Ne érj hozzám! •Befejezett•

12. Fejezet

Hogy mi a franc ütött belém? Fogalmam sincs..

Miután Natel sikeresen összekaptunk- hála persze az én baromságomnak, - dühös voltam, amiért ennyire tönkretettem a kapcsolatunkat. Sőt, nem csak dühös, hanem csalódott is, hisz ez mind azért történt, mert én nem tudom magamban tisztázni az érzéseim. 

Oké, tegyük fel, hogy érzek valamit Nate iránt. Aki, nem mellesleg a mostoha testvérem, de ez mellékes. Tegyük fel, hogy elmondanám neki, hogy mit érzek vagy, hogy talán vonzódok hozzá. Bár ez után a helyzet után talán csak még egy pofont kapnék az arcomra. 

Miért kell ilyen elcseszettnek lenni-e az egésznek? 

Mondjuk, nem csak én vagyok a hibás, hisz Ő is folytonosan csábítgatott és kihasználta a néhai szexuális feszültségem. A baj csak az, hogy vevő is voltam rá...

Na, de most felmerül bennetek a kérdés, hogy mégis honnan a francból jött egy hatalmas buli ötlet, ami minden bajnak az okozója lett? Egyszerű. Rakjunk össze egy érzelmileg csalódott embert és egy dühös és összezavarodottat...meg is van az eredmény. Telefonom és az én drága barátnőm segítségével majd a fél iskolának értesítés küldtünk, hogy buli lesz nálam és persze, hogy mindenki vevő is volt rá, nekem pedig szükségem volt egy kis alkoholra, mert hát egyedül nem jó inni. Nem telt bele fél órába, mire mindenki megérkezett, ám akadtak hívatlan vendégek is, mint az kiderült utólag. Sikeresen elég hamar leittam magam, így gyorsan Maya ajkaira tudtam tapadni, hisz ilyenkor az embert nem érdekli semmi és senki. Legalább is addig így voltam vele, még Nate le nem jött az emeletről és ki nem osztott. Oké, jogosan tette, bevallom és sikerült egy kisebb bűntudatot ébresztenie bennem az egész miatt. Fél szemmel azonban láttam három elsuhanó idegen alakot kapucniban, azonban mielőtt utánuk mehettem volna, Maya feltartott és alig bírtam magamról levakarni. Sosem gondoltam volna, hogy az fog fogadni az emelten, amit láttam. A düh és az aggódás teljesen elöntötte a testem, főleg mikor azt láttam, hogy Jackson Natet taperolja, neki pedig semmi esélye nem volt ellenük. Nem kellett azon gondolkodnom sokat, hogy szétverjem a fejüket és így is lett, ám Nate még mindig nem volt rendben. Reszketett és félt, szemeiből pedig csak ömlöttek a könnycseppek. 

Megakartam ölelni. Azt akartam, hogy érezze, hogy mellette vagyok. Megakarom őt védeni mindentől és mindenkitől. Azonban reakciója közeledésemre, csak még kétségbeejtőbb volt. A levegőt csak úgy kapkodta és minél távolabb próbált tőlem kerülni. Utál. Ez volt az első szó ami az eszembe jutott. Ám, ahogy végig néztem rajta, csak a félelmet láttam és azt a gyönyört, ami még is áramlott belőle. Nem tudtam megállni. Megcsókoltam és nem volt magyarázat a tettemre. Reszketve nyitotta szét véres ajkait, majd miután véget ért a pillanat, mélyen szemeibe néztem. 

- Maradj itt. Azonnal visszajövők és elküldök mindenkit.- simítottam végig nyugtatóan az arcán, mire bólintott én pedig lerohantam és lefújtam a bulit, amire néhányan igen dühösen reagáltak, de őszintén pont leszartam. 

Miután mindenki elment, bezártam mindent és felsiettem vissza Natehez, aki az ágyon ült, teljesen összehúzva magát, lábain pedig fejét támasztotta. Olyan volt, mintha kivágták volna a szívem helyéről és a helyét egy tátongó lyuk vette volna át.

Gratulálok Jesse, megint megcsináltad..

Óvatosan leülök mellé, majd hátát kezdem simogatni, mire felkapja tekintetét. Nem szól semmit, csak bámul némán, s érdeklődve fürkészi tekintetem.

- Jobban vagy?- töröm meg a köztünk lévő csenget. 

- Talán..- suttogja, alig hallhatóan. Tekintettem csuklójára téved ami kék és lila színben díszeleg a szorítások miatt. Ajkaiból már elállt a vérzés, azonban jobb lenne lekezelni a sebet, hisz nem kellene, hogy elfertőződjön.