Violent LOVE

L, mint lány

Sziasztok, az én nevem Luna Brooks, 17 éves gimnazista lány vagyok és a Ross Hill gimiben tanulok. Kedvenc foglalkozásaim a rajz, a főzés és a,... Hát... Hogy is mondjam?! A verekedés, a harcok. Igen, tudom, tudom... Most mindenki álla a padlót súrolja ezt hallva. De, hogy értsétek az előbbit, először hallanotok kell a történetemet az eddigi 17 évemről. Szóval most helyezd magad kényelembe és hallgasd a panaszaimat, azonban a biztonság kedvéért készíts egy kevés zsepit is jó?!......

-Fuhhhh...-hatalmasat sóhajtok és már kezdem is.

Rögtön fejest ugranék a mély vízbe a következő kijelentésemmel, ugyanis én még SOSEM voltam szerelmes. Persze csókolóztam már és volt is barátom, nem is egy, de szerelmes sosem lehettem, ugyanis a kapcsolataim sosem tartottak egy hónapnál tovább. Az utolsó kapcsolatom 2 hét 4 nap után csődöt mondott, ez volt eddig a leghosszabb időtartam, amit férfi ember kibírt mellettem. Be kell vallanom, hogy ez nem a külsőm miatt lehet így(GONDOLOM ÉN), hanem a személyiségem miatt. Nem vagyok egy könnyű eset. A miértjét én tudom a legjobban, SAJNOS! De hát az életem nem volt könnyű és mesébe illő, ez alatt a 17 év alatt, ez ellen nem tudok mit tenni.

Na, hogy ezt kicsit jobban értsétek, elmagyarázom egy történetben, melynek hitelességét nem tudom biztosan állítani. Tudjátok, van a Hamupipőke című, gyermekek számára készült mese, amiben Hamupipőke egy cselédlány az elején, mert a két nővére terrorizálja. Biztos hallottatok róla, ugye?! A lány gyönyörű volt, még szakadt és piszkos ruhában is, mivel csodás személyisége párosult külső szépségével. És amikor Hamupipőke megkapja a szép új ruháját és üvegcipellőjét még gyönyörűbbé válik, ezzel kiemelve belső gyönyörét, melynek hatására elveszi őt egy herceg. És boldogan élnek míg, meg nem halnak. Milyen szép is ez a mese.

Én is olyan vagyok mint ez a lány a meséből. Csak annyi a különbség hogy nekem nincs két nővérem és "tiszta ruhám" sem! És ez alatt a ruha alatt a saját személyiségemet értem. Én nem vagyok egy kedves és odaadó lány mint Pipő, így nem illet meg engem ez a "tiszta" jelző, pontosabban nincs jogom hozzá. Sokkal inkább egy erőszakos, akaratos, és agresszív fruska vagyok, akit bármely percben meg tudnának ölni, azok akik ismernek. Elvégre mikor 10 voltam, a férfi, (mert én nem nevezném az ilyen rohadék parasztokat apának, hisz ő az aki megerőszakolta anyámat, majd kényszerítette őt, az én megszülésemre) meg akart ölni, az éjszaka közepén.

Azon az éjszakán igazán sötét volt, azonban telihold is, tisztán emlékszem. Az ablakom nyitva volt, és a hold fénye összességében bevilágította, az akkor még törékeny, pici és igazán gyenge testemet. A fény, mint egy Star Wars-os fénykard, szúrta át vékony és már-már kinyíló szemhéjamat. A dolog először nem igazán zavart, ezért automatikusan befordultam a fal felé, magamra húztam vékony takaróm és arra gondoltam, hogy legalább a szobámban kitisztul a levegő. Azonban nyugalmamat felrúgta, az a recsegő és egyben nyikorgó hang, mely jelezete az agyam vésznyitójának azt, a már akkor, bennem is tisztán és érthetően tudatosult tényt, miszerint valaki van az ajtóm előtt. Ekkor már a gondolat menetem is kitisztult, mire egy hirtelen szikra pattant ki, kicsiny fejemből pár kérdés formájában.

"Miért is van nyitva az ablakom, ha egyszer emlékszem rá, zárva volt mikor elaludtam? Ki van az ajtóm előtt? Mit akar? Miért ilyenkor, miért most? Miért nem ugat Suzy? Hol van?" - utolsó két gondolatommal a kutyámra céloztam Suzy-ra.

Suzy egy Cavalier King Charles spániel, igazán illedelmes a házban, azonban mikor délutánonként sétálni viszem a közeli parkba, igazán sokat tud virgonckodni. Nagyon játékos fajta. Igazi házikutya, szobatiszta és ami a legfontosabb hűségesen vigyáz a házra, így nem meglepő, miszerint ugatása igazán messziről is hallható, szimata és hallása kiváló. Így igazán rácsodálkoztam arra, miképpen se hangot, se kutyát nem véltem felfedezni a szobámban, furcsa volt, mivel Suzy mindig velem alszik, pontosabban az ágyam végében, a kicsi és lila kosárkájában.

Mivel nem hallottam kis kedvencem vakkantását, arra a következtetésre jutottam, mindenképpen magamra vagyok utalva a jelenlegi helyzetben.

Hirtelen ajtókilincsem mocorgására lettem figyelmes. Megkönnyebbültem. Tudatosult bennem a tény, miszerint kulcsra zártam. Kis idő múlva a nyugalmam ismét megzavarta a hang, ami arra irányította képzeletem, amit lehetetlenség lett volna egy 10 évesnek elképzelni. A hangok alapján arra következtettem, valaki éppen az ajtó záramat töri fel, annak érdekében, hogy önmagát beengedhesse és... Nem tudom mire gondolt, mit akart velem tenni! Remegtem és a félelem átcikázott csontjaim s izmaim között, arra felhívva a figyelmem, hogy ezen érzelem elől nem tudok menekülni, bárhogy is szeretnék.Gondolataim majdnem olyan irányba vittek, amibe nem lett volna szabad. Majdnem arról kezdtem képzelődni, mit akar majd tenni, ha bejutott......Vagy egyáltalán mit csináljak most?!.....

Azonban.... Mielőtt még gondolkodni tudtam volna, mit is tegyek pontosan, már nyílt is az ajtó. Villámsebességgel levetettem magam az ágyamról és ugyanazzal a lendülettel be is löktem magam, az alá............

Köszönöm hogy elolvastátok az első fejezetét a Violent Love című, hirtelen ötlettel kigondolt alkotásomnak. Remélem elnyerte a tetszéseket, és ha igazam lenne kérlek jelezzétek nekem kommentekkel. Találkozunk a 2. fejezetben!

Az író : E.T.