Marvel One-shots

Our cold soul [Loki x reader]

Y/N = your name (a te neved)

Sötét tincsei a homlokába lógnak, zöld szeme szikrázik. Felé nyúlsz, de ő ellöki a kezedet. Szomorúan nézel a szemébe, mire beszélni kezd. 

- Hazudtál. - mondja, és szemrehányó hangja a zsigereidbe hatol. - Megbíztam benned. Elhittem neked mindent, amit mondtál. 

- Loki...

- Nem, Y/N. - tolja el a kezed. - Ne mondd, hogy sajnálod. Elrontottad. Mindent elrontottál. 

- Esküszöm, hogy rettenetesen sajnálom...

- Utállak. - mondja, és undorodva elhúzódik tőled. - Legalább annyi emberség lenne benned, hogy beismernéd a hibád.

- Mert benned aztán sok az emberség, mi? - csattansz fel.

Árnyék vetül az arcára.

- Én nem vagyok ember.

Egy pillanatra te is elkomorulsz, majd ismét elönt a düh.

- Persze, fogj csak mindent arra! Attól, hogy nem vagy ember, még lehetsz egy arrogáns seggfej! Még én vagyok az, aki sosem képes belátni a hibáit! - füstölögsz, máj zöld szemébe nézel, és tiszta szívedből mondod. - Utállak.

Szeme homályba burkolózik, és rideg tekintetéből semmit sem tudsz kiolvasni.

- Akkor... Visszamész? - töröd meg a csendet néhány perc eltételével.

- Nincs már, ami itt tartson. - néz a szemedbe, vádló tekintete szinte perzsel.

- Asgardba mész?

- Asgardba? Ugyan már, Y/N! - nevet fel megvetően, és a padlóra köp. - Ott nem fogadnak tárt karokkal, főleg nem azután, hogy megtudták, hogy egy lány miatt voltam egy évig Midgardon.

- Sajnálom, hogy miattam haragszanak rád. - suttogod a cipődet bámulva.

- Ha legalább elmondhatnám, hogy megérte. - adja meg az utolsó döfést.

Szemedbe könnyek gyűlnek.

- Én nem akartam, hogy így történjen.

Rád néz, majd sóhajt.

- Én se.

Ismét telnek a percek, te csöndesen sírsz, ő pedig az ablakon bámul kifelé.

- Nem mész? - kérdezed.

- Menjek? - fordul feléd, és úgy látod, mintha a szája sarkában mosoly bujkálna. Nem, ezt biztos csak beképzelted.

- Igen. Ameddig itt vagy, nem tudok őszintén bőgni. - neveted el magad, és ismét egy könnycsepp gördül le az arcodon.

Feléd lép, és ujjával letörli.

Felnézel rá, ő pedig leül melléd.

- Örülök, hogy megismertelek, Y/N. - mondja, és feléd hajolva megcsókol.

Amikor ajkaitok találkoznak, megint csak őt érzed. A szíved a torkodban dobog, ujjaiddal pedig sötét tincseibe túrsz.

- Tudod, mi a közös bennünk? - suttogja ajkaidra. - Mindkettőnknek egyformán hideg a lelke.

Újra magadhoz húzod. Csak utoljára érezni akarod a száját, az illatát, mindenét...

Hamarosan elhúzódtok egymástól.

Megsimogatja az arcod, és látod, hogy szemében könnyek csillognak.

- Ég veled, Y/N.

- Ég veled, Loki. - suttogod távolodó alakját figyelve.