F*ck it teacher!

17.Rész

Reggel korán keltem, hogy azelőtt beérjek az iskolába, mielőtt megtelne diákokkal az épület. Szerencsémre csendben fel tudtam öltözködni, elkészülni. Miután mindennel megvoltam, írtam egy üzenetet Rachel számára, hogy ne aggódjon értem, korán keltem és még el kell intéznem valamit. A fürdőszobában lévő tükörre ragasztottam mivel tudtam, hogy az a helyiség az első, ahol elkezdi a napját. Halkan lépdeltem lefelé a lépcsőn, majd a cipőm és a kabátom magamra kapva léptem ki a hóra. A hideg levegő megcsapta arcomat és összébb is húztam magamon kabátom. A hóesés volt az egyetlen, mi szebbé tette a három hónapot, ami a téli évszakot illeti.

◇Ilker Gürsoy◇
Kicsit késve indultam meg az iskola felé. Az egész estémet lekötötte egy olyan dolog, mit nagyon nem kívántam az életembe. Alig voltunk három éve házasok. Alig! A szüleim erőltették mindezt és nekem egy csepp beleszólásom nem volt. Komolyan, úgy kezeltek mint egy gyereket, akit nem lehet magára hagyni a nagyvilágban. Mégis megszerettem azt a nőt, kivel le kellett volna élnem amúgy is az életem. Egy idő után szerelmes lettem a hosszú, szőke hajába a vékony alakjába és hiába voltak kicsik a mellei a feneke lapos mégis imádtam. És az ábrándozásom, a rózsaszín köd a fejem fölött úgy tűnt el mint részeg arcáról az értelem. Fellángolás volt részemről és mi más is lett volna? Sose szerettem és ezek szerint ő se engem. A gyűrűt mégis magamnál tartom, mert egyszerűen nem tudom elengedni azt a sok sok évet, mit most dobhatok a temérdek szarság mellé a szemetesbe. Szüleim már 15 éves koromban nekem ígérték ezt a lányt, mit utólag tudtam meg. Persze, ezek a hülye családi hagyományok, miket jómagam sose tartottam volna be önszántamból. Ezért is költöztem jó messzire az otthonomtól. Itt az lehetek aki lenni szeretnék. A feleségemnél, azaz a volt feleségemnél is úgy tűnt, hogy az itteni életet jobban élvezi. Ch. Persze, hogy jobban élvezi! Az első adandó alkalommal úgy átvert mint a huzat. Kedvére járogatott ide-oda és kedvére feküdt be valamelyik faszi lepedője alá. Ott, abban a pillanatban eldöntöttem, hogy véget vetek ennek az amúgy is bukásra ítélt "kapcsolatnak". Beadtam a válópert s az sem érdekelt, hogy hisztizik ez a picsa. Ki kellett valahogy vernem a fejemből ezt az egészet, ezért elmentem bulizni Eathan-el. Jónak ígérkezett az este és az is volt valójában. Kérnem sem kellett, jött magától a csinos kis lábain a lányka. Istenem, mikor először megláttam, egyszerűen nem bírtam magammal. Hosszú, sötétbarna haja és hatalmas szürkéskék szemei voltak. Teste karcsú volt, nagyobbacska mellei és kerek, markolnivaló segge. Döbbenten is néztem rá, mikor az ajtómban állva kijelentette, hogy úgy sem fogjuk többé látni egymást és hogy ne marasztaljam. Mindezek után megcsörrent a mobilja s olyan félelem csillant meg szemében, mit életemben nem láttam. Egyszerűen elrohant, mintha üldöznék. Utána mentem, s fékcsikorgatás csapta meg fülem, ami pedig ezután következett..Megbántam, hogy olyan hamar elengedtem.

Csak ezek után jött a fekete leves. Londonba kerülésem oka nem más volt, mint egy tanári állás amit megpályáztam. Ezzel önmagában nem is lett volna gond, csakhogy a barna szépség mint kiderült, a tanítványom. Annyira furcsáltam, hogy nem vette le napszemüvegét s ezért bizonytalan is voltam abban, hogy az éjszakát vele töltöttem-e el.? Aztán mikor megkértem, hogy vegye le, olyan flegmán válaszolt, annyira elutasítóan viselkedett, hogy lassacská a bögyömbe került. De csak csak levette azt a fránya tárgyat s megvillantotta gyönyörű szemeit. Arca meggyötört volt egy jókora lila folt éktelenkedett arcán. Először nem reagáltam rá, de mikor a padból sem tudott fölkelni, ott már komolyan kezdtem aggódni. Ismét csak a szememre hányta a dolgokat, hogy aztán a dühéből erőt merítve pattant fel, de nem jutott tovább az ajtónál. Összeesett s én teljesen kétségbe esve rohantam oda hozzá. Barátnője időben ott termett s megkértem rá, hogy hívja a mentőket. A kórházban szakadt el nálam a cérna. Félretettem azt, hogy a diákom, aggódtam érte mivel amit együtt töltöttünk éjszakán nem így nézett ki. És végül, mikor közöltem vele, hogy egy tapodtat se mozdulhatok, mert a szülei érkeznek, máris láttam a félelmet tekintetében. Csillogtak is a gyönyörű kékjei, csakhogy a könnyektől. Engem persze elborított a méreg, mit a folyamatos visszautasítása szőtt. Magam sem értem, hogyan vehettem így magamra a dolgot. Pedig szimplán csak tovább kellett volna lépnem. Így is határoztam s pont jókor hívott fel Mia, hogy beszélni akar velem. Azt persze gondolhattam volna, hogy a válásomról kapcsolatban faggat majd. Mikor az étterembe értünk máris hívtam egy pincért. Na és ki más lett volna, ha nem az a gyönyörű lány, Melanie Turner? Arca még mindig megviselt volt de más érzelem nem mutatkozott arcán. Felvette ismét a palástját, mi nem értettem mit is takar valójában. Csak, hogy megmutassam neki, hogy felhagytam a számára fölösleges aggodalommal, volt képem mindenki előtt bégetni. Persze ő egyáltalán nem vette magára. Látszólag jót kacagott rajta. Aztán a főnökével beszéltem s azóta rám se néz. Nem tudom, hogy mi okból gyűlöl engem ennyire, de..

-Mr.Gürsoy kérem fáradjon az irodámba!-eszmecserémből az igazgató mérges hanglejtése zökkentett ki. Csak pár perce értem be az iskolába. Talán a késésem az okat. Aztán persze rájöttem, hogy közelében sincs. A szekrényeken megpillantottam olyan képeket, mik majdnem szívinfarktust okoztak nekem. Azonnal lekaptam az egyiket s dühömben szettéptem azt...