Piros

A más színű anyag

Mikor felébredtem, az ágyamban feküdtem. Carla jött be az ajtón.
-Jó reggelt, Helena!
-Szia, Carla...hogy kerültem ide?
-Elaludtál a kanapén. Ezután bevittelek az ágyadba, és altatót kaptál, hogy ne kelj fel az éjszaka közepén a betegséged miatt.
-Carla, elaludtam! Tehát nem is olyan rossz a helyzetem!
-Helena, nem nyitok vitát erről-mondta, és felemelt egy nagyobb tablettát.
-Carla, nem igazságos, hogy nem mondod el!
-Mit?
-Az igazságot! Azt sem tudom, kik a szüleim!
-Andrew és Jessica.
-És a vezetéknevük?
-Andrew Cikol és Jessica Rule. Tehát a te neved Helena Cikol.
-És mikor születtem pontosan?
-Erre nem válaszolhatok.
-Mért nem?!
-Csak mert!

Ezután kiment a szobából, kezében a tablettákkal. Az ujjamra néztem. Aztán az ajtóra.
-Carla, csinálj nekem svédasztalt!-kiáltottam. Bebújtam a takaróm alá, ahol a kamerák nem láthatnak, és a körmömmel belevájtam az ujjamba. Először hezitáltam, de a kíváncsiság győzött.

Fájdalmasan szisszentem fel. Ekkor kibuggyant a kezemből a más színű folyadék. Le akart cseppenni a szürke ágyamra, de ezt nem akartam, ezért gyorsan lenyaltam. Fémes ízű dolog volt. Egy ideig néztem, aztán elálltak az ujjamból folyamatosan kitörő cseppek. Kiszálltam az ágyból, majd elindultam Carla felé. Eléggé lesokkolt az a szín. Mert nem szürke, fekete, vagy fehér. Csak nincs is más szín ezeken kívül. Nem értettem. Kimentem a konyhába. Carla hirtelen odafutott, és felemelte a karomat, aztán a másik kezével a megsebzett ujjamat. Összeszorította a sebet, mire kibuggyant belőle az az izé.

Felém fordította a fejét.
-Ezt a sebet te csináltad?!
-Ige...illetve ne-em...
-Hogyan történt?!
-Csak...
-Ha nem mondod el, megöllek!-mondta fenyegetően, és a hátából kinyúlt egy harmadik kar, késsé alakult, és a torkomhoz szorult. Nagyon, de nagyon meg voltam ijedve.
-Carla...kérlek ne...
-Csak mondd már el az Isten szerelmére!!!
-Carla...csak megkarmoltam!

Elengedett, a késsé alakult keze pedig visszacsúszott a helyére.
-Te direkt karmoltad meg?
-Igen. A múltkor, miközben...szóval te ugye elmentél, ezért beteljesítettem egy régi vágyamat...használtam egy kést. Szeretem a horrorsztorikat, és ezért akartam kipróbálni. De megvágtam vele magamat. Ezutánról halvány emlékfoszlányaim vannak csak. De a vágás miatt ez a furcsa...ilyen színű folyadék folyt!!! Emiatt próbáltam ki most is!!!
-Értem. Azt hiszem, itt az ideje megtudnod, hol is vagy, és miért pont itt.

Leültetett az asztalhoz, majd mondta, hogy egy pillanat és jön. Elment beszélni valami emberrel, talán azért, hogy megmondja, nemsokára már én is tudni fogom az igazságot.

De nem jött vissza. Vagy egy órát ültem ott, mire megláttam közeledni valakit. De nem Carla volt, hanem egy fekete ruhás alak. Megfogott, aztán menyasszonytartásban kivitt az ajtón. Alakja és hangja alapján lány lehetett.
-Már ne is haragudj, de meghalok a karanténon kívül!
-Nem halsz meg! Csak kiviszünk innen, mert ez a te börtönöd! Nem is szenvedsz semmilyen betegségben!
-Mi?!
-Na jó, nincs kedvem itt cseverészni, majd a kocsiban!
-Milyen kocsiban?
-Majd meglátod! Kapni fogsz egy maszkot, és azt kell majd magadon tartani, mert a testedet sok baktérium fogja támadni, és a karanténozás miatt nem tudod majd legyőzni őket. Ezért kell egyenlőre abban a maszkban lélegezned-lihegte, aztán kiugrott egy ablakon a folyosóról, amin eddig futottunk. Zuhantunk egy métert, majd beestünk egy nyitott tetős autóba. Az internet eddigi segítségével csak a látvány, és az illatok voltak újak, így nem éreztem magam teljesen elveszettnek. Mégis, olyan szép és érdekes világban találtam magam! Bár minden szürke, fekete, vagy éppen fehér volt, gyönyörűnek láttam mindent.

A lány levette a maszkját. Egy sötétszürke, vállig érő hajú, világosszürke szemű, kábé 162 centiméter magas, nőies, karcsú, olyan 13-14 éves lány ült mellettem. A másik oldalamon egy fehér, rövidre nyírt hajú, magasabb fiú ült, maximum 16 éves, velem szemben pedig két ülésen egy ikerpár foglalt helyet. Mindketten lányok voltak, világosszürke, a válluknál kicsit tovább érő hajjal. Őket 14 évesnek saccoltam. Mindnyájan fekete ruhát viseltek, és maszkjuk is volt, ami az egész fejüket fedte. Ez azonban az ölükben volt. A srác a kezembe nyomta a légzőmaszkot, és elkezdődött a bemutatkozás. Először az ikerpár egyik tagja szólalt meg.
-Szia, Helena! A nevem Lana, az ikertestvérem pedig Lara. 14 évesek vagyunk, és én szeretem a kalandokat, bár Lara inkább otthon ül és rajzolgat-nevetett fel. Utána az engem a házból kihozó lány következett.
-Hali! A nevem Csenge. Magyar származású vagyok, azért ilyen fura...  Szóval szeretek barátkozni, és néha megbolondulok, olyankor vigyázz velem. Ez főleg akkor fordul elő, amikor egy ,,kicsit" túlteng bennem az energia. 13 vagyok-mosolyodott el. A fiú következett.
-Na, én vagyok Jeff. Szeretek enni, meg sokat aludni, de ugyanakkor jó vagyok informatikából...tehát elég kocka személyiségem van-vakargatta a tarkóját nevetve.
-Elől még ülnek ketten-szólalt meg Lana-a sofőr Armin, szeret rombolni meg pusztítani, és minden ilyesmi eszközhöz elég jól ért. Amúgy kedves. Az anyósülésben pedig Christian ül, akiről annyit kell tudni, hogy nagyon makacs, és képes a halálig elmenni csak azért, hogy kiderüljön, hogy neki van igaza. Elég hirtelen haragú, és a családi háttere nem túl jó, emiatt elnézzük az esetleges dühkitöréseit. Ő is jó fej.
-Amúgy miért is vagyok itt?
-Ja, tényleg-csapott a homlokára Jeff-azért, mert szenvedsz. Igazságtalanul be vagy zárva egy karanténba, egy olyasmi miatt, amiről nem tehetsz. Kísérleti nyuszi voltál egész életedben. Ezért.
-Mi?-kérdeztem vissza.
-Nem beteg vagy, hanem szimplán neked piros a véred, ezért zártak be-sóhajtott Lara, az állítólagos antiszoc.
-Értem...azt hiszem.
-Nos, most épp a főhadiszállásra megyünk-mondta Jeff.
-Az hol van?
-Mivel életedben először nem vagy karanténban, nem hiszem, hogy tudnád, akkor sem, ha elmagyaráznánk... De attól még elmondom: a város végén van egy erdő, és ott egy szikla mögött van a rejtekhely.
-A Glory Forest-ben?
-Honnan tudtad?-kérdezte Csenge.
-Tudod, én gyakran néztem internetes térképeket.
-Értem. Na de megérkeztünk, kiszállás-mondta Lana, mire kinyitottuk az ajtókat, és kiléptünk a búvóhely előtt.