Három Kívánság

A szálak összefutnak

-Te mit keresel itt?-
Hirtelen Steven ült a fülkénél és Rachellel beszélgetett.
- Zoe végre látlak!- odajött hozzám,hogy megöleljen,de én kitértem és leültem,hogy beszéljek Rachellel. Mellettünk egy kb. anyukámmal egykorú nő várakozott. Nagyon ismerős volt valahonnan,de nem tudtam rájönni,honnan ismerem.
-Zoe, jó látni.
- Mi történt Rachel? És hogy kaptak el?!
- Tudod miután nem voltunk szoros kapcsolatban egy kisebb depresszióba estem. Elkezdtem bárokba járni, cigizni és ilyenek. Rossz emberekkel voltam. Szerencsém lesz ha csak közmunkára ítélnek. Hiányoztál.
- Te is nekem és sajnálom,hogy nem voltam ott veled.
- Ha most tudnálak megölelnélek.-mondta mosolyogva. Ezen mindketten felnevettünk egy kicsit. Hirtelen behoztak mellénk egy férfit. Eleinte nem láttam az arcát,de amint megláttam, könnyek szöktek a szemembe.
-A-apa?
- Zoé? Te mit keresel itt?
- Én is feltehetném ezt a kérdést. Azt elfogadtam,hogy elváltatok anyával. De miért kerültél börtönbe???
- Hosszú történet...
- Kösz a választ. Tudod én is egy hosszú történet vagyok! Egy 17 éves történet!- ezzel kifutottam a zuhogó esőbe. Csak rohantam és rohantam. Egyetlen helyre,amit már elvettek tőlem. A könnyeimben a csalódás és a keserűség érződött.
Amint odaértem lerogytam a hinta elé és fejemet támasztottam támláján. Tudom hülyén hangzik cselekedetem. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Nem akartam,hogy bárki itt legyen. Mindenkit a pokolba kívántam. Fel sem nézek, nem akarok senkit sem látni.
-El akarom használni a 2. kívánságom.
-HAGYJ A ROHADT KÍVÁNSÁGOKKAL!-ordítottam rá egyszerre dühvel és szomorúsággal tele.
-A kívánságom az nem más mint,hogy hallgass meg. Hagyd,hogy megnyugtassalak. Hogy megmagyarázzak mindent.
Nem mondtam semmit. Nem is tudtam. Tudtam, teljesíteni kell bármi is az. Hirtelen érzelmektől feldúltan, két kezem köze fogtam arcát és megcsókoltam. Minden érzelmemet át akartam adni. Dühös voltam rá,de azt akartam tudja mit érzek. Fontos nekem. Nem tudom elengedni. Magam sem értem,miért.
- Zoe. Azon az estén...
- Tudom. James elmondta.
- Meg tudsz nekem bocsátani.
- Nekem is van egy kívánságom.
- Na mi lenne az?- mondta mosolyogva.
- Hogy többet ne csinálj ilyen hülyeségeket.
- Ezt teljesítem neked.