He bullied me [BEFEJEZETT]

3. fejezet

Mahiru
Mosolyogva ültem otthon és Yukira gondoltam. Régen nem volt ilyen gyenge... mégsem utasított el, mint azok után, amit régen tettem. Soha nem akartam bántani, mégis megtettem. A telefonom képernyőjén az osztályfőnököm száma villogott...
-Halló? - szóltam bele a telefonba. A hangom rekedtebb volt, mint általában.
-Mahiru-kun, te vagy az? - hallottam meg a csilingelő férfi hangot. - Az osztályfőnököd vagyok, Nishiro-sensei. Sajnálom, hogy ma nem tudtam ott lenni veled, amikor bemutatkoztál az osztálynak. Minden rendben volt? Tudod, néha gonoszak tudnak lenni az újakkal...
-Minden rendben volt, Sensei. Senki sem kötött belém, viszont nem ismerem ki magam túlságosan az iskolában. Szeretném, ha beszélne Yuki-channal, hogy vezessen körbe. - magyaráztam aranyos hangon.
-Megoldható a dolog, Mahiru-kun. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. Tehát nem hívták fel a többiek a történtek miatt... Yuki pedig úgysem fog ellenszegülni egy tanárnak.

Yuki
Az osztályfőnököm magához hívatott az első szünetben, így nem kellett Mahiruval lennem addig sem. Egész nap úgy bámul, mint a vad a prédáját és bevallom, hogy ettől rosszul érzem magam.
-Yuki-chan, Mahiru-kun még új, így körbe kéne vezetnie valakinek... én rád gondoltam. - mosolyodott el Sensei. - Úgy hallottam, hogy régen egy suliba jártatok. Állítólag a félévi vizsgák után még egy tanuló érkezik a volt iskoládból.
- Értem. - nyekeregtem, de Senseit nem érdekelte, hogy mi történt.
-Kezdem azt hinni, hogy valami szörnyűség történt az évfolyamodon, hisz sokan átjelentkeznek ide. - nevetett Sensei, de mikor én nem nevettem abba is hagyta. - Yuki-chan, valami baj van? Olyan sápadt lettél...

Ayaka
Yuki-kun a szünet vége fele tért csak vissza, akkor is nagyon sápadt volt és az osztályfőnök kísérte őt a padjához.
-Yuki-chan, biztos, hogy ne vigyelek az orvosiba? - kérdezte aggódva Nishiro-sensei. Mahiru hirtelen felindulásból sétált oda a sápadt fiúhoz.
-Yuki, most elmegyünk az orvosiba. - jelentette ki, majd magával rángatta a megszólított fiút. Utánuk néztem, de közel sem az orvosi felé vonszolta Yuki-kunt. Halkan osontam utánuk, vagyis az egész osztály... Yuki a falnak dőlt, míg Mahiru a feje mellett támasztotta a kezeit. - Yuki, azt mondtam, hogy jó légy!
Hirtelen ragadta meg az alacsony fiú vállait Mahiru, majd a másik falnak dobta. Yuki-kun egy hangot sem adott ki, csak a könnyei folytak. Mahiru leguggolt a földön ülő Yukihoz, majd a haját megragadta az ajkaira tapadt. Yuki-kun nem küzdött ellene, hanem csak remegett és sírt.

Asato
Mikor Mahiru elment mindenki megkönnyebbült, de semmi sem volt már ugyanolyan. Senki sem nevetett őszintén és az előző évek képeit sem néztük már ugyanolyan nagy örömmel. Három ember már sosem lesz ugyanolyan... soha nem fogjuk hallani a csilingelő nevetésük és nem láthatjuk az őszinte mosolyukat sem... mindezt egy ember miatt... egy ember rontotta el 35 fő életét.