Egy erőszakos lány és egy erőszakos srác? Szinte lehetetlen a szerelem... Hogy miért ? Mert mindketten birtoklóak, igazi alfák... Kettejük kapcsolata vajon hogyan alakul majd? Sikerül megcáfolniuk ezt az állítást? Szerelmesek lesznek? Vagy talán más...
Sziasztok! Ez a sztori nagyon a szívemhez nőtt és valahogy nincs szívem befejezni. Viszont itt nem is akarom abbahagyni! És mivel bejött a nyár, nincs suli, többet lehetsz haverokkal és stb, gondoltam, miért ne?!.... Szóval, mint egyfajta töltelék a sütiben, a kövi két részt Matt illetve Ashley szemszögéből fogjuk figyelni. Szóval kezdjük is Ashley-vel, ha már úgy is rég láttuk.
Helló mindenki! Hiányoztam?.....
Hát igen, elég rég szerepeltem, de üsse kavics, most itt vagyok. Gondoltam kisegítem Lu-t és remélem ti is élvezitek ezt az én szemszögemből! Sok-sok puszi és ezer + egy hála az olvasásért!!!
.....
Az utóbbi időben a világ fenekestül megfordult Luna életében. És ezt nem bántásból, mert mind tudjuk mennyire szeretem, de nem ő az egyetlen, aki körül káosz alakulhat ki. Félre ne értsetek, velem és Chris-sel minden rendben, csak...
Csak annyi, hogy az utóbbi időben elhidegültünk. Nem a romantikának lett annyi, csupán túlságosan lefoglalt minket az, hogy Matt és Luna szerelmi életére vigyázzunk és tartsuk bennük a lelket. És ezt nem panaszkodás céljából mondom, csak kezdem azt érezni, hogy Chris-nek fontosabb az ő kapcsolatuk mint a miénk. Persze, tudom, hogy ez nem így van, meg felfújom, de ha ti is ebben a helyzetben lennétek mit tennétek?
És itt most jön a sok fújjogás, hogy "Hát én biztos megmondanám neki, mi bajom" vagy "Elküldeném Luna-ékat, hogy oldják meg, mert az ő problémájuk". De én nem ilyen vagyok. Mármint, igen és nem is. Kimondom a véleményem, de azzal sosem bántom meg a szeretteimet. Tudom, hogy ez lenne az egyszerűbb, meg ez is az igazság, de nekem ez így nem okés. Szóval tűrtem ameddig bírtam, és most itt vagyok. Most járok a 9. hónapban és hát, mit ne mondjak.
Úgy nézek ki, mint egy felfújt víziló. De komolyan. A hasam óriási és a lábaimat már vagy 2 hónapja nem is látom, ha állok. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hogyan is érzem magam. Egyszóval, szarul. Sokan mondják, hogy az első pár hónap a szar, de kérdem én : Melyik idióta találta ki ezt a szart? Csak mert az biztos, hogy ő vagy elvetélt félúton, vagy nem tudom, de tuti nem jutott el az utolsó hónapig, ugyanis ez a lehető legszörnyűbb. De komolyan. A fájások és rúgások egyre erősödnek és már rendszertelenebbek(tudom hülyén hangzik :) illetve gyakoribbak. És amit mondanom sem kell, hogy a görcsök kurvára fájnak....
A doki azt mondta, hogy már bármikor beindulhat a szülés és hogy az elhelyezkedése miatt nehéz dolgom lesz. Hát már csak ez hiányzott. De nem érdekel, mert ezek szerint(azaz 9 hónap szenvedés után) pár napon belül a kezeimben érezhetem a lányomat. Igen, ugyanis mint kiderül kislányt várunk. A nagy hírt már Luna-ékkal is közöltük és Chris választása tökéletes. Mármint a nevét illetően. Mana... nekem tetszik.... A keresztszülei nevéből kovácsolta az én drágám...
Chris ma megint dolgozni van és újabban egyre többször túlórázik. Szerintem amúgy ez tök furi, tekintve, hogy pár nappal ezelőttig még normálisan járt haza és egyszer sem túlórázott. Oké, ezzel most bogarat ültettem a fülembe, de tudom, hogy nem csal meg.... Ugye?....
Mindegy... Szokás szerint felkelek a kanapéról, pontosabban inkább felkaparom magam, majd az édességes szekrény felé veszem az irányt. Szomorúan látom, hogy nincs semmi. Vagyis van(tele van mindennel) csak ezekből nekem most nincs kedvem egyikhez sem, ezért felhívom Lunát, hogy vigyen el vásárolni. Pár perc múlva itt is van az új autójával. Hát igen. Ezt a sötét kék Toyota MR2-t Amy és a férjecskéje(de jó kimondani) vették Luna-nak, még anno karácsonyra. Jajj, igen. Az is letelt időközben, mert mint azt már említettem én már 9 hónapos terhes vagyok, míg Lu csak 7 és fél. Szegény miket fog még átélni...
Szóval beültem ebbe a fullos járműbe és ez eltartott vagy 2 percig. Luna kb pontosan tudta mit érzek most, és nem is nevetett, csak segítgetett, már amit tudott. Gyors köszönés és már száguldottunk is a bevásárlóközpont felé(na jó nem száguldás az, csak így jobban hangzik-szerk.)
Mint máskor, most sem tudtuk megállni a vásárlást, szóval beugrottunk a baba boltba is. Elképesztő összegeket tudunk otthagyni, de ennyi kijár a kicsi hercegnőinknek. Ja, igen. Lu-ék is lányt várnak. Matt pedig állítja, hogy ugyan olyan makacs és szép lesz mint az anyja.. Pfuhh... pasik...
Miután végeztünk, beültünk kajálni egy étterembe, majd a cukrászdába mentünk és hát feltankoltunk cukorból is. Ha nem néztem ki így is 300 kilónak, akkor most már 400-nak fogok :). Egész jól indult ez a nap, vagyis azt hittem kb 20 perccel ezelőttig, sütivel a számban. Most meg itt ülök, pontosabban fetrengek és egy jó pár üvegszilánk/darab áll ki a kezemből és lábamból. Ja meg az meg a másik, hogy lehet megöltem a gyerekem és/vagy talán magam...... De hogy ide, hogy jutottam 20 perc alatt???......
Vidáman sétáltunk a cukiból az autóig, amikor olyat láttam amit nem kellett volna. Egy nő és Chris együtt. Ölelkeztek. Chris meg beültette a csajt az autójába... A csaj/nő irtó dögös volt, szexi alakkal, ugyan olyan barnás hajjal, mint Chris is, illetve szolid sminkkel, melyhez passzolt a bézses színű, flitteres egyberuhája. Ezt nem akartam elhinni. Sírva rohantam az autóhoz. Belül tudtam, hogy ez nem az aminek látszik, de ez akkor valahogy nem tűnt opciónak. A könnyektől már alig láttam, viszont sikeresen elvánszorogtam az autóig. A kulcsot Lu ide adta az előbb, mikor fizetett, hogy vigyázzak rá, ezért szerencsére nálam volt. Tudtam, hogy ez szemétség, de el akartam tűnni. Úgyhogy se szó, se semmi, beültem és beindítottam az autót. Csakhogy a sírástól alig láttam. A visszapillantóban láttam, ahogy Lu sír és integet hogy álljak meg. Hogy miért, az alig 5 másodperc múlva kiderült. A lámpa nekem piros volt, de én nem álltam meg és egyenesen a bal oldalamról jött a forgalom. Sikeresen egy kamionnak csapódtam, pontosabban az nekem, az én hibámból. Pár pillanat múlva egy oszlopnak csapódva találtam magamat, szilánkokkal körülvéve. Aztán valahogy minden elhomályosult.... Luna sírása, ordítása, a színek, a hangok és minden..... hívott a sötétség, az a kellemes sötétség, ahol nem eshet bajom....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Helló olvasók! Tudom, hogy most legszívesebben megköveznétek és még én is magam, hogy pont itt hagyom abba, meg hogy kinyírom . DE!! És itt jön az a bizonyos de! Mint említettem, Matt szemszögéből is fogok írni, de ez után a rész után furi lenne, ha pont Matt mondaná el a szülést és hasonlókat :) szóval úgy döntöttem egy rész erejéig visszatérek Ash-hez és Lu-hoz. Mindenesetre remélem tetszik és sietek velük! Puszi angyalok!!!
