Szerelmes lettem a suli rossz fiújába?!

Part 6: Szeptember 5., péntek

    Tegnap még megnéztem az iskola honlapját, amin rajta volt, hogy elmarad a nulladik óra. Jejj!

*Reggel*

    Reggel 5 órakor Lis-ék elmentek, hogy normális fel tudjanak készülni mára, mivelhogy mindenféle bulis cuccot hoztak, csak a mai sulis tankönyveket nem.

    Negyed hatkor ismét pittyegett a telefonom, hogy üzenetem jött. Norbi volt az. Elmosolyodtam, mint tegnap. Alig látok már a szerelemtől. De félek is. Mi lenne akkor ha összejönnénk? Egyáltalán szeret? Vagy mi van akkor ha csak egy játékszer lennék a számára? Hiszen Ő a rossz fiú. Mindenkit megkaphat. Miért is gondolkozok ezen? Úgysem kellek Neki.

Norbi: Itt vagyok a kapuban. 

Cicám: NORBI!

Norbi: Igen?

Cicám: Ott maradsz háromnegyed hatig.

Norbi: Most miért?

Cicám: Mert nem hagytál aludni.

Norbi: Nézz ki az ablakodon!

Cicám: ??

Norbi: Csak nézz ki!

Tettem amit kér, majd csak azt látom, hogy a bátyám ablaka előtt vár arra, hogy ott feltűnjek egyszer. Írni akartam Neki, hogy rossz ablaknál van, de a bátyám felkelt, elhúzta a függönyét és észrevette Norbit.

-Te meg mi a f*szomat keresel itt Norbi?!

-Öhm... Hát... Úgy látszik ez rossz ablak- erre elkezdtem nevetni. Mikor megtalálták a zaj forrását Norbi rám szólt:

-Te ezt végignézted és nem akartál szólni, hogy rossz ablak előtt állok?!- olyan magas hangon mondta, hogy szerintem el is érte a magas c-t. Megköszörülte a torkát majd normális hangon folytatta- Úgy értem. Öhm. Nem akartál szólni?

-Én akartam, csak mikor vettem elő a telefonomat akkor elhúzta a függönyt Gergő.

-Nah, de készülj futni, mert fél hat.

-Futni?- ezt a bátyám kérdezte.

-Nyugi van haver, most kivételesen nem perverz dolog. Megyünk a parkba futni, hogy fittek legyünk.

-Norbi én megmondtam, hogy még egyszer nem megyek Veled futni- ezt nevetve mondtam.

-Mit csináltál, hogy nem akar Veled menni futni?- a bátyám már kezd idegbeteg módon beszélni.

-Csak elhülyéskedtük az egészet. Tényleg bátyó, csak ennyi.

-Jól van hugi. 

-Naaa... De gyere Velem! Légysziiiiiii- az utolsó betűt megint elhúzta.

-Jó- adtam be a derekam.- Várj meg kint.

-Hékás- még mondott valami de nem figyeltem ugyanis el kezdtem készülődni. Mikor levettem a felsőm hallottam ahogy nyitódik az ajtóm, majd kezeket éreztem a derekamon. Beszívtam az illatát, és tudtam, hogy Ő az. El kezdte csókolgatni a nyakamat.

-Norbi hagyd abba légyszi és menj ki.

-Tudod mekkora erőfeszítés kell ahhoz, hogy le ne tépjem rólad a többi ruhadarabot?

-NORBI!

-Jójó, megyek már- majd kiment a szobámból. Egy ideig csak bámultam az előttem lévő tükröt majd öltöztem tovább. Mikor lementem a nappaliba hallottam ahogy a fiúk röhögnek valamin, majd egy kicsit hallgatóztam. Tudom nem szép dolog, de érdekelt.