Ne érj hozzám! •Befejezett•

9. Fejezet

Oké, szóval itt állunk az ajtóban.

Jesse fúl részegen engem méreget, miközben az ajtó félfának van támaszkodva, én pedig kezdek bepánikolni, hisz tudom mennyire is kiszámíthatatlanok a részeg emberek. Főleg, ha a nevelő apámból és anyámból indulok ki. Ők minden este így néztek ki... 

- N-nate..- indul meg lassan felém, én pedig elkezdek hátrálni, ám sikeresen pofára esik.

- Ú, ez fájhatott..- szisszenek fel én is, hisz elég nagyot csattant, ő azonban egy fájdalmas hangot nem ad ki, csak motyog valamit. Csak nézem, ahogy a földön fekszik tehetetlenül és meg kell állapítanom, hogy nem igazán úgy néz ki, mint aki veszélyes lenne rám.- Gyere, hagy segítsek..- sóhajtok egy nagyot, majd segítek felülni neki. 

- Tudoood...nagyon cukiii vagy ám.- néz rám bambán, miközben óvatosan végig simít arcomon. 

- Öhm..köszi..- nézek rá döbbenten és..valahogy nem taszít az, ahogy most az arcomhoz ér. Sőt, egész kellemes.- Fel tudsz állni..?- zökkenek ki gondolataimból, majd felállok és átkarolom a vállánál.- Rohadt nehéz vagy!- morgok rá.

- Hát, ha dugnáánk..biztos, hogy te lennél alóóóól...- mutogat rám ujjával és szélesen vigyorog. 

Mi a szar? Oké, hogy részeg, dehogy ennyire? Bár részegen azt mondják, hogy őszinte az ember. Akkor talán Jesse vágya az, hogy megdöngessen? 

Na jó, egyenlőre foglalkozzunk egy problémával. 

- Menjünk a fürdőbe, mielőtt még..- és épp ahogy ezt kiejtettem a számon, egyenesen lehányta a lábam..- Bazdmeg, Jesse!- engedem el, mire nagy nehezen belökdösöm a wchez, ahol már jön is ki belőle minden. 

Legszívesebben ott hagytam volna, de hála annak a hülye hosszú hajának, még azt is tarthattam. Jó, oké azt azért nem szeretném, ha megfulladna a saját hányásába, de kibaszott undorító. Még jó, hogy bírom az ilyet. 

Körülbelül egy óráig nem mozdulunk onnan, majd mikor már befejezte, elengedem és elsőnek is rendbe szedem magam és a lakást. Szerencsére hamar végeztem, gyorsan átöltöztem és lemostam magam, majd újból kezelésbe vettem azt az idiótát, aki még mindig a wc mellett támaszkodik ülve. 

- Na gyere, mosd meg az arcod és öblítsd ki a szád, mert elég gyatrán festesz..- dobok hozzá egy törülközőt, mire nagy kényesen feláll és beveti magát a tus alá, ám sikeresen majdnem el elesik.- Komolyan, hogy lehetsz ennyire béna?- mondom dühösen, majd hagyom, hogy belém kapaszkodva mossa meg magát.

Persze, nem kukkolom. Nem én olyat sosem tennék. 

Mikor végzett, hagyom hogy egyedül törölközzön meg, majd fogat mosson. Nem mondom elég szarul néz ki, az arca teljesen sápadt, szemei pedig karikások és még mindig nem tud stabilan menni, így kénytelen vagyok átkarolni és úgy segíteni neki menni. Jobbnak gondolom, ha kicsit kiviszem levegőzni az erkélyre. Inkább ott kezdjen el megint hányni..

Óvatosan lefektetem a padlóra, majd tisztes távolságba én is elhelyezkedem mellette. Nem szól egyikünk sem, csak belemerülve az éjszakába bámuljuk a csillagokat, amik most tisztán és gyönyörűen látszanak. Tényleg érdekelne, hogy Jesse mit gondol rólam és, hogy valójában táplál-e bármiféle érzelmet irántam. 

- Kösz..- hallom meg halk hangját, mire kérdően felé fordítom fejem. 

- Hm?

- Kösz, hogy nem hagytál belefulladni a saját hányásomba..- nyögi ki kissé kínosan, miközben továbbra sem néz rám.

- Hát, nagy kísértés volt.- válaszolom nevetve, mire dühösen tekint rám. 

- Milyen kis vicces kedvedben vagy mostanság..