Ne érj hozzám! •Befejezett•

8. Fejezet

Már vagy egy órája utaztunk és kezdett minden egyes végtagom elzsibbadni, hála Jessenek, aki ugyan nem nagy darab, mégis képes az egész hátsóülés részt úgy elfoglalni, hogy az ember levegőt se bírjon kapni, pedig hozzá teszem, hogy ez egy családi autó. Nem is értem, hogy miért nem a sajátjával jött, ott legalább nem rontaná a levegőt. Bár van egy olyan érzésem, hogy direkt csinálja, mivel valójában, ha elengedném magam, akkor pont annyi távolság lenne köztünk, hogy szinte érintkeznénk egymással. Meglepő, hogy a titkom elmondása után is képes ilyen lazán mellettem heverészni, bedugott füllel. Mondjuk, nem is ez lenne a megfelelő alkalom arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, hisz Steve és Nancy sok mindent tud rólam, de ezt az egy dolgot nem. 

Mindenesetre, egyenlőre nem szeretném még, ha megtudnák és bízom benne, hogy Jesse sem jártatja el a száját. 

Csak bámultam kifelé és néztem a mellettünk elsuhanó gyönyörű dombos tájat, majd laposakat pislogva, elnyomott az álom. 

Nem sokkal később már csak arra lettem figyelmes, ahogy felébredtem, hogy az autóval leparkolunk egy kellemesen harmonikus szálloda előtt. 

- Megérkeztünk!- fordult hátra felénk Nancy, mire egy biztatót mosolyogtam, ám a mellettem fekvő teljesen kinyúlva aludt tovább. Szája szélén egy nyál csík csillogott, pólója pedig felcsúszott, így tökéletesen láthattam szálkás hasa egy részét, ami hát, elég vonzó volt, akárcsak a többi test része, hisz végül is már mindent láttam rajta, amire kíváncsi voltam. 

- Jesse még alszik.- szólok előre, miközben mindannyian kicsatoljuk a biztonsági öveink.

- Felébresztenéd, ha nem gond? Mi addig kivesszük a csomagokat.- tekint hátra Steve, majd miután bele egyeztem,- bár nem szívesen - hátra indulnak a csomagtartóhoz. 

Rá nézve a mellettem fekvő srácra, elkezdek azon gondolkodni, hogy vajon hogyan ébreszthetném fel? Ide nem elég egy egyszerű; kelj már fel. Ide valami frappáns kell.

Pár másodperc gondolkodás után meg is van. Kissé kockázatos, de azt hiszem ettől biztos fel fog ébredni. 

Lassan a füléhez hajolok,- persze anélkül, hogy hozzá érnék -, majd elkezdem a következőket suttogni neki.

- Ó, ez az Jesse. Keményebben. Ah, ne hagyd abba, mindjárt elmegyek..- suttogom a lehető legkéjesebb hangon, miközben várom a reakciót, amit meg is kapok. Hirtelen kipattannak a szemei és meglepődve azon, hogy milyen közel is vagyok hozzá, meglepődésétől egyenesen befejeli a kocsi tetejét, mire visszahúzódok a saját helyemre és hangos nevetésbe török ki. 

- Elment a józan eszed, te idióta?- mondja fogait összeszorítva a fájdalomtól, s kezét egyből fejéhez emeli, arra a részre ahol az ütés érte. 

- Látnod kellett volna az arcod. De rég is nevettem ilyen jót.- törlöm le könnyeim, hisz már azok is kicsordultak. 

- Örülök, hogy jól szórakozol, miközben én jelenleg betörtem a fejem.

- Túldramatizálod. Egy kis ütésbe, még senki nem halt bele, nem hinném, hogy pont te leszel az első. Nagy kár lenne érte.- válaszolom komolyabb tekintettel, majd kiszállok én is az autóból és kinyújtóztatom végre végtagjaim. 

Maga a hely valóban gyönyörű. Kissé hegyes vidék, még inkább annál különlegesebb, főleg, hogy maga a szálloda is beleilleszkedik a természetbe, hisz az egész fából van, de még így is hatalmas. Kezembe veszem csomagom és miután végre Jesse is kiszáll az autóból, elég szúrós tekintettel, beindulunk az épületbe. A recepciós pulthoz érve, megkapjuk a kulcsokat és elindulunk a szobák felé. 

- Jesse, Nate. Ez lesz a ti szobátok kulcsa, mivel nem egy szobában leszünk mindannyian, mivel mindenkinek szüksége van egy kis pihenésre.- mondja Steve felénk fordulva, miközben átnyújtja nekünk a kulcsot. 

Remek. Ezek szerint megint csak össze leszünk zárva úgy, hogy most csak teljesen ketten leszünk.

Belépve a szobába, meg kell állapítanom, hogy csodálatos. Minden tökéletesen el van rendezve, kivéve egy valami..

Az ágy. 

Az a kibaszott nagy francia ágy.

Ami mellett most nincs matrac. Zseniális..

- Úgy látszik kénytelen leszel most velem együtt aludni.- fordul felém Jesse, miközben szemöldökét fel-fel húzgálja. 

- Ne aggódj, nem fogok rád mászni.- jelentem ki semleges arckifejezéssel, majd neki állok a kipakolásnak. 

- Nem épp erre céloztam, hanem arra, hogy véletlenül is hozzád érhetek az este folyamán és nem igazán szeretném, ha épp pont miattam kapnál pánik rohamot..- mondja, miközben kisétál a szobához tartozó erkély részre. 

Kissé megdöbbentett, hogy ennyire aggódik miattam és az állapotom miatt. Miután végeztem a kipakolással, követem őt az erkélyre.  

- Ugye tudod, hogy nem kéne ennyi cigit elszívnod egy nap?- támaszkodom le mellé, s mindketten csak bambán bámulunk a tájba. 

- Bármikor letudom tenni, ha akarom. Ne légy az anyám.- válaszolja arrogánsan, majd elnyomja cigijét.- Bocs, nem akartam bunkó lenni. Csak ez a helyzet elég kellemetlen. 

- Az, hogy velem kell aludnod? 

- Nem. Az, hogy nemrég bevallottad nekem, hogy meleg vagy.- néz rám komoly tekintettel. 

- ...Szóval zavar. Hidd el, nem én akartam az lenni.- hajtom le fejem. 

- Ajh, a francba is! Dehogy zavar!- túr idegesen hajába, én pedig kikerekedett szemekkel nézek rá.- Épp ellenkezőleg. Egy kicsit örülök neki.- mondja sóhajtva, majd újból belém fúrja kék tekintetét. 

- É-értem..- dadogom, mivel nem kicsit hozott zavarba ez az egész. Talán Jesse..

Nem, nem az kizárt. Hisz neki van barátnője, attól függetlenül, hogy mostanában nem találkoztak. 

- Anyámék tudják?

- Nem. Ezt egyedül csak te tudod és... megköszönném, ha egyenlőre nem mondanád el nekik. Nem kérlek arra, hogy hazudj csak, hogy tartsd titokban még.- mondom kissé félve.

- Nem kell félned. Nem mondom el sem nekik, sem senki másnak.

- Köszönöm.- mosolyodok el halványan, miközben újból a tájat csodáljuk a lemenő napfénnyel együtt.- Azt hiszem, ma már nem megyünk sehová a vacsorán kívül. Elmegyek letusolni.- indulok meg befelé, majd összeszedem a tusoláshoz szükséges cuccaim és bevetem magam a fürdőbe. Nem mondom, elég sokáig bent vagyok, mivel mikor már kilépek teljesen sötét van, a vacsoránk pedig ott virít az étkező asztalon. Még a kiszolgálás is remek. 

Azonban körül nézve a szobába, Jesse nincs sehol. Biztos csak elment körül nézni vagy valami hasonló. Így végül egymagam állok neki a vacsorának, ami igazán fantasztikus, majd belevetem magam az ágyba, miközben a telefonomat nyomkodom, háttér zajnak pedig bekapcsolom a tévét. 

Este tíz óra van, de még mindig egyedül vagyok a szobában. Kimászok az ágyból, majd magamra kapva egy pulcsit, kimegyek az erkélyre körül nézni, hátha látom valahol azt az idiótát. 

De, sehol senki.

Nagyot sóhajtva végül inkább visszamegyek a szobába, mivel nincs kedvem megfázni, hiába van nyár, attól az éjszakák még hűvösek. 

Csak fekszem tovább az ágyban és vergődők. Egyszerűen nem jön a szememre álom és, hogy bevalljam, aggódóm, hogy vajon merre lehet Jesse. 

Már hajnal kettőt üt az óra, amikor az ajtó lassan elkezd kinyílni, én pedig egyből felpattanok és oda sietek. Ám egy csatak részeg Jessevel találom magam szembe, aki már alig áll a lában és egyenesen rám néz. 

Ó, ne. Csak ezt ne...