Ne érj hozzám! •Befejezett•

3. Fejezet

Újra itt vagyok a házban. Mindenhol piás üvegek hevernek a földön, anyám a földön fekszik és mindent beborít a vér. A nevelőapám közelít felém, egy övvel a kezében, amivel szorosan lekötözi a kezem, hogy mozogni se tudja és így már tiltakozni sem, majd elkezdi testem bemocskolni. Kiabálok, sírok, de senki sem hall.

- Nate! Nate, az istenit ébredj már fel!- hallom meg a nevem, szemeim pedig kipattannak és megpillantom Jesset, aki az ágy széléről tekint rám.- Minden rendben? Mi történt?

- S..semmi. Csak egy rémálom.- válaszolom még mindig levegő után kapkodva, majd óvatosan felülök és megtörlöm kezemmel verejtéktől kivert homlokom. Most valahogy egész kedvesnek tűnik, ahhoz képeset, amit a nap folyamán produkált. A szülők nagyon kedvesek, de a fiúk Jesse, aki most továbbra is engem bámul, már nehezebb eset. 

Külsejéből csak úgy árad a magabiztosság és a tipikus "menő srác"  vagyok stílus. Haja hátra fésült és akárcsak az enyém, fekete. Szemei kéken csillognak, mégis határozott és félelemet keltő érzetet teremt velük. Füleiben két fekete fültágító díszeleg, kezeit pedig tetoválások dekorálják. Mondhatni a srác az esetem, de elég kicsi arra az esély, hogy meleg legyen, akárcsak én, nem mellesleg mostohatestvérek vagyuk. 

- Oké, akkor aludj vissza. Ha megint hasonló rohamod lenne, szólj... nyugodtan.- válaszolja kissé kételkedve, majd visszabújik takarója alá és pár perc múlva már az egyenletes légzését hallom csak. 

Nem tudom elviselni, ha hozzám érnek, mégis, amikor ő a kezét nyújtatta felém, egy pillanatra úgy éreztem, hogy szívesen hozzá érnék. Nem fogott el undor, ami új volt nekem. Bár, lehet, hogy csak a spontán helyzet miatt éreztem így, mindenesetre jobb, ha odafigyelek a gondolataimra. 

****

Reggel elsőnek ébredtem fel, így gyorsan a fürdő felé vettem az irányt, hogy időben kész legyek, hisz ma lesz az első napom az új suliban. A hányinger kerülget, ha csak arra gondolok, mennyi ember lesz ott. Épp, hogy kiléptem a fürdőből egy igen morcos Jessevel találtam magam szemben, aki rám sem tekintve rohant be a fürdőbe. Jobbnak láttam, ha egy kicsit magára hagyom, így inkább lesietve az emeletről a konyhába vettem az irányt, ahol Steve épp újságot olvasott, felesége pedig a reggelit készítette.

- Jó reggelt, Nate! Hogy telet az este?- kérdezi Nancy széles mosollyal arcán, miközben egy tányért helyez elém, amire egy pirítóst és tükörtojást rak, én pedig leülök az egyik székre. 

- A matrac kényelmes. Nem volt..semmi gond.- erőltetek egy halvány mosolyt arcomra, majd neki látok csendben a reggelimnek, amit még előtte megköszönök. 

Pár perc múlva a lépcsőn leszáguldozik Jesse, miközben egy cigit szív.

- Hányszor mondjam még el, hogy a lakásban nem dohányzunk?!- szól rá dühösen Steve.

- Tudod, hogy rossz a memóriám..- válaszolja szemtelenül, majd helyet foglal mellettem, miközben ő is neki lát a reggelinek, néha néha rám emelve tekintetét. 

Mindketten befejezve az étkezést elköszönünk, majd Jesse az autója felé veszi az irányt én pedig követem, majd helyet foglalok az anyós ülésen.

- Kimondta, hogy velem együtt jössz?- kérdezi szemöldökét megemelve. 

- Senki, de nem fogok gyalogolni úgy, hogy alig ismerem ezt a környéket.- válaszlom határozottan, mire megforgatja szemeit, majd beszáll ő is és elindulunk a suli felé.