A Négy Elem Őrzője

4. Fejezet

Lydia:

Miután ki mentünk az orvosiból, én és Blaze vissza mentünk az edzőterembe hogy meg nézzük maradtak-e emberek az edzőteremben. A folyosón sétáltunk egy darabig Elinával és Alional, egészen addig ameddig ők el nem kanyarodtak a kert felé mondván hogy elmennek sétálni. Elköszöntük tőlük majd folytattuk az utunkat a terem felé. Ahogy be értünk, lehetett hallani az ajtó vízhangját mikor kinyitottam és becsuktam. A hely teljesen üres volt és kihalt, mindenki el hagyta a területet. A kis incidens után még maradt néhány törmelék darab, de alapesetben egész tűrhetően nézett ki. Pár fegyver a földön hevert és az edző bábuk nagyrésze eldőlt. Ez a rendetlenség eléggé zavart ezért elkezdtem össze szedni a dolgokat és a helyükre rakni. Pár perc után a fegyverek és a bábuk már nem a földön hevertek hanem a helyükön. Körbe néztem. A törmelék még mindig ott volt. Meg indultam hogy azt is felszedjen, de mielőtt egyáltalán észbekaphattam volna két kéz fonódott körbe a derekamon és megakadályozott a mozgásban. Hátra néztem. Tűz piros haj tincsek fúrodtak a bele vállamba aminek a tulajdonosa éppen az oldalamat cirógatta.

-Mit csinálsz? kérdezem mosolyogva

-Tudom hogy a törmeléket akartad föl szedni, mondta csukott szemekkel

-És? kérdezem kicsit zavarodottan

-Ne csináld, majd bisztos meg fognak vele bízni valakit mást. A végén még meg vágod magad.

-De addig lehet hogy valaki megsérül miatta, mondtam kicsit aggódva mert tényleg féltem hogy valakinek baja esik

-Mmhh, túlságosan is törődsz másokkal, de épp ez az amit szeretek benned, sutoggta a fülembe

-Én is szeretlek

Meg fordultam hogy a szemébe tudjak nézni. Kezeimet nyaka köré fontam és ajkaimat az övére tapasztottam. Éreztem ahogy ujjak cirógatják az arcom és a hátam egyre lejjebb csúszva, de mielőtt bármi is történhetett volna az ajtó kinyílt, mi szétrebbentünk. Mind a ketten a hang irányába néztünk hogy meg nézzük ki az. Hatalmas kő esett le a szívemről amikor megláttam hogy ki jött be.

-Örülök hogy így el vagytok, de annak jobban örülnék ha óvatosabbak lennétek, elvégre soha nem tudhatjátok mikor ki figyel, mondta egy fél oldalas mosollyal

-Igaza van uram, mondtam egy kicsit zavartan

-Bocs apa, csak egy kicsit el kalandoztam, mondta Blaze egy sunyi vigyorral az arzán

-Azt látom, de azért ha nem gond még nem szeretnék nagypapa lenni, majd ha már a másik két fiam is végre össze jött valakivel, mondta ő is egy gyanús mosollyal -Ami ahogy nézem hamarosan be fog következni

A fejem színe egy paradicsom színével egyezett meg. Igaz hogy már beszéltünk ezekről a dolgokról, de egy kicsit kínos ezt a főnökömtől hallani. Egyszer már meg kérdeztem Blazet hogy látott-e minket valaha gyerekekkel. Azt mondta nem is tudná elképzelni a jövőnket nélkülünk. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Ami azt illeti én sem tudnám elkébzelni a jővőt gyerekek nélkül. Szinte mindha mindketten olvastak volna a gondolataimban, oda jöttek hozzám és meg öleltek.

-Tudom hogy mire gondolsz, az elméd egy nyitott könyv számomra ezt ne feledd, mondta a főnök-És ne gondold olyan furcsának, hiszen nem csak a főnököd vagyok hanem már mondhatni egy családtag is

-Ahogy nekem is, és szerintem aranyos vagy amikor zavarban vagy, mondta a másik oldalamon lévő fiú egy puszit nyomva az arcomra -Egyébként én minimum 3 szeretnék, súgta még utoljára a fülembe majd elengedett és mellém állt