5. Fejezed

31 3 0
                                    

Elina:

Reggel az apró madarak csiripelésére keltem miközben az ablakokon keresztűl nézelődtek be. Ki keltem az ágyból és meg indultam a fürdő felé. Ma lesz a nap... ma megyünk az emberek világába. Még soha nem jártam ott, olvastam róla néhány könyvet és láttam róla képeket de még mindig félek hogy mi fog történni. Egyszerűen ez a érzés a hasamban nem akar elmúlni, de az viszont megnyugtat hogy Alional fogok lakni egy házban. Ez a gondolat levette azt a nagy követ a szívemről ami már a kezdetek óta ott van.
Gyorsan lefürödtem és felöltöztem a ruhákba amiket tegnap választottam ki. Reggel 10 órára beszéltük meg a találkozót az edzőteremben. Rápillantottam az órára hogy meg nézzem hány óra van. Már 9:43 van, úgy gondoltam már elindulok hogy még csak véletlenül se késsel el. Végig haladva a folyosón megpillantottam Aliont aki éppen a bőröndjét húzta maga után gondolom ugyan oda ahova én is. Oda siettem hozzá és köszöntem neki.

-Jó reggelt, mondtam vidáman

-Neked is, mondta ő is boldogan

Elég sokat beszélgettünk amíg oda nem értünk az úticélunkhoz. Ahogy beértünk meláttam Viessát és Alent a terem egyik sarkában beszélgetni.

-Sziasztok, köszönt a mellettem lévő srác

-Heló, mondták egyszerre

-Nem láthatok Lydiát és Blazet? kérdeztem

-Nem, de hamarosan indulunk szóval biztos mindjárt itt lesznek, mondta Alen

Eltelt vagy tíz perc és már a főnök is meg érkezett, de Lydiáék még nem. Már kezdtem aggódni értük, nem szokott egyikőjük sem késni. Meg kérdeztem a főnököt de ő sem tudta hogy hol vannak.
Végül 7-8 perc elteltével úgy döntöttünk hogy meg nézzük hol vannak, és elmentünk a szobájukhoz. Először Lydiánál néztük meg de ott nem volt senki, úgy hogy meg indultunk Blaze szobája felé. Már éppen be akartam kopogni de aztán egy kéz meg ragadta a csuklómat. Oldalra néztem hogy meg nézzem ki az. A főnök volt az.

-Mi a baj? kérdeztem kicsit félénken

Nem mondott semmit csak az ajtót bámulta és behunyta a szemét. Pár másodpercig így maradt majd hirtelen eltolt az ajtótól minket.

-Mi az? Mi történt? kérdezte meg a nővérem

-Hahh, szerintem inkább menjetek vissza és várjátok meg amíg vissza nem érünk, mondta egy furcsa tekintettel az arzán ami nem komolyságot de valami hasonlót mutatott

-De miért?kérdeztem

-Mert nem szeretném hogy olyasmit lássatok amit nem akartok

Ez nem teljesen értettem de inkább tettem amit mondott és vissza sétáltam a többiekkel az edzőterembe.

Lydia:

A szemeimet egy furcsa hangra nyitottam ki ami az ágy mellől jött. Oda fordítottam a tekintetem hogy meg nézzem mi az. Az ébresztő óra hangosan csipogott azt jelezve hogy ideje lenne felkelni. Álmos szemeimből azonnal ki ment minden fáradtság ahogy megláttam az időt. Már 9:47 volt és mi még nem keltünk fel. Gyorsan ki keltem a mellettem lévő fiú öleléséből és felkeltettem őt is és Sugart is, majd mindannyian elkezdtünk készülődni. Vagy húsz percbe telt mire mindenki elkészült és amikor rá néztem az órára majdnem rosszul lettem. Tíz perces késésben voltun. Össze szedtem a maradék cuccaimat és elindultam a kijárat felé, de aztán kopogást hallotam a túl oldalról. Mivel ez nem az én szobám Blaze nyitott ajtót. Viszon megkönnyebbülten amikor megláttam hogy ki az.

A Négy Elem ŐrzőjeDonde viven las historias. Descúbrelo ahora