A Négy Elem Őrzője

1. Fejezte

Reggel egy nagy puffanásra ébredtem amit az ajtómon kívülről hallottam. Nem nagyon törődtem vele mivel már minden egyes reggel arra kelek hogy ezek az idióták éppen össze törnek valamit. Felültem az ágyamon és ránéztem az órámra, 6:56-van ami elég korán van, de amúgy sem tudtam volna sokkal többet aludni még ha akartam volna sem. Kikeltem az ágyamból és elindultam a fürdőm felé. Gyorsan lefürödtem és felöltöztem majd elindultam az ebédlőbe. Ahogy belépte az első dolog amit meg látta az a két húgom volt akik éppen Alional és Alennel beszélgettek. Oda sétáltam hozzájuk és köszöntem.

-Sziasztok, mondtam a még egy kicsit fáradt és rekett hangomon

-Ah, Lydia jó reggelt, mondta elsőnek Elina majd Viessa - Reggelt, mondták a fiuk egyszerre majd vissza fordultak a lányokhoz.

Leültem Viessa mellé, és elkezdtem meg ennni a reggelimet ami sült tojás volt mellé gyümölcs lé. Ahogy meg ettem a reggelit elindulta az edzőteremhez, hogy túl legyek a szokásos reggeli edzésen. A folyosókon haladva észrevettem egy hangot a hátam mögül, ezért megfordultam. Zeno éppen egy dühösnek tűnő Freyaval a nyomában rohant, ahogy látom az életéér. Ha úgy vesszük hogy már elég sokszor láttam ilyen jelenetet, akkor már nem is tűnik olyan furcsának. Freya egy éles kardal a kezében futott a fehér hajú fiú után, de ahogy meg látott ide sietett hozzám.

- Lydia, jó reggelt, mondta egy mosollyal az arcán ami eddig nem igen lehetett látni a dühtől

De aki ismeri az tudja hogy csak akkor lesz mérges ha a magasságáról vagy a koráról beszélnek.

- Jó reggelt, mondtam majd a háta mögött lévő fiúra néztem aki éppen a lelkét is ki fújta, gondolom a nagy rohanástól

- Neked is, Zeno, köszöntem a már egész jól lévő srácnak, aki éppen a földről tápászkodott föl

- Jah, mondta unott hangon ami már nem igazán lepett meg mivel minden egyes nap így köszön vissza mindenkinek

- Hova mész? kérdezte a zöld hajú lány aki mellém sétált

- Az edzőterembe, mondtam egyszerűen majd ismét neki indultam az uticélomhoz

- Én is oda tartottam amig ez az idióta itt mögöttem fel nem idegesített, mutatót a mögötte lévő fiúra - Mehetünk együtt is, nem? kérdezte vidáman

Én válaszként csak bólintottam egyet és folytattam az utam az említett hely felé.
Út közben nem sokat beszélgettem, az egyetlen aki beszélt az inkább Freya volt. Szinte mindent amire csak tudott gondolni azt megosztott velem és Zenoval, aki még mindig mögöttünk sétált. Mikor végre elértük az edzőtermet egy furcsa érzés futott végig a testemen, mintha a hideg futott volna végig rajtam, de ez nem akart elmúlni. Végig mértem a termet de nem láttam senkit rajtam és a két barátomon kívül. Ahogy láttam a mögöttem lévők nem vettek észre semmit, de én még mindig a területet vizsgáltam. Freya észre vette a viselkedésemet ezért meg kérdezte hogy minden rendben van-e. De én csak válaszként bólintottam egyet, és gyorsan eltereltem a gondolataimat valami másra és a furcsa érzést is meg próbáltam elfelejteni.

Az edzés viszonylag gyorsan telt ami nem igazán lepett meg mivel az összes ellenfelemet pár perc alatt elintéztem. Miután végeztem, ki mentem a szabadba, oda ahova rajtam és néhány emberen kívül nem jár szinte senki. Általában egy bizonyos személlyel szoktam ide jönni. Bár igaz hogy most nincs itt, de ma fog meg jönni a küldetésből amit egy hete vállalt el. Azt nem tudom hogy pontosan mit kell csinálnia, de azt igen hogy egy nagyobb állatot kell megölnie mert terrorizál egy falut. Azt viszont nem tudom hogy milyen állatról van szó és hogy melyik falunak segít. De hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekel. Csak azt várom hogy végre itt legyen.
Ahogy ezeken gondolkodtam észre sem vettem hogy már ott vagyok. A bázistól nem messze van, de így is csak néhányan ismerik. Körül néztem a szép területen ami egy nagy mezőből állt, amit körbe vett egy fenyő erdő, a közepén egy hatalmas cseresznyefával.