Egy erőszakos lány és egy erőszakos srác? Szinte lehetetlen a szerelem... Hogy miért ? Mert mindketten birtoklóak, igazi alfák... Kettejük kapcsolata vajon hogyan alakul majd? Sikerül megcáfolniuk ezt az állítást? Szerelmesek lesznek? Vagy talán más...
Lesiettem a második emeletről, és egyenesen az ajtó irányába indultam. Mikor kezem megérintette a kilincset, megriadtam. Mi van ha Ash, vagy Matt áll az ajtóban? Remegtem... Az egész testem ellent mondott nekem és nem akart mozdulni. Egy kis idő és még több csengetés után, végre bátorságot öntöttem magamba. Lenyomtam a kilincset és megláttam őt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És az ő alatt, igenis Amy-t értem. Igazán szomorúnak és magányosnak tűnt, bár akkor még nem tudtam miért. Azonnal elmosolyodtam. Nem akartam, hogy a barátnőm, vagy az öcsém legyen itt, ezért hatalmas kő esett le a szívemről, amikor Amy tűnt fel. Annyira megkönnyebbültem, hogy a nagy mosolygás közepette ismét elkezdtem sírni. Ezek után megtörtént, az, amire aztán biztosan nem számítottam volna. Először azt hittem ki fog nevetni, mert itt sírdogálok, de nem tette. Bejött, majd megölelt. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, de én is visszaöleltem, mivel olyan jól esett.
-Mi történt?-kérdezte, s közben egy pillanatra sem engedett biztos tartásán. Hangja remegett, ahogyan én is. Simogatta a hátam és közben suttogott a fülembe : "Nem lesz semmi baj. Minden megoldódik majd. Ígérem jobb lesz. Ez még nem a vége." Olyan jól esett ez, nem tudom miért, de ez egyszerűen megnyugtatott és megbíztam a szavaiban. Mikor már ténylegesen lenyugodtam, elengedtem.
-Mit keresel itt?-kérdeztem, mikor már teljesen felfogtam a tényeket. Nem is beszéltünk soha, nem is ismerjük egymást, ráadásul ő az egyik csaj, akit Matt meg....... De mindegy is, nem ez a fontos.
-Figyu, bármit mondok is nem akadhatsz ki! Érted? Nem is sírhatsz! Nem aggódhatsz! Ha ezt megígéred elmondom, de ha megszeged, semmi mást nem mondok el. Oké?-nézett rám baljóslatúan. Valami rossz történt. Valami nagyon rossz, ami hallatán akár bele is halhatok a bánatba, legalábbis ezt vettem ki a tekintetéből. Néhány percig tépelődtem magamban, végül bólintottam, majd egy nagy levegő vétel és sóhajtás után válaszoltam : -Rendben, nem fogok kiakadni és hasonlók, csak ne kertelj!
-Oké! De megígérted!-bólintottam a kijelentésére. -Oké, akkor kezdem.... Hát ugye azt tudod, hogy Ash és a két fiú hol voltak még reggel?!-bólintottam.- Ash telefonált nekem, és elmesélte egy részét a sztorinak, miszerint szereted Matt-et, bár ezt már előtte is tudtam.-itt kicsit megállt, és nagy levegőt vett, miközben én jobbra-balra pirulgattam -És elmondta, hogy mikor felkeltek, Matt mellett más lány feküdt, te pedig eltűntél, és egy cetlit meg pénzt hagytál ott nekik, de a telefonodra sem reagálsz.-ismét csak bólintani tudtam-Ash magát okolta, ugyanis tudta, hogy elmentél az egyetemistákkal, majd Matt vitt vissza, és azt is tudta, hogy Matt egy lányt hívott át estére. De úgy gondolta, nem lesz baj, mert te nem láthatod meg és legalább addig a te fejed is kitisztul.-itt igazából már háborogni akartam, de ígéretet tettem, így elfojtottam az érzéseimet-Folytasd, kérlek!-mondtam, s közben szemeim rá meredtek az éppen ujjait tördöső lányra. Látszott rajta az izgalom és egy kicsit, mintha félt volna, de szinte rögtön felfogtam miért.
-Ash azt mondta az ő hibája, hogy hagyta, hogy ilyen sokáig szeresd, és hogy Matt ennyi ideig ezt csinálja, meg, hogy nem bocsátja ezt meg magának, ugyanis ő csak azt akarta, hogy Luna a legjobb barátja mindig mosolyogjon. Összepakolták a cuccaikat és engem már a taxiból hívtak, ami sietett hazafelé, Matt-et ott hagyták, hogy kitisztíthassa a fejét és azt is mondták, hogy Chris jól helyben hagyta, azért amit tett. De aztán.....-itt elhallgatott, majd könnyei a földre hulltak szaporán. -Aztán?-kérdeztem, de már sejtettem az okát és könnyeim is utat akartak már törni, de nem engedtem a csábításnak, hiszen ígéretet tettem. -Mi történt? Mondd már?!-emeltem fel a hangom, amit azonnal le is halkítottam. -Bocsi, csak folytasd, kérlek!-néztem rá szánakozóan. Letörölte a könnyeit, majd szólásra nyitotta száját.
-Karamboloztak. A taxi, amiben ültek és egy kamion karambolozott a XX főúton. Nem haltak meg.... Még....-tette hozzá halkan. Alig tudtam elhinni, azt ami az előbb elhagyta Amy száját. -De életveszélyesen megsebesültek, az orvosok azt mondták, lehet, hogy ha életben maradnak is, akkor is ...... -Ne, kérlek, ne mondj többet! Köszönöm Amy!-vágtam a szavaiba, s azonnal megöleltem. Nem tudtam, pontosabban nem akartam hinni az előbbieknek, viszont Amy sosem hazudna, ezt az egyet biztosan állíthatom. Könnyei a a csupasz vállamon értek célt, ugyanis egy fekete topot viseltem, ami nem itatta fel a sós könnyeket. Nem is igazán érdekelt. Igazán azzal küzdöttem, hogy ne sírjam el magam, amit nagy nehezen sikerült elérnem.
-Semmi baj, nem kéne könnyekkel csúfítanod azt a csodaszép arcodat! Inkább nevess, nézd! Mutatom!-azzal egy levakarhatatlan mosolyt mutattam neki, mire ő csak nevetni kezdett.
-Nem is olyan szép a pofim! Vagy igen?-ekkor már én sem bírtam nevetés nélkül. Miután jól kinevettük magunkat, bár tudom ez nem a legjobb megoldás, de elmentünk inni. Semmi sem adott nagyobb megnyugvást, annál a pár pohár italnál, amit este ittunk. Mikor hazaértünk, természetesen még magunknál voltunk.
-Amy, mielőtt még beüt ez a cucc, nem kéne lezuhanyoznunk?
-Szóval akkor maradjak éjszakára, te kis huncut?-kérdezte, s közben ismét hahotáztunk.
Hát igen. Pár óra alatt egészen jóban lettünk, ugyanis megtudtam egy s mást Amy-től. Köztük azt is, hogy nem kurva (a feltételezésért elnézést kértem, természetesen) csak egy srác terjesztette ezt róla, mert nem engedte, hogy megbassza Amy-t. Azt is, hogy ő erősködött a Matt-el lógás miatt, mert ő és Ash már régóta beszélgettek ilyenekről, mint gyermekkori barátok. Amy csak figyelt Matt-re és remélték, hogy féltékenységemben bevallom Matt-nek, majd összejövünk. És azt is, hogy sok közös van bennünk. Mindketten szeretjük a kutyusokat, egyikünknek "sincsenek" szülei, mert neki anno elváltak, mikor ő 7 éves volt. Az apja Amerikában él, ügyvéd, míg az anyja Európát utazza be az üzlet miatt és nem tudja még Amy sem, hogy mi a foglalkozása. Csak annyit mondott, hogy a szülei, mikor még együtt voltak, sem töltöttek itthon a lányukkal sok időt. Nem erőltettem tovább, így ennyinél abbamaradt a beszélgetés.
Miután végeztünk a fürdéssel, megvacsoráztunk, ugyanis a hasam követelte az ételt, amit korgással jelzett. A 2 darab sajtos péksüteményen, illetve a milánóin kívül ma mást nem ettem. Összedobtam valami egyszerűt. A választásom görög rakott tésztára esett. Gyorsan megfőztem a tésztát, megpirítottam a húst, összekevertem a friss hozzávalókkal, majd miután tepsibe helyeztem, megszórtam sajttal és a sütőbe helyeztem 10 perc múlva az isteni illatok elárasztották a konyhát és mi csak csorgattuk a nyálunkat. Kényelmesen megvacsoráztunk. Amy-t előre küldtem a szobába, én pedig elmosogattam, majd el is pakoltam. A konyha 5 perc múlva csak úgy ragyogott, amire én igazán büszke vagyok. Siettem fel, hogy minél előbb beszélgethessek újdonsült barátnőmmel, aki akkor már az igazak álmát aludta. Nagyon aranyos az arca és még az apró szuszogásai is álmában. Én még mindig nem bírtam magammal, ezért bekapcsoltam a tévét. Egy darabig néztem a színes képernyőt, majd nem sokkal később,(kb 2 résznyi "Így jártam anyátokkal" után) valamikor fél 11 környékén mély álomba szenderültem.
