Ne érj hozzám! •Befejezett•

11. Fejezet

Hogy mennyire akartam Mayaval tölteni az estém? 

Semennyire.  

Tolta a szokásos idióta dumáját, majd mikor az aktushoz került a sor...nos elég kínos volt. Nem láttam őt egyáltalán vonzónak, még csak a fantáziámat sem tudta beindítani. Jobban mondva, szörnyű volt az egész, mivel a gondolataim is teljesen máshol jártak, jobban mondva máson. 

Gondolom sejtitek, hogy kin.. 

Hát persze, hogy Naten. 

Bármennyire is szeretném elnyomni azokat az érzéseket, amiket kivált belőlem, egyszerűen nem tudom. Már egy lánnyal sem tudok úgy összefeküdni, hogy ne rá gondolnék és az Ő telt ajkaira vagy a kis vékony, keskeny csípőjére, ami annyira vonzó, hogy...

Megint csorgattam a nyálam. Kezdem úgy érezni, hogy reménytelen vagyok. 

Reggel amilyen gyorsan csak tudtam leléptem Mayatól, aki persze nyaggatott egy sort, hogy miért megyek el ilyen hamar, ezért megint csak feldobtam egy hülye kifogást. Ahogy a házunkhoz értem, egyből megpillantottam anyámékat akik a kocsiba pakoltak.

- Mentek valahová?- kérdezem tőlük felvont szemöldökkel. 

- Kaptunk egy hívást az este munkaügyben, így egy hétre el kell utaznunk. Addig a ti felelősségetek a házra ügyelni. Pénzt hagytunk, úgyhogy gondosan osszátok be.- válaszolja anyám szigorúan, mire bólintok, majd elköszönünk egymástól és belépek az ajtón. A nappali üres, akárcsak a konyha, így biztos vagyok benne, hogy az én drága testvérem, bent gubbaszt a szobámban. 

Felérve az emeletre, majd belépve a szobámba, tökéletesen igazam lett. Fején egy fülhallgatóval olvas egy könyvet hason fekve, miközben úgy lóbálja a lábát, mint egy kislány. Bár nekem a szemem inkább a formás hátsóján akad meg, amire tökéletesen ráfeszül az a sötétkék sort, amit visel. Mivel se nem hallja, hogy bejöttem, se nem látja, ezért arra gondoltam, hogy szórakozok egyet vele. Óvatosan az ágyra térdeltem, közvetlen a háta mögé, majd lassan ráereszkedtem egész testemmel, persze úgy, hogy azért ne nyomjam agyon a törékeny kis testét. Sikeresen összerezzen, ám ijedtében hátracsapja a fejét, ezzel lefejelve az orrom. 

- Á, te barom! Elment az a cseppnyi eszed is?!- kiabál rám dühösen, miközben feje hátsó részét fogja. 

- Te beszélsz?! Eltörted az orrom!- sziszegem fájdalmas és ingerülten, tenyeremet pedig egyre inkább színezni kezdi a vér, ami az orromból ömlik. 

- Te támadtál le hirtelen! Mégis mit vártál?!- sziszegi fogai közül, majd óvatosan feláll.- Remélem elvérzel..- megy ki a fürdőbe, majd egy elsősegély dobozzal tér vissza kezében.

- Nem azt mondtad, hogy reméled elvérzek? Most meg segíteni akarsz?- kérdezem felvont szemöldökkel és irdatlan hülye orrhangon. 

- Inkább fogd be és menj elsőnek is a fürdőbe megmosni az arcod, még mielőtt mindent összevérzel!- utasít ellentmondást nem tűrően, mire megforgatom szemem és úgy teszek, ahogy mond, ám a vérzés még így sem akar elmúlni és az orrom is egyre inkább bedagadt. 

- Gyere, ezt rakd bele az orrodba. A vatta felszívja a vért.- nyomja a kezembe, miután visszaültem az ágyra. 

- Ezt tegyem bele?

- Felőlem tampont is dughatsz bele, ha az neked jobb...

- Nem, kösz. Inkább kihagyom.- morgom, majd oda teszem a vattát és egy jeges pakolást is teszek a felpuffadt részre.- Nem fáj a fejed?- kérdezem tőle kíváncsian. 

- Meg vagyok vele. A te orrodhoz képest az én fejem sehol sincs.- válaszolja lehunyt szemekkel, majd hátradől az ágyon, majd én is elhelyezkedek mellette.- Sikerült kitombolnod a hormonjaid?- kérdezi gúnyosan.