F*ck it teacher!

2.Rész

Mikre nem képes egy hamis személyi és egy hatalmas mosoly, hogy beengedjenek a város legmenőbb szórakozóhelyére. Nos, nem ez az első alkalom, hogy megfordulok itt, ezért már szinte törzsvendég vagyok. Már a sorban álláskor hallottam a bent dübörgő zenét, de így belépve a saját gondolataimat nem. A levegőben cigi és a pia szaga keveredett és kedvem lett volna tőle csak úgy odahányni. Ezt az egyet sosem tudtam megszokni, mégis elengedtem azzal az indokkal, hogyha én is iszok, majd nem fog érdekelni. Az emberek egymáshoz simulva táncoltak, úgy ütközve egymáshoz, mint a heringek. Voltak még, akik elhúzódtak egy sarokba és ott beszélgettek a baráti társaságukkal, vagy éppen egyedül nyújtóztatták a nyakuk, hátha meglátnak egy csinos nőt vagy egy helyes pasit. Bámészkodásom közepette megragadta kezeimet Rachel és egyenesen az italpulthoz húzott. Mi mással is kezdtünk volna, ha nem a Wiskey-vel? Koccintás után azonnal lehúztuk a piát. Nem mondom, hogy kellemes érzést keltett, ahogyan a barna színű lötty végigmarta a torkom és éreztem is, ahogyan "földet ér'' a hasamban. A harmadik kör után a srácok leléptek, ami várható volt. Sosem maradt egy helyben egyikőnk sem. Másnap viszont felhívtuk egymást és ha valamelyikőnk nem vette fel, akkor kezdtünk aggódni érte. Emlékszem, hogy velem is történt hasonló és arra ébredtem, hogy az ajtóm kicsapja három ideges és kétségbeesett ember. Ezek voltak ők, a barátaim. Szerettem veszélyesen élni, mégis vigyáztak rám és mellettem álltak. Rachel a legjobb barátnőm, szinte már a testvérem. Óvodás korom óta ismerem és teljes mértékben megbízom benne. Ő az, aki a legmocskosabb titkaimat is tudja, mégsem árulta el az első, szembe jövő embernek a suliban. Tudja, hogy milyen ember vagyok, mégsem próbál megváltoztatni. Azért vannak olyan időszakok, mikor muszáj leordítania hajamat a fejemről. Ez általában akkor szokott megtörténni, mikor túl messzire megyek. Ebben az egyben eltérők vagyunk. Míg ő nem szereti feszegetni a határokat, én már rég túlléptem kettőt is. Éppen a koktélomat iszogattam, mikor legjobb barátnőm visszarántott gondolatmenetemből.

-Hé csajszibarack. Elmentem ropni egyet.-tette le üres poharát a pultra, és vigyorogva nézett rám. Én kicsit hátra hajoltam, hogy jobban megnézzem az illetőt, aki a barátnőm mögött bujdosott.

-Eredj!-intettem, majd kaptam tőle egy cuppanós puszit az arcomra és már el is tűntek a tömegben. Már vagy a hetedik pohár tartalmát húztam le, de őszintén megmondom, nem számoltam. Úgy döntöttem, hogy ideje mosdóba mennem, ezért megpördültem a bárszékkel, majd leléptem a talajra. Talán nem kellett volna ennyire gyorsan, hisz azzal a lendülettel meg is szédültem. Fejemhez kaptam és csak ekkor éreztem meg az alkohol hatását. Léptem egyet, de bár ne tettem volna. Annyira megszédültem, hogy összecsuklottam. Azonban nem a talajra érkeztem. Valaki elkapott és magához húzott...