Trees [Yoonseok/Sope]✔

i want to know you

A türkiz hajú összerezzen,
a hirtelen hangra, majd felemeli fejét és Hoseokra tekint.
Egy halvány mosoly jelenik meg arcán és habozva ugyan, de viszonozza a gesztust és halkan ő is elmotyog egy köszönés félét.

Ezek után a fiatalabb kicsit felbátorodva indul meg a másik felé, és egészen addig meg sem áll, míg csak pár méter választja el őket.

Szólni akar, azonban nem tudja mivel kezdhetné. Annyi mindent szeretne tudni a másikról,
mégis fontosabbnak tartja, hogy előtte bocsánatot kérjen,
hisz nem tudhatja milyen hatással volt a múltkori kis incidens a zöld hajúra.

"Én.. sajnálom." kezd bele kicsit félénken, tekintetével végig a földet kémlelve.

A menta hajú erre csak kérdőn tekint a másikra, még mindig össze van zavarodva.
Nem érti, miért közeledik hozzá ilyen hirtelen a barna hajú, de közben mégis örül neki.
Már régóta kíváncsi volt milyen is a hangja, a beszéd stílusa és most,
hogy végre hallhatja egészen el van varázsolva.

"..Mit?" kérdezi végül, olyan választ remélve, amiben a fiúnak jobban ki kell fejtenie a dolgokat, hogy többet hallhassa hangját.

"Amit a múltkor tettem.
Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém, én csak.. Nem is tudom.. remélem, hogy nem okoztam neked ezzel nagy problémát"

"N-nem, semmi baj." szökik vér orcájába, miközben a barna hajú tekintetét kerülgeti.

Hoseok igazán aranyosnak véli, miként kezdi szégyenlősen takargatni kezeivel kipirult arcát.
Hosszú másodperceken át csak bámulja cselekedeteit, majd hirtelen leül mellé a földre.

"Gondot okozna, ha maradnék?" kérdezi miközben végig a zöld hajú vonásait figyeli.

"Nem, maradj nyugodtan." válaszol a fiú, még mindig intenzíven kerülve a másik tekintetét.

Hoseok arcán egy sejtelmes mosoly jelenik meg, majd hirtelen megragadja a menta hajú hozzá közelebb eső kezét, és reflex szerűen kulcsolja össze ujjaikat, ezzel elérve, hogy az végre szemeibe nézzen.

"És.. az gondot okozna, ha azt mondanám, hogy meg akarlak ismerni?" kérdezi, most már szemtől szembe.

"..A-azt hiszem nem." válaszol még jobban elpirulva. Talán egész eddigi élete során ez a legzavarbaejtőbb dolog, ami történik vele.

"Hoseok vagyok." mondja a barna hajú, letörölhetetlen vigyorral.

"Yoongi" válaszolja egyszerűen a türkizes.

Először kicsit erőltetett kérdések és válaszok hangzanak
el köztük, ám egy egészen rövid idő után már mindketten feloldódva beszélnek a másikhoz mindenféléről.
Az idő gyorsan el is telik
hamarabb, mint mikor csak bámulták egymást.

"Nekem most már mennem kell." áll fel hirtelen a zöld hajú,
összekulcsolt ujjaikról megfeledkezve.

"Értem." hajtja le fejét Hoseok szomorkásan.

"Akkor.. holnap?"

A két szó hallatán a fiatalabb rászorít Yoongi kezére, és ő is lassan feláll, majd mélyen egymás szemébe néznek egy pillanatra.

"Hát.. az az igazság, hogy ez az utolsó alkalom, hogy elengedtek ide." mondja egy szomorú mosoly kíséretében.

"Oh.. akkor más megoldást kell találnunk!" néz a barna hajúra lelkesen, rövid gondolkodás utnán.

"Tessék?"

"Kell találnunk egy másik módot, hogy találkozni tudjunk."

"..Igazad van. Akkor.. mondjuk megadjam a számom, vagy ilyesmi?" kérdezi már jókedvűen, nevetgélve.

"Igen, az jó lenne." mosolyog kedvesen a másikra.

Míg gyorsan elérhetőséget cserélnek, a fiatalabb oldalát valami nagyon böködi, és nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá.

"Egyébként.. miért akarsz még találkozni velem?"

"Mert szeretném rendesen megismerni azt a személyt, aki elvette az első csókom."

Yoongi mondatának hatására most Hoseok arcán látszódik egy halvány pír. Nem hiszi, hogy egy ilyen aranyos és jó képű fiú eddig még sosem részesült hasonlóban.

"É-én.." hirtelen azt sem tudja mit szóljon, ám nem kell sokáig gondolkodnia.

Mielőtt bármit is mondhatna,
a menta hajú lábujjhegyre
áll, és a fiatalabb vállaiba kapaszkodik, majd gyorsan egy puszit nyom szája szélére.

"Szia"
mondja, majd sarkon fordul és futni kezd. Egészen hazáig hajtja őrülten dobogó szíve, ami csak nagyon lassan vesz vissza a gyors tempóból.

Hoseok pedig csak áll, fülig pirulva az erdőben, a fák között.