Ne érj hozzám! •Befejezett•

7. Fejezet

Az esték szerencsére már csendben telnek. Eleinte még voltak Natenek rohamai, de idővel egyre ritkábban fordultak már elő. 

Ám, ha az esték folyamán nem is merül fel gond; reggelente annál inkább. És, hogy mi is ez a probléma? 

Nos, ez a probléma csak is rám vonatkozik és...az én ágyék tájékomra. Mi is lenne szarabb csak attól a ténytől eltekintve, hogy reggel van? Merevedéssel kelni. Reggel. 

Óvatosan letekintek az ágyamról, a földön elhelyezkedő matracra, amin Nate még boldogan alszik, nyálát csorgatva a párnára. Hát nem aranyos?

Várj, mi? Nem, kibaszottul nem aranyos.

Miután sikeresen megbizonyosodtam arról, hogy az én drága mostoha tesóm még békésen alszik, halkan kimászva az ágyból egyenesen a tusoló felé indulok, majd mikor már sikerült magamról mindent lehámozni, bevetem magam a tus alá, közben pedig igyekszem magam kielégíteni, hisz nem igazán lenne előnyős áll dákóval elindulni reggel az iskolába, nem de? Hátamat a hideg csempének vettem, miközben igyekszem egy-két képet feleleveníteni az emlékezetemben, persze lányokról. Már nem vagyok messze az orgazmus mámorító pillanatától, amikor hirtelen kicsapódik az ajtó és megpillantom Nate kócos hajkoronáját és ledöbbent tekintetét. 

- Tudod, lehetnél egy kicsit halkabb is. A szomszédban is lehet hallani a kislányos nyögéseid.- mondja, tekintette pedig már nem is annyira szende, mint az elején. De csak, hogy tetőzzük még inkább ezt a kínos pillanatot, sikerül pont elmennem. Egy kissé hangos nyögéssel. Tekintetem teljesen elködösül, lábaim pedig szinte majdnem összecsuklanak, s mégis fél szemmel Nate arcára nézek, ami kezd vörössé és zavarttá válni. Félre csapja tekintetét, miközben finoman beharapja telt ajkait.

Ó, basszus. Csak ezt ne. Ilyen helyzetben, ilyen mozdulatot csinálni, csak még jobban felcsigázza az élményem. 

Nagy nehezen kezdek visszatérni a valóságba és felfogni mindent, ami az utóbbi kb. öt percben történt. Oké, ez rohadt gáz. De ő is srác és biztos tudja milyen szar álló farokkal kelni reggel, nem is beszélve arról, hogy már jó ideje nem voltam senkivel és, hát nekem is meg vannak a saját szükségleteim. 

Gyors letisztítom magam, majd kilépve, derekamra csavarok egy törölközőt. Ám, ő még mindig csak ott áll, teljesen megszeppenve és még csak rám sem emeli tekintetét.

- Nem kell ennyire zavarba jönni.- lépkedek elé, elégedett mosollyal arcomon. 

- Igazad van. Végül is, nem én élveztem el a testvérem előtt.- néz rám végül, gúnnyal itatott vigyorral.  

- Mégis végig nézted, nemde?- hajolok közelebb hozzá, a levegő pedig csak úgy szikrázik köztünk a feszültség miatt.- Valld be, hogy tetszett, amit láttál. 

- Csak szeretnéd.- fújtatja, majd kikerülve engem, a mosdóhoz megy és fogat mos.- És, amúgy is ez már szexuális zaklatás, nagymenő. 

- Ne aggódj, ha a seggedre pályázok, majd szólok. De inkább maradok a lányoknál, ha megbocsájtasz.

- Mindketten jobban járunk.

- Szóval, bevallod, hogy inkább a fiúkra buksz?- kérdezem, kissé döbbenten. 

- Te magadtól vagy ilyen hülye vagy valaki fogja a kezed? Egy szóval nem mondtam, hogy a fiúkra bukok.- öblíti ki száját, majd mikor már végzett, épp indulna ki, de még egy pillanatra megáll és visszafordul felém.- De tudod mit, nincs miért már titkolnom tovább. Valóban a fiúkra bukok.- jelenti ki, teljesen elszánt mosollyal.- Ja és legközelebb, inkább zárd magadra az ajtót.- Nate ezzel elillan, én pedig mint aki lefagyott, csak ott állok ledermedve és próbálom megemészteni az előbb hallottakat. 

Most komolyan bevallotta, hogy meleg? Bár tény, hogy nem igen láttam csajozni, sőt nagyon senkivel sem beszélni. Oké, Jesse csak nyugi. Te továbbra sem vagy meleg és az előbbi pillanatban is csak azért gyengültél el, mert annyira nőies arca van fiú létére. Na igen...ő fiú. Aki meleg. És velem van egy szobába..

Azt hiszem, talán jobb, ha vigyázok magamra, még a végén megpróbálja elcsavarni a fejem. 

Belépve a szobába, ő már nincs sehol, így egy megkönnyebbült sóhajt engedek ki ajkamon, miközben magamra kapok egy kék farmert és egy fekete pólót. Legalább egy ideig nem kell erről a kínos szituációról beszélgetnünk, mivel a nap hátralevő részét úgyis külön töltjük. Gyorsan megcsinálom a hajam, majd leigyekszem az emeletről, ahol már mindenki az asztalnál ül és reggelizik, így én is helyet foglalok. 

- Minden rendben, Nate? Olyan fáradtnak tűnsz..- fordul felé anyám aggódó tekintettel.

- Csak igazán kemények ezek a reggelek, nem igaz Jesse?- néz rám szeme sarkából és felvont szemöldökkel, mire én sikeresen félre nyelem a narancs levem és igyekszem nem megfulladni. 

- Mondhatni. Főleg, hogy mostanában egyre melegebb van..- sziszegem fogaim közül, célozva a reggeli beszélgetésünkre. 

- Valóban egyre szebb időnk van. Pont ezért is gondoltuk azt anyáddal, hogy elmegyünk kirándulni. Úgyhogy szedjétek össze a cuccaitokat és pontban tízkor indulás. A suliból már kikértünk titeket.- mondja, apám mire mindketten csak pislogunk érthetetlenül, majd válaszgyanánt csak egy aprót bólintunk. 

Remek. Még több időt kell együtt lennem vele és, ha ez még nem lenne elég, van még egy félben hagyott beszélgetésünk is. Imádkozom, hogy külön szobánk legyen.

- Hová is megyünk pontosan?- kérdezi Nate, miután befejezte reggelijét. 

- Az meglepetés.- válaszolja anyám, széles vigyorral.- Na, de nyomás pakolni és minden fontos dolgot rakjatok el!- utasítja, mi pedig felsietünk az emeltre és elkezdünk összepakolni. 

Ez a csend elég kínos, ami most közénk telepedett, de talán jobb egyenlőre nem firtatni a dolgokat. 

** ** **

Hogy miért tört rám ez a hirtelen őszinteségi roham? Nos, fogalmam sincs, de mindenesetre nagy kő esett le a szívemről, azzal, hogy bevallottam, hogy a fiúkhoz vonzódom. 

Oké, annyira nem jó a kapcsolatom Jessevel, de nem is olyan szörnyű és egyre több dolgot tudtam meg róla. Még olyanokat is, amiket például nem akartam, a reggeli incidenst is beleértve. Nem mondom, elég kínos volt a helyzet, de a francba is. Kurva jól néz ki. Nem az a túl izmos alkat, inkább szálkás, de valami hihetetlen. Mindenesetre ez a kirándulás érdekes lesz, hisz a beszélgetésünket még egyáltalán nem zártuk le és amint látom, nem is nagyon szeretné a témát firtatni, pedig kíváncsi lennék, hogy mi a véleménye a dologról. Viszont azt sem akarom, hogy megundorodjon tőlem vagy épp, hogy elszólja magát Nancyék előtt. Hiába nem mondtam még egyszer sem nekik, de igazán jól érzem magam velük. Nagyon jól bánnak velem, annak ellenére is, hogy nem vagyok könnyű eset. Szerencsésnek érzem magam miattuk. Végre tényleg olyan, mintha lenne egy szerető és gondoskodó családom. 

Miután mindent összecsomagoltunk, leindulunk az emeltről és bepakolunk a kocsiba.

- Na akkor kész vagytok?- kérdezi Steve beindítva a kocsit, miközben gondosan bekötjük magunkat. 

Hát..én már teljesen kész vagyok..