F*ck it teacher!

16.Rész

Vigyorogva mentem végig a folyosón, egyenesen a lánymosdóig. Hangos hahotázás töltötte be a teret. Mikor beléptem, megpillantottam drágalátos osztálytársaim, Sally-t és a hű testőreit, Sasha-t s Sarah-t.

-És képzeljétek el, a táskában találtam egy borítékot, amit Mr.Gürsoy címezett csak nekem. Találkozni akar a közeli parkban.-ujjongott a ribanc, nekem pedig nem sok kellett ahhoz, hogy elnevessem maga. 

-Ez annyira furcsa Sally. Mégis csak a tanárunk.-szólalt fel az egyik csaj, aki a szempilláját pöndörítette. Én csak megmostam arcom eközben.

-Ugyan csajok. Ki ne akarna ezzel a félistennel randizni, vagy az ágyába bújni?-vihogott, majd a többi csatlósa is nevetgélni kezdett.

-Te meg mit bámulsz csitri? Nincs jobb dolgod?-förmedt rám a tiniribanc, én csak mosolyogni kezdtem rá, amit látszólag nem értett.

-Sok sikert ahhoz, hogy az ágyába kerülj.-kacsintottam, majd elhagytam a helyiséget. Oh, de még mennyire, hogy tenni fogok azért, hogy megtörténjen.

**

Az utolsó óráról is kicsöngettek végre. Végigcsattogtam a folyosón, egyenesen a szekrényemig ahová bedobáltam a cuccaim. Amint becsuktam az ajtaját, oldalra pillantva láttam, ahogy Mr.Gürsoy a borítékot tanulmányozva siet valahova. Kezei között forgatta a fehér papírt s eléggé elgondolkodhatott azon, hogy kinyissa-e. Hm. Ördögi mosoly szökött ajkaimra s máris utána eredtem. Persze megtartottam a távolságot, nehogy azt higgye, hogy követem. A parkolóhoz ment, ahová szintén követtem, mivel a kocsim ott állt. Ekkor láttam, hogy kibontotta a tárgyat és összehúzott szemöldökkel futotta át a sorokat. Természetesen nem voltam akkora hülye, hogy saját kézírásommal firkantsak a papírlapra. Csak pár újság kellett hozzá. Még mielőtt észre vette volna, hogy erősen bámulom, beszálltam a kocsimba, beindítottam a motort és  elhajtottam. Kíváncsi voltam az esemény végkimenetelére. Bár én nem leszek ott az ominózus pillanatban, Will segítségemre lesz, mint mindig.

**

Két órával később a telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett. Azonnal felnyitottam telefonom. Vigyorogva néztem végig azokat a képeket, miket osztálytársam küldött. Bevált a tervem és ennek nagyon örültem. A galériámba mentettem az összes, félreérthető helyzetben fotózott képeket, majd megkerestem a nyomtatót, ami a másik szobában volt egy otthonos irodában. Ezután már csak a holnapi napot kell kivárnom. Rachel még nem ért haza, ezért nyugodtan ültem le s vártam, amint kinyomtat legalább 30 példányt, hogy minden egyes folyosóra, szekrényre, ajtója, kapura jusson egy-egy ezekből a fantasztikus képekből...