Egy erőszakos lány és egy erőszakos srác? Szinte lehetetlen a szerelem... Hogy miért ? Mert mindketten birtoklóak, igazi alfák... Kettejük kapcsolata vajon hogyan alakul majd? Sikerül megcáfolniuk ezt az állítást? Szerelmesek lesznek? Vagy talán más...
Már lassan több mint egy hónapja vagyok Olaszországban és tanulok önvédelmet Sam-től. Igazán jó tanár a maga szigorú módján. Menet közben visszamondtam az eljegyzésemet Matt-el, aki azóta már régen hazautazott és most éppen lábadozok a szerelemből. Nem mondom, hogy túl vagyok rajta, mert nem, de nem fogok egy egész életet a sajnálatra áldozni. Továbblépek és az idő, gondolom, majd mindent intéz. Az utóbbi időben egész jól érzem magam a bőrömben. Naponta futni járok, különböző sportokat is elkezdtem, mint például : box, motocross. A közeli városban pedig részmunkaidős állásban vagyok felszolgáló. Mondhatni meg sem látszik rajtam a szerelmi bánat. Okés, nem tagadom, rohadtul fáj, elvégre ha Matt nem basz el mindent, holnap lenne az esküvőnk. Na jó, nem csak ő, én is elbasztam sok mindent és ennek hála már egy hónapja nem is láttam. Pedig tudom, érzem, hogy szeretem. De az, hogy megcsalt akkor is fáj.
Azt tervezgetem egy ideje, hogy egy hónapon belül, azaz legkésőbb július végéig visszautazom én is. Nem kerülhetem el életem végéig, meg amúgy ott a suli is. Jahh és a többiek szintúgy hazamentek Matt-el, kivéve Amy-t. Mint kiderült, Sam-nek van egy bátyja és hát, összejöttek. Már meg is van szervezve, hogy amint Amy elvégzi a sulit, összeházasodnak és kiköltöznek ide, olaszba... Örömmel tölt el, hogy ha már nekem nem is, de másoknak azért van szerencséjük a szerelemmel. Apropó szerencse....
A pici épp és egészségesen fejlődik bennem. Még nem nagyon gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a lányom/fiam neve, ha majd egyszer kibújik. Sok ezer nevet végig néztem már, de nem érzem egyiknél sem azt, hogy : "Igen, ez az! Ez lesz a tökéletes!".... És ez nagyon elszomorító, ugyanis alig 6-7 hónapom maradt hátra. Áhh... úgy izgulok... Minden este úgy fekszem le, hogy arra gondolok, vajon jó anya leszek-e. Hát mit ne mondjak, egész jó feladatra vállalkoztam. Felnevelni egy gyereket, 19 évesen és teljesen egyedül. Na jó, nem teljesen egyedül, de a gyermekem valószínűleg apa nélkül fog felnőni. Ezt hogy fogom elmondani neki?.... Na mindegy, ez még a jövő zenéje. Addig még van pár évem.
1 újabb hónap elteltével.....
Ma van a nagy nap. Hogy miért is? Mert ma fogom újra látni anya házát, ugyanis hazautazok. És valószínűleg, ha nem biztos, akkor Matt is sikeresen ott lesz. Nem tudom hogyan fogok reagálni, ha meglátom, de megpróbálok nem kiborulni. Már vagy 3 órája ülök a repülőn és próbálom magam nem felizgatni, ami látszólag nagyon nem megy. Amy meg persze az első órában bealudt, mert hát miért ne?... Szenvedjek magamban a gondolattal, hogy Matt lehet megutált....igazam van, nem vagyok paranoiás :) .
Még pár óráig ültünk, aztán egyszer csak szóltak, hogy kössük be az övet mert leszállunk. Csak ezzel volt egy kis baj..... Most jött rám a hányinger és a szédülés. Jobbkor nem is jöhetett volna. Végül is kibírtam, de amint szilárd talajon voltam, kijött belőlem az étel, az utóbbi 8 órából. A stewardess simogatta a hátam és összefogta a hajam, hogy legalább az megússza. Utasította a pilótát, hogy hozzon vizet illetve egyebeket, amik kellhetnek. Engem leültettek a lépcsőre és ott vártam, hogy visszatérjen a világ, amely fenekestől felfordult. Feltakarítottak én pedig elindultam a csomagommal, mikor ismét megszédültem. Valaki azonban elkapott, mielőtt még elájultam volna. Nem láttam ki az, de ismerős volt az illata és a meleg kezei. Egyetlen érintésétől is kirázott a hideg, olyan izgalmas volt. Kezei közé vetettem magam és sírni kezdtem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Matthew..... é-én sahjnhálom.... nhem akhartham...-zokogtam karjaiban. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nem fogok vele ordítani, azt meg pláne nem, hogy ez lesz. Közelebb húzott és megcsókolt. Hosszú és szenvedélyes csók volt ez, mely után átsírtam jó pár éjszakát, mert annyira hiányzott. Közben egy pillanatra sem engedte el a derekamat és mivel egy centi sem választotta el testeinket, szerintem ő is megérezte. Rúgott. A lányom/fiam első rúgása. Matt hirtelen elengedett és a szememet méregette. Hol íriszemet, hol a pocakomat figyelte.
-Nem mondod? Az enyém....? Akkor az a "te gyerekedet várom" dolog nem csak kamu volt?....-nézett rám kérdőn, mire én csak egy aprót bólintottam. Felkapott és ismét csókot nyomott ajkaimra, melyek akkor már égtek a vágytól. De mivel terhes vagyok, még legalább 7 hónapig semmi..... Miért ilyenkor? Miért nem lehet közben.... Ez járt a fejemben. Nem akartam ártani a kicsinek, nem is azért volt, csak jól esett volna, ha érzem a teste melegét, mint régen.Régen? Úristen! Luna! Alig 2 hónapja volt. Nehogy már megbolondulj, csak 2 hónap. Ha ennyit nem bírsz ki pasi nélkül, akkor annak már lőttek....még legalább 7 hónap nyugi van...
Jajj, igen. Mostanság szokásom lett magamban beszélni. Valahogy megnyugtat.
Már az autóban ülünk, bár nem tudom, Amy-t hol hagytuk, ugyanis nekem csak most tűnt fel a legjobb barátnőm hiánya... Gratulálunk Luna! Szép kis barátnő vagy, mondhatom!....
Most esett le, hogy Matt visszaszerezte a jogsit... Én ennek csak örülök, bár annak már kevésbé, hogy a fejem kezd kitisztulni a rózsaszín ködből és eszembe jut, mi miatt is vesztem vele össze és miért hagytam el. Pár percig még kocsikáztunk és megálltunk egy ház előtt. Nem értem miért itt, mikor én haza akarok menni. Gondolom azóta új csaja van vagy valami... De ezt miért akarja nekem megmutatni? Hencegni akar vagy mi? És mi volt az előbbi csók? Az csak poén volt, vagy mi?.... Már nem értem, semmit sem értek.
Kiszálltunk a kocsiból és Matt becsengetett. Pár pillanattal később már nyílik az ajtó és.... aki ott áll.... az... nem más mint...
-Sarah....-mondtam jó halkan, hogy még én is alig halljam.
-Végre itt vagy Luna! Beszélnünk kell!-majd beinvitált.
-Na nem, ezt nem! Az egy dolog, hogy hülyének néztek, de nem akarok tudni róla, hogy a volt pasim hogyan is dugott meg téged és ettől gyereked lett! Kösz, de ezt kihagyom!-és fordultam volna meg, ha Sarah nem szól utánam.
-Hát épp ez az, SEHOGY!!!!-kiáltotta, mire én teljesen lefagytam. Mi van? Ha sehogy akkor mégis mi a... Mi volt ez az egész?.... Miért kellett akkor összevesznünk? Én miért voltam idegbeteg kurva, és miért nem hallgattam meg.....
-Nem volt köztünk semmi!-mondta és idő közben a földre rogyott és sírni kezdett. Nem tudom, mi volt ez, anyai ösztön(már ha van) vagy csak sajnálat, de oda mentem és bekísértem a házba. Leültünk és szépen beszélgettünk, arról, hogy mi is volt ez az egész.
Kiderült, hogy Sarah lefeküdt valakivel, de az nem Matt volt. Csak azt hitte, ugyanis akkor már full részeg volt, elmondása szerint. Tényleg terhes lett és amikor a srác, akivel lefeküdt megtudta, felkereste Sarah-t. Viszont ő pont előtte mondta el Matt-nek, akiről azt hitte, ő az apa. Szóval ez csak egy oltári nagy félreértés volt a részemről és részéről is. Megkönnyebbültem. Vagyis hát mégsem.... Mi lesz így Matt-el és velem ezek után?
Elvégre elhordtam mindennek, szakítottam vele, kiabáltam vele és még az eljegyzést is felbontottam, majd normális életet éltem....
Hát lehetek még ennél is nagyobb idióta???....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Helló tubarózsák! Nem sokára jön a többi is, de most hirtelen vár rám egy ihlettabletta(copy barinőmtől), szóval kis kihagyás előfordulhat, ami max pár napos lesz... Hogy telik a nyár? Tudom, nem nagyon indult még be a pár nap alatt, de majd befog..... Hajrá! Bulizzatok és érezzétek jól magatokat.... Na meg ahogy ofő mondta : "Vigyázni magatokra a nyáron!" Szóval jah... Ügyik legyetek! És olvassatok sokat! :) Puszi, PÁ!!!
