Sötétfény suli[Befejezett]

A búcsú

~Indulás napja~

Hajnalok hajnalán megszólalt a Cherry Bomb c.szám,mely azt jelezte,ideje felkelni. Kinyomtam az ébresztőt,majd visszaaludtam. Volna,ha valaki nem húzza le a takarómat. Résnyire nyitottam egyik szemem,majd mikor konstatáltam,hogy Lisa az,fejemet belefúrtam a párnámba,majd nyögtem egy sort. Nem akartam felkelni.
-Maggie! Hamarosan indultok!-ébresztgetett,mire kipattant a szemem és felültem félkómásan az ágyon.
-ahjj hát persze. Fél 6-kor indul a gépem.-gondolkoztam.
-Előtte még elkell búcsúznod pár jóbaráttól is.-mondta,majd megölelt.-Annyira fogsz hiányozni!!-nyavajgott,mire majdnem elsírtam magam.
-Nekem is hiányozni fog a lökött fejed.-mondtam megpöckölve a vállát,mire elmosolyodott,ahogy én is. Tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak,éppen ezért vagyunk mi legjobb barátnők.
Miután elkészültünk,lementünk a megszokott helyünkre. Hiányozni fog az,hogy mindennap kijöjjünk az udvarra a padunkhoz és hülyéskedjünk a fiúkkal. Már most nagyon hiányzik.
Mikor kiértünk,ott volt a kis csapat plusz Emily és Lily is ott volt. Emilynek örültem,Lilynek kevésbé.
-Ne hagyj itt a sok ütődött közt!-jött hozzám Yoongi könnyes szemmel. Olyan kis viccesen nézett ki a babaarcával. Mondatán elmosolyodtam.
-Csak egy évre megyek,nem örökké.-mondtam lazán,bár majd összeszorult a szívem. Odaültem a monoklis Taehez.(A srácok mindent elmondtak,elvileg összeverekedett az egyik kosarassal.)
-Hiányozni fogsz,bolond lány!-karolta át a vállamat. Lily éppen Jungkookkal beszélgetett,de folyton felém nézett,a srác meg valamit nagyon magyarázott neki. Emily felém pillantott,majd egy mosolyt küldött,aztán elindult felém.
-Ki fog ebben az évben besurranni órára? Nélküled unalmas lesz.-hajolt le hozzám,majd átölelte a nyakamat.
-Átadom a stafétát!-kacsintottam rá,miután elengedte a nyakam. Emy csak mosolygott.-Fél óra múlva indulok,úgyhogy nincs időm a drámára.-morogtam,mire mindenki rámmosolygott.
-Oké,Maggie!-tette fel a kezét Emily.
Elökörködtük az időt,mikor Lily elment (persze előtte még smároltak Kookkal előttem mert mért is ne) aztán Kook is csatlakozott hozzánk. Láttam rajta,hogy nem igazán akarja itt hagyni a bandát. Csináltunk pár képet is,hogy emlékezzünk erre a napra,és hogy tudjam nézegetni unalmas perceimben a jobbnál jobb képeket. Egy normális kép sikerült,a többit elhülyültük.
-Maggie Scott és Jeon Jungkook!-jött oda hozzánk egy 30 év körüli pasas,aki valószínűleg a sofőrünk lesz egészen a reptérig.-Ideje indulni.-és kimondta a végszót,amit vártam is,meg nem is. Vártam,mert évek óta ki akarok innen kerülni még ha csak egy évre is. Viszont a másik felem itt maradt volna és leszarta volna az egész küldetést,csakhogy nem tehettem. Lisa sose bocsátotta volna meg,ha miatta vagy miattuk dobnám el ezt a lehetőséget.
Felhúztam hátamra a fekete hátitáskámat és fogtam a bőröndőmet,majd elindultam a 8 barátom kíséretében. Mielőtt beszálltunk volna Kookkal,mindenkitől kaptunk mégegy ölelést és bíztatást is. Mondjuk az utóbbiak kissé furán sikeredtek.
Emily:-Várunk vissza,és Kookkal csak okosan!
Namjoon:-Te bolond lány! Ügyes legyél!
Jin:-Tanulj meg főzni,míg távol vagy!
Jimin:-Szurkolok nektek! Magkook!(najo ezt a shippelést nem értettem,mire érti)
Hobi:-A remény legyen veled!
Lisa:-Nagyon nagyon hiányozni fogsz! Ha összefutnál a szüleiddel,üdvözlöm őket! És hajrá Magkook!(Jiminnel sztem összebeszéltek na mindegy)
Yoongi:-Ne hagyj itt! Szeretünk! Légy jó vagy rossz vagy ahogy tartja kedved és lustulj amennyit csak tudsz!
Tae:--Beszélj a kocsikkal helyettem is!(ezen felnevettem) Várlak vissza Yeobo!(Tőle puszit is kaptam az arcomra)
Miután elbúcsúztunk,beszálltunk az autóba,többiek integettek nekünk,mi is visszaintettünk,majd néztem,ahogy kimegyünk a nagy sötét kapun. Rég nem voltam a sulin kívül,így egy kicsit fura volt. Ahol eddig erdők voltak,ott most házak,vagy éppen mező. Kivettem táskámból a fejhallgatómat és a telefonomat,majd fel is vettem a fejemre,majd elkezdtem hallgatni az Euphoria c. számot Jungkooktól. Olyan megnyugtató volt a hangja,hogy be is aludtam.
Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy valaki kelteget,igy levettem a fejhallgatómat és kérdőn néztem Kookra.
-Itt vagyunk,álomszuszék!-mosolygott rám. De jó volt látni arcán azt a mosolyt. Maggie! Ne most olvadozz,mert elkell érned a repülőt!
-Fenn vagyok!-mondtam,majd ki is szálltunk a kocsiból. Kivette a sofőr a cuccainkat,majd elköszöntünk tőle.
Ketten indultunk,repülőjeggyel a kezünkben. Volt 15 percünk elérni a repülőt.
-Ha ilyen csendben fog telni ez az egy év,inkább felmondok-jegyeztem meg,mivel már kb 10 perce szó nélkül ültünk a váróban. Kijelentésemre nevetni kezdett.
-Miről beszéljünk,Tae cicája?-kérdezte huncut mosolyjal.
-Tae nem a pasim.-böktem ki,mire még nagyobb mosoly jelent meg arcán.
-Akkor,ha nincs pasid,akkor ezt megtehetem.-mondta,majd közel hajolt hozzám. Lehelletét éreztem ajkaimon. Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy zavarba jöttem,és szerintem rákvörös lett a képem.
Ekkor megszólalt a hangosbemondó,hogy elkezdődött a felszállás a Holland gépre. Kook csak elmosolyodott ééés a csók elmaradt.
-Ezt később folytatjuk!-kiélvezte azt,hogy zavarban vagyok,így félmosolyra húzta száját.
-Ideje mennünk macsókám!-vágtam vissza és újra a laza stílusomban találtam magam.
-Macsókám?-ezen felnevetett majd felkeltünk a székekről és elindultunk a gépünkre.