A Négy Elem Őrzője

6. Fejezet

Lydia:

A konyhában ültem, amit most az ébredésem után fedeztem fel. Nem nagyon szoktam kávét inni ezért inkább teát készítettem egy nagyobb kancsóba, hogy mindenkinek jusson. Ahogy elnéztem, én voltam az első aki felébred, ezért elkezdtem reggelit készíteni. Elő vettem egy serpenyőt és a tojásokat, feltörtem 8 darabot, majd elkezdtem meg sütni őket. Mire végeztem már 10:13 volt, de a többiek meg mindig nem jöttek le, ezért úgy döntöttem hogy fel keltem őket, mielőtt a reggeli kihülne. Először a húgaimat akartam felébreszteni, de nem találtam őket sehol, ezért meg indultam a fiúk szobái felé. Nagy meglepetésemre Viessát és Alen egy szobában találtam ahogy éppen a fegyvereiket tisztogatták síri csöndben. Mind a ketten rám szegezték a tekintetüket és mintha farkas szemet néztünk volna, ott bámultak egy percen keresztül, egészen addig míg a húgom meg nem megtörte a csendet.

-Jó reggelt, mondta majd letette a kardját

-Nektek is, én csak azért jöttem hogy elmondjam kész a reggeli

-Rendben, mindjárt lent leszünk, mondta Alen

Ahogy ezt kimondta becsuktam magam mögött az ajtót és indultam Alion szobájába felé, remélve hogy ott megtalálom a másik húgomat is. Végig sétáltam a folyosón egészen  az utolsó ajtóig, majd ki nyitottam. Nagy szerencsémre Elina és Alion is itt voltak, ezért nem kellet keresgélnem  senki után.

-Sziasztok, kész a reggeli a többieknek már szóltam úgy hogy ti is siessetek, mondtam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehetett és ki viharzottam a szobából, majd le siettem a konyhába nehogy ki hűljön az étel

Hál istennek Alen és Viessa már az asztalnál ültek és ettek. Én is oda ültem hozzájuk és ettem egy kicsit, de nem sokat mivel annyira nem voltam éhes. Rá néztem a többiekre. Idő közben Elina és Alion is megérkezett akik ahogy elnézem nagyon éhesek lehettek mivel repetát is kértek.

-Lydia, Blaze hol van? kérdezte Alen

-Még alszik, nem akartam felébreszteni mivel nem sokat tudott mostanában aludni, válaszoltam miközben dél álltam az asztaltól

-Miért nem? kérdezte aggódva Elina

-Elég sok stressz érte mostanában... és mert elég sokszor szoktunk fönt maradni esténként , mondtam az utolsó pár szót nagyon halkan hogy senki se hallja

Fel mentem ismét az emeletre, a mi szobánkhoz hogy megnézzem Blazet. A szobába beérve azonnal megláttam ahogyan az ablakon bámult ki és a ház előtt elszáguldani kocsikat nézte. Én mögé lopództam és hátulról megöleltem.

-Jó reggelt, mondtam majd a hátába fúrtam a fejem

-Jó reggelt, mondta ő is majd megcsókolta az egyik kezem és azzal együtt megfordított hogy szembe nézhessen velem

Ajkai egyre csak közeledtek míg el nem érték az enyémet. A csók hosszú volt és édes. Szinte minden egyes porcikám bele remegett. Közelebb húzódttam hozzá, míg ő a két izmos karjával körbe zárt és neki nyomott a falnak. Miután elváltunk levegő hiány miatt, bele néztünk egymás szemébe várva hogy valaki meg törje a csendet. Úgy gondoltam ez a valaki én leszek.                                                               

-Már sokkal jobban nézel ki, mondtam 

-Sokkal jobban is érzem magam, nyomott egy puszit a homlokomra

-De mostantól lehet hogy hanyagolnunk kellene az esti kis tevékenységünkkel és inkább aludnuk, már azért is mert holnaptól kezdve iskolába kell majd járnunk és nem lenne a legjobb stratégia ha az órán aludnánk ezzel magunkra vonva a figyelmet, mondtam kicsit szarkasztikusan