He bullied me [BEFEJEZETT]

16. fejezet (18+)

Mahiru
Reggel van, de nem kelek rosszul. Amint kinyitom a szemem Yuki fogad engem az édes, alvó arcával. Óvatosan simítok végig a hátán, majd a fenekébe markolok miközben a fülét kezdem csókolgatni.
- Yuki... - suttogtam, mire nyöszörögni kezdett és mocorogni. - Kelj fel...
- Nem akarok... - nyekergett, mire a kezére fogtam és ütemesen verni kezdtem a farkam azzal, de őt nem izgatta fel a dolog és visszaaludt. Bevallom, hogy elegem lett és megfordítottam, majd egyik lábát felemelve hajoltam az ajkaira. Óvatosan simogatni kezdtem és egyre szégyentelenebbeket nyögött. Mikor már teljesen magánál volt minden felkészítés nélkül tettem be neki, így a gyönyörű arcát fájdalom torzította el. Óvatosan hajoltam a kezéhez, majd a számba vettem a gyűrűsujját és rá húztam a karikagyűrűt. Nem vette észre, de gondoltam, hogy nem fogja, hisz ki venné már észre, hogy megkérik a kezét miközben épp benne van valaki. Mikor mindketten elélveztünk mosolyogva figyeltem őt. - Szeretlek.
- Ezt vegyem egy igennek? - kérdeztem, miközben az arcom elé húztam a kezét. A szemei tányérnagyságúra nőttek és könnyezni kezdett, miközben hevesen bólogatott. Ekkor vette kezdetét a nyugodt életünk. Asato összejött Yuki húgával és anyuka is talált magának párt továbbá anyuékkal is sikerült kibékülnöm. Mindenki megbocsátott nekem, bár kissé nehezteltek azért, mert Yuki nem ment egyetemre miattam, de az is elmúlt. Mindenki kedves mindenkivel és mindig odafigyelünk a másikra. Leérettségiztünk és én egyetemre mentem, míg Yuki beindította a saját pékségét, végül nekem egy hatalmas cégem lett, ami rendezvényszervezéssel foglalkozik. Az én kis feleségem pedig a pékség mellett lelki segítségnyújtást ad a megerőszakolt embereknek. Sok lány is jár hozzá, mert férfi létére pici, törékeny és kedves. Sokaknak segített, hogy ismét meglássák a jót az emberekben, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy örökbefogadtunk 3 kisfiút és 2 kislányt, akik csodálatosak. Remek családom lett...

>>>>THE END<<<<