Egy erőszakos lány és egy erőszakos srác? Szinte lehetetlen a szerelem... Hogy miért ? Mert mindketten birtoklóak, igazi alfák... Kettejük kapcsolata vajon hogyan alakul majd? Sikerül megcáfolniuk ezt az állítást? Szerelmesek lesznek? Vagy talán más...
Baba, ne csináld, kérlek! Tudod, hogy szeretlek. Tudom, az én hibám a baleseted, ezért kérlek bocsáss meg! Ne hagyj el! Kérlek!-rám vetett egy gyors pillantást, majd elindult az ajtó felé. -Hát jó! Egyébként, így utólag is Boldog Születésnapot!-Majd odadobott az ágyra egy dobozkát. Mi ez? Egy gyűrű van benne. Kicsi gyémánt van a közepén és mellette 2 kisebb. Nem tudom, mi folyik itt. Minden olyan gyorsan történik. A szívem majd megszakad, mert látom, hogy komolyan elmegy. Miért fáj? Tényleg szeretem? És ha igen, akkor ezt most elcseszem, ha hagyom őt kilépni ezen az ajtón... El sem jutottak ezek az agyamig. Mire észbe kaptam, már futottam és hirtelen álltam meg mögötte. Karomat átkereszteztem mellkasánál és olyan szorosan és egyben finoman tartottam, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Hirtelen valami meleg ért hozzám. Sőt, már hideg. Ez egy könnycsepp. Az övé. Miattam sír. És ez nagyon rossz. A szívem mindjárt kettészakad. Már én sem bírtam tovább tartani az érzelmeimet. A könnyek csak úgy záporoztak kihűlt arcomon. Sírtam, sőt nem is... inkább zokogtam. Ismét felgyorsultak a dolgok körülöttem. Egyik percben még én öleltem és most...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
itt térdel előttem és átkarol a derekamnál, közben szorosan hozzám bújik, mint valami 5 éves. Nagyon aranyos. De én csak sírok, mert az az érzésem, hogy ezzel valami rosszat teszek. Nem értem, nem értek már semmit. De nem is érdekel. Most csak az érdekel, hogy itt van ő és itt vagyok én. Semmi sem számít, csak mi ketten.
-Szer.....-motyogta az orra alatt, mire én ránéztem.
-Szeret.....-már megint nem értem, és ez valamiért idegesít, ezért állánál fogva felemeltetem a fejét.
-Miről beszélsz? Mondd már hangosabban! Így nem hallom!-majd haragosan, nem is, inkább durcásan, mint egy gyermek nézett rám.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Szeretlek, te idióta! Miért nem tudod elsőre felfogni? Mi vagy te analfabéta? Hányszor kell még kinyögnöm? Elsőre is nehéz, nem még többször is! Idióta!-lehurrogott, mint egy gyerek. Ezt nem hiszem el! Hát hogy lehet valaki ilyen? Aranyos, mégis vad. Érett, mégis oly gyermeki. Teljes ellentmondás, amivel azt hiszem, együtt fogok élni, és minden nap felturbózza a napomat.
Ki akarom mondani. Azt akarom, érezze, amit én is az előbb. De nem megy! Nem jönnek a szavak, sem a hangok! Miért? Egy fontos dolgot akarok mondani, akkor mégis miért? Pillangók repkednek a gyomromban és egy csomó a torkomban... Olyan nehéz, de egyben meleg és bizserget. Ki akarom mondani! Ekkor ez ugrott be : Ha szavakkal nem, hát mutasd meg tetteiddel!
Azonnal rápillantottam, két szép szemére, melyek csak csodásabbaknak tűntek az előbbi cseppektől. Igazán vadító látvány egy srácot sírni látni, ezért még több ilyet akarok. Tudom, ez nem szép, de így olyan védtelennek és törődésre vágyónak néz ki, hogy azonnal feléleszti az anyai ösztönömet és magához láncol ezzel a kapoccsal.
Nem bírom tovább. Vagy teszek valamit, vagy felejtsek el inkább mindent és legyek megint amnéziás. Kicsit hezitáltam, megmondom őszintén. Egy kis idő múlva, azonban ráleltem a válaszra amit kerestem. Hogy hol? Hát önmagamban!
Beugrott egy élet részlet, ami a sajátom. Ash-nek meséltem róla. Beleszerettem, ezért nem tudtam mit tegyek, majd tanácsot kértem tőle.... Aztán... összejöttem Chris-sel?!..... És .... Áhhh.... NEM MEGY!!!! Fáj a fejem... Minden amire emlékszem, az a nevük.... A lány aki itt áll a kórteremben, a neve...... ASHLEY. És a srác pedig..........C-C-Christopher. A másik lány pedig Amy. És ő.... ő itt.. Matthew... MATT.
Mikor minden amit elfelejtesz(na jó, egy részlet az életedből) beugrik, az hatalmas megkönnyebbülés. Nem tudom miért is hezitáltam, elvégre szeretem. Letérdeltem az előttem ülő Matthew-hez, átkaroltam a nyakát, majd ajkaimat az övéire tapasztottam. Először eléggé meglepődött, annyira, hogy szeme is nyitva volt(ami kissé zavarba ejtő volt), majd ő is lecsukta szemét és visszacsókolt. Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Kis idő múlva azonban megijedtem tőle... Matt bedugta a nyelvét a számba. Nem tudtam mire vélni, majd gondolkodás nélkül folytattam. Most már nyelveink vad táncot járnak, egészen amíg el nem válunk levegőhiány miatt. Mind a ketten eléggé ziháltunk és közben észre sem vettük, hogy valamikor útközben a többi vendég távozott. Egy cetlit(fél regényt)hagytak az ágyamon ezzel:
Örülünk, hogy a galambok ismét egymásra találtak. De légyszi, menjetek szobára! Holnap még bejövünk, de addig amíg mi itt vagyunk, tartóztassátok magatokat az ilyesmitől, mert még féltékenyek leszünk.-Amy
Haver, éjszakára te maradsz bent, ezt eldöntöttük, míg ti épp mással foglalkoztatok, legalább kiélhetitek magatokat. De semmi károsat! Ja és még 2 dolog : Védekezzetek, mert nem akarok ilyen gyorsan keresztapa lenni, és a berendezés marad, nem fizetek utánad! -Chris
Helló csajszi! Remélem jobban vagy és mihamarabb hazajöhetsz! Addig is tartom a frontot! Oksi?! Aztán ha már nyugisabb a helyzet, tudom elmúlt, de utólag is ünneplünk majd szülinapot! Hoztam a kedvenc karamellás pudingodból, amit az asztalon hagyok egy "Gyógyulj meg gyorsan" feliratú kosár mellett, mert édesszájú vagy! És hoztunk be neked mindent ami kellhet, illetve ha kell valami, szólj Matt-nek és majd megszerzi. A munkahelyedre pedig betelefonáltam, szóval ne nagyon gyötrődj! Puszika holnapig!-Ash
Mikor végeztem a tartalom értelmezésével, ránéztem Matt-re, aki a derekamat karolta és a nyakamat csókolgatta, miközben én az ölében pihentem és olvastam. A bizsergés és az az érzés nem akart enyhülni, így egyre jobb volt, majd eluralkodott rajtam, egy halk nyögés képében. Ránéztem a kék szempárra, ami a másik irányba húzódott el azonnal, amit furcsálltam.
-Jobb ha ezt abbahagyjuk! A betegnek pihennie kell!-azzal felkapott és az ágyra helyezett, majd szépen betakart. Valami furcsa, de nem tudom mi. Most viszont az a legfontosabb, hogy ő itt van és vigyáz rám. Miközben fogta a kezemet és simogatta, lassan elnyomott az álom...
Helló babák! Bocsi ezért a gagyi részért, de hulla vagyok! Először úgy volt, hogy ma már nem is hozok, de én mégis szerettem volna, ezért kicsit összedobott és gyors rész lett! Bocsika! De ígérem, holnap jobb lesz! Puszi a pocitokra!
