F*ck it teacher!

23.Rész

Azonnal megugrottam a hirtelen jött hang hallatán és Ilker is hasonló képpen reagált.

-Itt meg mi a jó büdös franc folyik?-negyvenes évei közepe felé járó nő nyitotta ránk az ajtót. Azonnal a paplan után kaptam és úgy húzódtam össze az ágyon meglepetten. Éreztem, hogy az arcom lángba borul. Ilker hamar kapcsolt és felülve az ágyon takart engem. Csak az izmos hátát tudtam figyelni szégyenemben.

-Anya! Mit keresel te itt?-kérte számon a nőt. Szóval az édesanyja. Ez hallatán ha lehetséges, akkor még jobban pirosabb lett a pofám.

-Hiába kopogtam, nem jött válasz és mivel nyitva volt az ajtó, ezért bejöttem. Meglepetésnek szántam a jövetelem, de úgy látszik én lepődtem meg jobban.-szúrós tekintettel, lenézően méregette a fiát.

-Meg tennéd, hogy most kimész a szobámból?-sziszegte fogai között az előttem ülő férfi.

-Ezt mindenképpen meg fogjuk beszélni.-és azzal a lendülettel be is csapta maga mögött az ajtót.

-Bassza meg, hogy pont ilyenkor kell jönnie.-rántotta le magáról a bordó paplant és a komódjához menve kikotort egy alsónadrágot. Én még mindig az előbbi jelenet hatása alatt voltam és meg sem mozdultam. A tanárom hangja rázott fel.

-Mel, nyugodtan maradj itt, ezt lerendezem.-adott egy puszit a homlokomra és elhagyta a szobát. Sokáig szemeztem az ajtóval és odalentről hangos kiabálás szűrődött fel. A kíváncsiságom úrrá lett rajtam, ezért kivettem egy felsőt a szekrényből, valamint egy mackónadrágot. Kissé lógott rajtam a szerelés, de annak veszélye, hogy felbukok a nadrág hossza miatt, nem fenyegetett. Halkan lépkedtem mezítelen lábaimmal a kis folyosón, ami a lépcsőhöz vitt. Már innen tisztán hallottam a veszekedést, ami miatt görcsbe rándult a gyomrom.

-Mégis hogy képzelted ezt fiam?-kiabált a nő. Innen pont jól rá lehetett látni a konyhára. Láttam, ahogy tanárom a pulton támaszkodik két kezével, amik már annyira megfeszültek, hogy bármikor ki is durranhatnak mint a lufi.

-Anya. Hányszor mondjam még, hogy ez bonyolult?-sóhajtott a tanárom

-Mi ebben a bonyolult? Azt még megértettem volna, hogyha a feleségeddel vagy az ágyban de, hogy egy ilyen kis cafkával?-felhúzott szemöldökkel hallgattam végig mondandóját és kontrollálnom kellett a dühöm. Felesége lenne? Ezek szerint azon a képen, amit pár órája láttam, ő volt. Hát persze. Csalódottan ráztam meg fejem.

-Ne beszélj így róla!-Ilker mély hangja rám is hozta a frászt, pedig nem velem kiabált jelenleg, hanem az édesanyjával és a legszörnyűbb, hogy miattam.

-Honnan szedted elő ezt a libát édes fiam? Ott volt az a gyönyörű, csinos lány, akit gyermekkorodban neked szántunk feleségül. Eljött veled ide, mégis egy ilyen senkiházival bújsz ágyba. Nem ilyennek neveltünk.-megrökönyödve álltam a lépcső tetején, amint kiejtette száján a szavakat. Nem tudom mi lelt engem, mikor fogtam magam és szépen lementem a lépcsőn, miutan magamhoz vettem a dolgaim.

-Hová mész?-kérdezte Ilker, mikor meglátott az ajtóban ácsorogni.

-Haza.-nyögtem ki, de valójában az lett volna az utolsó hely, ahová beteszem a lábamat.

-Hagyd, had menjen. Úgy sem hozzád való.-sziszegett a nő. Na jó. Eddig tényleg próbáltam türtőztetni magam, de mint azt mindenki tudja, nem vagyok a türelem embere. Mérgesen tekintettem a konyha másik oldalán álló nőre. Kezemben lévő táskám a földre dobtam eközben.

-Na ide figyeljen.-kezdtem és láttam Ilker arcán, hogy nem sok jót jósol a következő percekre.

-Mel..-suttogta, hogy még most abbahagyhatom, de nem akartam.

-Nehezen tűröm, ha valaki beszólogat minden ok nélkül. De magának nyilván van mentsége arra, hogy elhord mindenféle szajhának. Tudja meg, hogy engem nem a bordélyházból rendeltek, hogy elégítsem ki a fia vágyait. Nem..-ráztam fejem. -Én azért vagyok itt, mert szeretem a fiát és nagyon sajnálom, ha ez magának nem tetszik.-tettem karba kezeim. A nő és a mellettem álló között cikázott tekintetem. Mind a kettejük arcán a meglepettség ott ült. Ilker elmosolyodott, gondolom az utolsó mondatom hallatán. De azt jómagam nem tudtam, hogy valóban így érzek-e iránta. Szerettem volna, de valamiért ez csak üres, kimondott szó maradt, ami hamar elszállt.

Ilker édesanyja fújtatott egyet s mintha nem tudná kontrollálni az indulatait, úgy dobta felém azt a poharat ami a pulton hevert félig üresen. Szerencsétlenségem pedig pont a legrosszabbkor kopogtatott az ajtón. A pohárral úgy eltalált, hogy volt szerencsém találkozni az anyafölddel. Nem gondoltam volna, hogy apámon kívül lesz még olyan ember, aki a halálba akar taszítani, de hát itt van, itt állt előttem. Könnyes szemeim lehunytam, talán úgy láthatatlanná válok ...