Marvel One-shots

In The End [Stony]

Egy percig nem tudtam, mit mondjak.

Egy szó sem jött ki a számon, csak bámultam a sötétbarna tekintetbe, és egyszerre mindent megbántam.

Ott ült előttem a földön, egész testében reszketve. Arcán a vére izzadságcseppekkel vegyült, szemében pedig könny csillant.

A szívem szakadt meg, ahogy ránéztem.

Legszívesebben futva menekültem volna, el innen, el a borzalmak elől.

Nem, Steve, te nem menekülsz.

Az Ő hangja visszhangzott a fejemben, pedig sosem ejtette ki ezeket a szavakat. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen hatással van rám.

Majdnem arcon csaptam magam, hátha felébredek ebből a szörnyű rémálomból.

Ő lett a hős. Megtette azt, amit én is megtettem volna. Tudta, hogy ez mit fog okozni, és tudta, hogy nincs esélye túlélni. Mégis megtette, és ez a büszkeség lángját lobbantotta fel a szívemben.

Rám nézett.

Rám, akivel annyit veszekedett, annyiszor romlott meg a kapcsolatunk, és mégis, itt a végén, mindez nem számított.

Bíztunk egymásban.

Még mindig nem tudtam, mit mondhatnék.

Néhányan körülöttünk sírni kezdtek, esetleg lerogytak, vagy térde ereszkedtek. Pepper zokogva borult le mellé, és bár suttogva mondta, mindannyian hallottuk a férjének szánt szavakat.

- Most már pihenhetsz.

Az övé volt, tudtam én ezt. Mégis, miközben a felesége az Ő vállára dőlt, engem nézett.

Bólintottam.

Vettem az üzenetet, csinálhattuk volna ezt máshogy is. Kevesebb gyűlölettel, kevesebb fájdalommal.

Lehunyta a szemét.

Tony Stark meghalt, elvesztettük Vasembert.

És én tudtam, hogy utoljára rám tekintett, és a végén, csak ez számított. Semmi más.

*****

Na, ki tért vissza? :D

Tudom, depresszív, megint, bocsánat. Annyira mardosott a bűntudat, hogy ezeréve nem posztoltam ide semmit, úgyhogy most bepótoltam.

Remélem, tetszett.

Blair

UI. : A one-shot inspirálója a Linkin Park In The End című száma.