Az ismeretlenből egy élet!!! ( Befejezett )

Part 1

Egy átlagos nap, ja persze mikor a szüleid bejelentik, hogy elköltöztök

az Isten háta mögé és itt kell hagynod a barátaid, a megszokott sulit,

a szomszédokat, és az otthonodat.

Borzalmas, de muszáj volt

beletörődnöm, hogy ez van ezért elfogadtam és már másnap

meg is érkeztünk az új otthonomba ahol új suli,

új emberek, szomszédok, és tanárok várnak

rám szuper.

Január 20.

Ma megyek előszőr az új suliba ideges vagyok

nagyon is félek, hogy mit gondolnak majd az új lányról, de az a vicces,

hogy én szinte soha semmitől nem tartottam meg ha kellett ki dumáltam

magam az adott helyzetből és mindig megvédtem magam vagy a

barátaimat, ha arról volt szó és mindig könnyen is barátkoztam és

lám ezekre gondolva már el is múlt az idegességem. 15 perc sétára

lakok az új iskolától.

Mikor beértem minden szem rámtapadt őszintén

nem zavart, mentem egyenesen és megszólítottam egy srácot aki

egyedül állt.

- Bocsi megmondanád merre van az igazgatói iroda??

Nem válaszolt csak amilyen gyorsan tudott ott hagyott és ki ment.

- Szia én Rose vagyok biztos te vagy az új lány nagyon örülök és arra

van egyenesen az utolsó terem az igazgatói.

- Köszönöm és egyébként Hope vagyok én is örülök.

- Nagyon szép neved van és remélem még láttlak, de most mennem

kell órára szia.

- Szia.

Elmentem az igazgatóiba örömmel fogadott az igazgatónő és oda adta

a könyveim majd elkísért a teremig.

A terembe belépve két arcot is láttam az egyik Rose volt a másik meg

az a srác aki ott hagyott.

- Osztály bemutatom az új osztálytársatokat üdvözöljétek kedvesen és

segítsétek mindenben  a beilleszkedésben is köszönöm.

- Szerbusz Mr. Tanner vagyok az osztályfőnököd kérlek mutatkozz be.

- Rendben szóval sziasztok a nevem Hope Hale és most költöztünk ide,

sötétszőke hajam, és kék szemem van szeretek olvasni, és sose voltam

félénk mindig kiállok az igazamért és ami még fontosabb sose féltem

attól, hogy valami bajom lesz bármilyen dolog volt verekedés, vagy

bármi én mindig meg álltam a helyem nem hátráltam meg.

- Köszönjük Hope ülj le kérlek.

- Köszönöm Mr. Tanner.

Leültem Rose mellé, de olyan érzésem volt mintha figyelnének ezért

hátra néztem és két jég kék szem volt az lyukat égetett a hátamba

miután előre fordultam, de akkor megszólalt a csengő hála  az égnek.