Egy erőszakos lány és egy erőszakos srác? Szinte lehetetlen a szerelem... Hogy miért ? Mert mindketten birtoklóak, igazi alfák... Kettejük kapcsolata vajon hogyan alakul majd? Sikerül megcáfolniuk ezt az állítást? Szerelmesek lesznek? Vagy talán más...
Nagyon siettem, mert már így is elkéstem. Beültem az autómba, majd egyenesen a találkahely felé vettem az irányt. Amint megérkeztem a hely parkolójába, kiugrottam a kocsiból, bezártam majd odasiettem, ahol a találkozót megbeszéltük. Kis idő eltelt, és kezdtem furcsállni hogy partnerem még nem érkezett meg, mivel már kezdett sötétedni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ott álltam a város közepén. A cseresznyevirágos parkban, a szivárványos szökőkút mellett. Egyedül! Vártam Christ. S amíg vártam nézegettem az elhaladó embereket. A párok vidáman sétálgattak ide-oda, nevetgéltek, én meg csak vártam. Telt múlt az idő...
16:30..... 17:00..... 17:30..... 18:00..... De nem jött. Az idő nem állt meg, mégis úgy éreztem lelassult. S amíg vártam gondolataimmal játszadoztam. Végiggondoltam a lehetőségeket, miért nem vagyok szomorú amiatt, hogy magamra hagytak, ejtettek. Nem szeretem őt igazán. Ez volt az egyetlen elfogadható magyarázat...
Kis idő múlva, gondolataimból kirázott telefonom csörgése. Ash hívott. Elöször semmi kedvem nem volt beszélgetni bárkivel is és úgy gondoltam, hogy üsse kavics majd megyek egyedül mert eleve is így terveztem, de a 3. csörrenés után mégis felvettem, elvégre miért is ne venném fel?!... Elmeséltem neki mit csinálok, kire várok és miért.
-Egy perc és ott vagyok! Maradj ahol vagy! Jó?
-Jó!
Viszont ekkor futottak át az agyamon különböző dolgok, mint ha csak magamat akartam volna segíteni:
Mit foglalkozol azzal, hogy ejtettek! Bandavezér vagy az istenért! Légy kemény! Holnap szakíts vele és semmi könyörület! Ne hagyd, hogy ő dobjon! Csak maradj erős!-de mielőtt befejeztem volna már meg is pillantottam barátnőmet.
Futás közben szaporán vette a levegőt és hiába intettem neki és játszottam el kézjelekkel, hogy ne fusson, nem hallgatott rám. Csak futott és közben egy másodpercre sem vette le rólam smaragd szemeit. Hajából vízcseppek hullottak szaporán a földre, melyből azt mertem kikövetkeztetni, hogy fürdés közben hívhatott és jobban aggódik értem mint saját testi épségéért. És csak ekkor vettem észre. Nem csak a haja volt "vizes".!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szeméből is csordogáltak a könnyek, s szívem összeszorult.
Hát kell nekem nála jobb barátnő?! Ha akarnék se tudnék nála jobbat találni!
Mikor már elérhető távolba ért, szemrebbenés nélkül nyakamba vetette magát és azt hajtogatta, hogy "Nem lesz semmi baj! ", "Találsz nála jobbat!" meg azt is, hogy "Én mindig melletted leszek! Mással meg ne törődj!" Közben könnyeit törölgette és éreztem samponja illatát, ami egyszerűen isteni volt, így nem tudtam magam fékezni:
-Milyen sampont használsz? Én is venni akarok! -mire ő elkezdett nevetni.
-Édes Istenem.... Már azt hittem világvége lesz!!! -kifújt egy nagy adag levegőt majd tovább nevetett, mégis egy pillanatra megállt : -De azért örülök, hogy élsz! Ja és ma nálunk alszol!-mondta duzzogva. -Jó.-és telefonomért nyúltam, majd közöltem Matt-el hogy egyedül marad éjszakára.
Mivel féltettem, nehogy megfázzon, elvittem a legközelebbi fodrászszalonhoz. Szerencsére 9-ig nyitva voltak. És mivel már ott voltunk megkértem őket, hogy csináljanak olyan frizurát, amitől egy csúnya lány is szépnek érezheti magát. Erre elnevették magukat.
-Hát ez nem lesz könnyű!-mondta a hölgy mosolyogva. Ő csinálta az én hajamat. -Túl rövid?-kérdeztem. -Igen! De semmi baj, megoldom!-és azzal a magabiztos mosollyal még egy elvesztett meccs után is azt mondanánk rá, ő nyerte meg. Másfél óra múlva kiléptünk az üzlet automata ajtaján és egy magabiztos mosollyal köszöntük meg a hölgyek munkáját.
-Hova menjünk?-kérdeztem, fejem barátnőm felé fordítva. -Nem tudom...Pláza? -Oké, benne vagyok!-ezzel sarkon fordultunk és a bevásárlóközpont felé vettük az irányt. Az volt a szerencsénk, hogy a pláza 11 óráig nyitva van, máskülönben valószínűleg inni mentünk volna, amit nekem nem lehetett volna szabad megtenni, ugyanis hazáig vezetek.
Tudjátok van az az érzés mikor mondjuk eszel egy kocka Milka csokit és olyan finom, hogy nem tudod megállni és mire feleszmélsz már megetted az egészet. Na, mi most így voltunk a shoppingolással is. Jobbnál-jobb, drágábbnál-drágább üzletekbe mentünk és végigértünk az egész üzletsoron. Kavarogtak bennünk az érzések. Boldogok voltunk mert mindkettőnknél táskahegyek álltak és szomorúak mert kivégeztük az összes üzletet, és megtakarításainkat is feléltük. Már fél 11 is elmúlt mikor ránéztem a telefonomra. -Menjünk? -kérdeztem Ash-t. -Hmm.. Jó, rendben, akkor menjünk haza-válaszolta kicsit lehajtott fejjel és rekedtes hangon.
Betuszkoltuk a halmokat a csomagtartóba. Ash beült az anyósülésre, majd becsatolta biztonsági övét. Én is ezt tettem, csak én a kormány mögött.
Végig beszélgettünk és nevetgéltünk az úton, majd egyszer csak megérkeztünk Ash-ék háza elé, ahol több idegen autó is állt. -Jajj.... tényleg! -Mi az?-kérdeztem meglepve. -Ma jöttek látogatóba a Los Angeles-be költözött rokonok! -Akkor ezért fürödtél?-kérdeztem vigyorogva. -Jajj már...!-lökött oldalba könyökével, kissé játékosan. -Hát akkor asszem, most megyek!-mondtam neki lebiggyesztett ajakkal. Nem válaszolt, csak felém fordult.
Szomorúan néztünk egymásra, majd feltettem ezt az életbevágó kérdést:
-Alszol nálunk? -Igen! IGEN ÉS IGENN!!!!- szinte egy szempillantás alatt rávágta a választ. Végül továbbhajtottam. 5 perc a házunkig autóval, így nem láttam értelmét, annak hogy értesítsem Matt-et a változásokról. De valószínűleg nem is érdekelné a dolog, legalábbis ekkor még azt hittem.
Megérkeztünk hozzánk, kipakoltuk a cuccokat a csomagtartóból, majd mikor beértünk, egyből a szobám felé igyekeztünk. A lépcső tetejére érve mindketten megtorpantunk. Hangos nevetés hallatszott ki Matt szobájából, ami nem csupán egy embertől származhatott. Barátnőm rám nézett, majd én is rá. Mindketten bólintottunk egyet és az öcsém szobája felé vettük az irányt. Lassan lépkedtünk a helyiség felé, majd mikor odaértünk, egymással tolongtunk azért, hogy ki nézhessen be először. Majd kő-papír-ollóval eldöntöttük. Ash nyert ollóval. Nagy levegőt vett ki is fújta azt, s szemét a kulcslyukra tapasztotta. Pupillája kitágult. Rám nézett és feje oldalra rázogatásával jelzett nekem. "NE NÉZZ BE". Ez volt az üzenete. Kíváncsiságomnak nem tudtam nemet mondani, míg végül én is rácuppantam a kulcslyukra. Jobb lett volna ha hallgatok rá mert amit bent láttam, azt valószínűleg soha sem felejtem el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok! Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket! Szerintetek mi fog történni ezután? És mit láthattak a lányok Matt szobájában? Ötleteiteket írjátok meg nekem és holnap már hozom is az új részt a válasszal együtt! PUSZILLAK !!!
