mi forog kockán, ha most megállunk.
- Az életünk.
- Az. Na gyere, segítek menni, biztos közel vagyunk már a célhoz. Legalábbis nagyon remélem.

Mindkét doktornőnek a sérüléseik okán fogytán volt az ereje. Ha hamarosan nem találják meg a kijáratot vagy nem botlanak bele a segítségükre érkezett barátaikba, akkor vége. Több kisebb-nagyobb lépés zaját lehetett hallani a háttérben, sokan üldözték már őket. A két nő eközben már csak a csodában bízott. De az nem ebben a pillanatban jött el.

Ahogy befordultak megint egy folyosón, 3 ügynökkel találták szembe magukat. Köztük volt a főnök, Greenday ügynök valamint a színpadiasan pofán vágott Newton ügynök is plusz egy harmadik, akit nem ismertek. Úgy látszik bevették az ügynökcsaj sztoriját, hogy tehetetlen volt a két doktornővel szemben. Senki sem mozdult, pattanásig feszültek az idegek.

- Azt hitték, hogy ilyen könnyen megúszhatják, ha kiütik a legjobb női ügynökömet? Nem járnak ilyen egyszerűen túl az eszemen. Most pedig kezeket fel és mennek szépen vissza a cellájukba!
- Majd ha fagy! - ordította a vezető képébe Gabi és teljes erőből nekirontott.

Gwen-t totál lefagyasztotta Gabriele előbbi akciója.

- Gwen, segítenél? - kiáltott oda a földbe gyökerezett lábbal álló barátnőjének.
- Máris. - ébredt fel a kábulatból a lány és a segítségére sietett.

Ketten három ellen nem jó leosztás. Főleg, hogy az egyik fél nincs teljes fizikai ereje birtokában. Azonban győzelemre álltak az ügynökök ellen. Sajnos egy váratlan pillanatban olyan ütést mértek rájuk, amit nem tudtak kivédeni, így míg Gwen-t Greenday ügynök, Gabi-t a másik férfi ügynök kapta el és csavarta a kezüket a hátuk mögé.

- Mint mondtam, nem úszhatják meg. Ez nem ilyen egyszerű. - sziszegte Gwen fülébe a vezető. - Most pedig halljam: hogyan lehet feltörni a német biztonsági rendszereket Fraser ügynök?
- Sejtelmem sincs miről beszél. Én csak légimentő vagyok a németeknél, hozzá sem férek az efféle rendszerekhez. - próbált kamuzni Gwen.
- De maga ügynök létére hacker. Nem is akármilyen. Igazából - és itt megvetően nézett Gabriele-re - maga volt a célpont a tudása miatt, gondoltuk, ha Kollmann doktornő is velünk tart, akkor maga is vele jön, mivel bármit megtenne a barátnőjéért.
- Ez pontosan így van. Tudja, senkit nem hagyok hátra.
- Milyen kedves és együttérző, mindjárt elsírom magam.
- Sírhatna is, mivel ha kiszabadulok a markából, tuti tökön vágom faszfej.
- Úgy tűnik nem érzi át a helyzet valódi súlyát.

Közben újabb, hangosabb és gyorsabb lépések hallatszottak, viszont nem mögülük, hanem előttük néhány sarokkal. Bakancsok hangjai voltak. A két nő összenézett. Tudták ez mit jelent, megkapták a segélyhívó Morse-jelet és eljöttek értük. A főnök az érkezők felé fordította doktornőket. Perceken belúl felbukkant ugyanazon folyosón a 4-es csapat. Don-nál egy életjeldetektor volt, amivel pontosan meg tudta mondani, hogy ki kicsoda. Amikor meglátták a csurom véres és csupa sebes, zúzódásos arcú Gabi-t és Gwen-t, olyan csend kerekedett, hogy egy légy zümmögését is hallani lehetett volna. A négy férfi döbbenten állt a helyzetet látva.

- Ne merjenek közelebb jönni, mert golyót eresztek Kollmann doktornő és Fraser ügynök fejébe. - köpte a szavakat a mentőcsapat felé.
- Csakúgy szólok, a "doktornő" megszólítást egy ideje jobban szeretem. - hasított szamuráj kardként Gwen hangja a hirtelen támadt csendbe.
- Valaki ma humoránál van. - azzal annyira szorosan fogta magához a lányt, hogy alig kapott levegőt.

Eközben a 4-es csapat lassan közelebb kezdett araszolni.

Ekkor viszont Gwen már a srácoknak kiabált.

- Fiúk álljatok meg! Egy-egy bomba van mindkettőnkre kötve! Greenday ügynöknél itt a detonátor a kezében!