Három Kívánság

Elvenni mindent

De pont most, valaki ült a hintában és hallottam ahogy szipogott. Hátúlról is felismerem ezt az alakot...

Szerintem ti is tudjátok ki ült az ÉN helyemen.
- Mit keresel itt?- kérdeztem tőle halkan, pedig körülöttünk síri csend honolt.
- Te hogy kerülsz ide?-  ezt kimondván rámpillantott barna szemeivel. Láttam, hogy ki volt vörösödve a szeme a sírástól, egy-két könnycsepp még mindig ott bújkált szeme sarkában.
- Ez az én hintám. És most te ülsz rajta.- mondtam remegő hangon. - Miért kell elvenned mindent?!
- Mindent?- válaszolta félvén.
-MINDENT! A szabadságomat, az első csókomat és most pedig az egyetlen helyet, ahol  úgy érzem, ahol nem csak egy értéktelen senki vagyok!- a végen újból elkezdtek kiszabadulni a könnyeim, szemem börtönéből.
Hirtelen a számhoz kaptam, rájővén milyen szavakat ejtettem ki a számhoz. Kínos csönd ülepedett le. Majd Steven hirtelen megszólal.
- Gyere ide.- lassan odabaktattam hozzá.
-Ülj az ölembe.- nézett rám kiskutya szemekkel. Nem tudtam ellenállni,így hát azt tettem amit mondott. Homlokomat nyakába fúrtam és megéreztem finom,egyszerre férfias illatát. Lassan ruháim kezdték beszívni ezt az aromát,eszmémbe is bevésődött,amikor a derekamon éreztem kezét. Úgy éreztem biztonságban vagyok. A pillanat szépségét, Steven törte meg, azzal,hogy államat finoman megfogta,hogy mély, barna íriszeibe tekinthessek.
- Szerinted tényleg csak bizonyításképpen csókoltalak meg?- kérdezte egy apró mosoly kíséretében. Én csak egy aprót bólintottam.
-Te kis naiv-mondta aprót nevetve,majd mosolyogva megcsókolt. Én pedig viszonoztam szándékát. Egyre szenvedélyesebben csókolt,mire én átvetettem egyik lábamat a másik oldalra,így szembe kerültem vele. Levegőhiány miatt sajnos el kellett válnunk.
-Most már tudod a választ?
- Nem.-vigyorogtam pimaszul,egy újabb csók reményében.
-Hát akkor muszály lesz még bizonyítanom.-vonta meg a vállát,majd újra megcsókolt.
Ott ültünk ketten, a mint kiderült, közös helyünkön. Csak ő és én. Senki más. Mégis jól éreztem magam. De nem úgy,mint mással,ez nem olyan volt. Van az érzés,amikor hirtelen pillangók gyűlnek a hasadban és mindent rózsaszínben látsz.
- Gyere,menjünk el enni. Már 3 óra van és még nem ebédeltünk.
- Rendben.
Aztán elindultunk kézen fogva a mekibe.
A nap további részét Stevennel töltöttem.