8. Rész

197 33 0
                                    

Sziasztok! Itt lenne az új rész és bár tegnap akartam ki tenni, a Wattpad nem engedte :( szóval bocsánat!
Azért remélem tetszeni fog, kellemes olvasást! ❤

Reggel a konyhában ülve kortyolgatom a kávém és próbálom elhinni, hogy tényleg lefeküdtem Jiminnel. Egyszerűen azt is képes vagyok eldönteni, hogy bánom-e vagy sem. Annyira jó volt vele, annyira kellett az érintése, hogy szinte kiálltot érte a lelkem – Jó reggelt! – ül le mellém Namjoon, míg Jin mosolyogva kerüli meg a pultot kiöntve egy-egy adag kávét – Na, jó volt az éjszaka? – mosolyog rám perverzen barátom.

- Hallottátok? – fordulok Jin felé, aki csak elpirulva ül le mellénk.

- Nem elég vastagok a falak. – neveti el magát Namjoon és hátba vereget. Remek...

- Ha engem kérdezel, nem kell bánnod. Igazán aranyosak vagytok együtt. – mosolyog rám Jin, ami most jól esik, de persze Jimin is ezt a pillanatot választja a megjelenésre és annyira zavarban van, hogy félek, elájul – Gyere csak, csinálok reggelit! – mosolyog rá Jin, de a fiú meg sem moccan a küszöbön állva, ami már kezd furcsa lenni.

- Mi a baj kicsim? – sétálok mellé, de mikor meglátom a kezében a fecnit: azonnal elveszem tőle – Mi ez? Hol találtad? – nézek rémült szemeibe, majd megnézem mi áll rajta.

„Figyelmeztettelek!" – olvasom el, majd visszanézek Jiminre, míg Namjoon elveszi tőlem a cetlit – Véres a ruhád. – fogom meg szerelmem csuklóját és felhúzom az anyagot, ami egy mély vágást takart csuklóján – Ez-ezt hol szerezted? – nézek rémült szemeibe, de mikor könnyezni kezd magamhoz ölelem.

- Fá-fájt a karom és olyan volt, mintha valaki megvágott volna. A-a lap ott volt rajtam. – kezd el sírni – Hoseok, valaki volt ott a szobában! – kapaszkodik belém remegve és tudom mennyire retteghet most, de most már én is kezdek félni. Namjoon az asztalhoz ültet, Jimin az ölembe mászik ő pedig körbe néz a szobánkban, hogy van-e valaki ott, de nem talál semmit – Ho-Hoseok, félek! – bújik nyakamba, de most nem tudok semmi biztatót mondani, én is kicsit megilletődtem. Az az állat ott volt Jiminnel egy szobában és-és bántotta. Akár meg is ölhette volna...

- Többet egy percre sem hagylak egyedül! – puszilok arcára.

- A ház körül sem találtam senkit, szóval vagy még itt van vagy már előbb eltűnt. Sajnálom, fogalmam sincs hogyan juthatott be valaki. – simogatja meg Jimin haját, ki ezért rá néz – Ne félj, megduplázzuk az őrséget a ház előtt. Sehunékat pedig ma bevisszük az őrsre. – mondja majd rémült párja felé fordul. A francba Jinre nem is gondoltam, pedig tulajdonképp az ő házába törtek be – Kicsim, te ma maradj itthon! Nem akarom, hogy veszélybe kerülj! – öleli meg és annyira bűntudatom van most, hogy miattam kell félteni-e a szerelmét.

- Nem akarok visszamenni a szobába! – néz rám Jimin, kisírt szemeivel.

- Nem is kell! – guggol mellénk Jin – Majd alszotok a mi szobánkban! – simogatja meg – Nem fognak bántani, ne félj! – vigasztalja és most örülök a legjobban a mindig pozitív Jinnek – Gyere, nem hagyhatjuk, hogy ezek a senkiháziak elrontsák a napot! Csinálok reggelit, segítesz? – mosolyog, mintha mi sem történt volna és esküszöm még én is megnyugszom picit.

Míg Jimin Jinnek segít reggelit készíteni és Namjoon után megyek, mert nem tűnt túl őszintének az imént – Mi történt Nam? – állok meg az ajtófélfának dőlve. Kétségbe esetten és frusztráltan pakolászik, ami még inkább zavarba hoz – Namjoon, mi folyik itt?

- Megöltek két őrt a ház előtt és ezt találtam Jin éjjeli szekrényén. – mutat felém egy véres cetlit „Sokan élveznék a kis párod társaságát Namjoon!" – olvasom el és még levegőt is elfelejtek venni – Bent voltak a mi szobánkban is... Hoseok, ha Jinnek baja esik, azt-azt – de nem tudja befejezni, mert Jimin fájdalmas sikítása üti meg a fülünk.

Ray of Hope / JiHopeWhere stories live. Discover now