Trees [Yoonseok/Sope]✔

i can feel my death

"Yoongi, tudtad, hogy az erdőtől nem messze van egy rét?"

"Nem, nem tudtam"

"Szeretném, ha ma elmennénk oda. Nagyon sok szép virág nyílik ott"

"Rendben, megbeszélem anyukáddal"

×××

Egyre boldogabb lesz a barna hajú, ahogy egyre közelebb érnek az erdőhöz. Talán mert olyan rég járhatott már itt.
Sok kedves emlék törik elő az erdőbe érve, melyet mind megszeretne osztani szerelmével.

Sajnos ő is tudja, hogy milyen kevés az idő arra, hogy mindent elmondhasson neki. Pedig annyi minden lenne, amit olyan szívesen megosztana vele.

Lassan átsétálnak az erdőn és kiérnek a mezőre.

Hoseok egy pillanatra megáll, és csak nézi, ahogy a menta hajú előre sétál.

Szinte elveszik a sok virág között, mire az észre veszi, hogy társa lemaradt tőle.

A fiatalabb arcán egy gyönyörű mosoly látható, ami csak Yoonginak szól. Elindul felé, majd mikor oda ér hozzá, a leggyengédebb csókkal ajándékozza meg a fiút.

Nem sokkal később az idősebb a virágok közt ül, ölében pedig a barna hajú feje pihen.

"Miért akartál ide jönni?" kérdezi, miközben a barna tincsek közé simít.

"Megakartalak csókolni a virágok között"

A türkiz hajú arcára kisebb pír szökik, majd egy széles mosolyra húzza ajkait.

"Ez egy nagyon jó válasz" néz a másik szemébe, mire az csak elvigyorodik.

Egy ideig kellemes csöndbe burkolóznak, és csak élvezik egymás jelenlétét.

Hoseok különös nyugodtságot érez már napok óta, olyan megmagyarázhatatlant.

Talán nem is olyan véletlen ez az érzés. Lehet, hogy ez a nyugodtság azt jelenti..

"..Yoongi" szólal meg hosszú percek után.

"Igen?" néz a másikra mosolyogva.

"Nekem.. már napokkal ez előtt be kellett volna mennem a kórházba"

"..Mi, de miért?" veszi át a mosoly helyét az aggodalom.

"Nem vagyok jól"

"Miért nem szóltál?"

"Veled akartam lenni.
Minden utolsó pillanatot veled szeretnék tölteni.
Tudod, mielőtt megismertelek nem érdekelt mi lesz velem, úgy éreztem jöjjön aminek jönnie kell.
De most, hogy itt vagy nekem...
Ez annyira igazságtalan.
Örökre melletted akarok lenni.
..Yoongi nagyon szeretlek, nem akarlak egyedül hagyni téged."

Az utolsó mondatoknál már mindkettejük arca elázott a könnyektől.

Míg a két szív összetörni látszik, valami láthatatlan erő mégsem hagyja azt. Összetartja őket amíg csak lehet.

"Én is nagyon szeretlek.
Te vagy az életem egyetlen igazán fontos értelme.
Fogalmam sincs mi lesz velem, ha nem leszel.. de megígérem, hogy soha senkit nem fogok annyira szeretni mint téged...
Egyszerűn nem tudnék.."

A két fiú egymás nyakába bújva hullajtják könnyeiket megállás nélkül, mindketten a jövőn gondolkodva, amiben egyikük már nem vehet részt, hisz az élet annyira igazságtalan.

Hoseok aznap mindent megtett, hogy megmutassa Yoonginak mennyire szereti őt, mert érezte, hogy nem lesz már rá több alkalma.

Olyan gyengéden ért hozzá amennyire csak tudott, annyiszor ölelte és csókolta meg ahányszor csak tudta.

Az idősebb is valahogy így tett, mert érezte, hogy valami nincs rendben, ezért annyiszor mondta hogy "szeretlek", amennyiszer csak tehette.

Kihasználtak minden másodpercet, amennyire csak lehetett..

Végül egymás karjaiban, egy szoros ölelésben aludtak el.

×××

Másnap kora reggel, Hoseokot kórházba kellett szállítani.

*mindjárt elsírom magam*