Piros

Első rohamok

Az étkezőben már gőzölögtek a tányérokba kiszedett ételek, és fincsi illatok terjengtek a levegőben. Leültem egy random helyre, és bevártam a többieket. Mikor mindenki megérkezett, enni kezdtünk. Az étel láttán(ami mellesleg rántott gomba volt) elkezdtem rosszul lenni. Éreztem, ahogy remegek, és rengeteg érzés kezdett el bennem egyszerre szörnyen fájni. Láttam képeket, embereket, eseményeket.

Lara...? Mit keres ez itt? És miért csókolózik Armin-nal? Álj...honnan tudom a fickó nevét?! Jézusom, Csenge! Christian elrabolja a tűzvész közben! Mi?! Mi a fene történik velem?! Mik ezek az emlékek? Várjunk csak...Christian! A megérzések... Christian valahogyan törölte az emlékeimet!

                           ◽️◼️◽️

Miután ez lejátszódott bennem, Christian felé fordultam.
-Te...te...
-Rohamaid vannak?
-Te mocskos hazug disznó! Rohamok?! Nem rohamaim vannak, hanem rájöttem az igazságra, te mocsadék!
-Jaj, ezek a rohamok...-felemelt egy fecskendőt, és elkezdett közeledni felém. Hátrahúzódtam, de Lara és Csenge lefogtak.
-Hé, engedjetek el! HÉ!! NE CSINÁLJÁTOK EZT!! CHRISTIAN ÁTVER MINKET!!! Lara, nem emlékszel Armin-ra?! Lara, LARA!!!

A fecskendő a nyakamba szúródott, majd elsötétült előttem a világ. Mikor felkeltem, egy szobában feküdtem lekötözve. Az a szemét elkapott, és megint el fogja hitetni velem azt a hülyeséget! Hirtelen Csenge jött be az ajtón.
-Látom, felkeltél. Erős rohamaid voltak. Mikor beszéltél arról az ,,Armin-ról", Lara eléggé rosszul lett, és neki is rohamai lettek. De nem kell ilyesmikkel foglalkozni. Most szépen lenyugtatlak.
-Csenge...nem emlékszel rám, igaz?-motyogtam magam elé komoran és halkan.
-Ma délután láttalak először. Bár a rohamaim közben látlak néha, de az agyunk játszik velünk. Christian szerencsére vigyáz ránk.
-Csenge...nem emlékszel arra, mikor magyar ebédet főztem neked? Hortobágyi palacsintát. Tudod, Lara sokat főzött, és együtt összehoztuk neked.
-Ne hagyd, hogy az emlékek irányítsanak! Hozzánk tartozol.
-Nem. Te és Lara tartoztok hozzánk. Armin, Jeff, Lana, én, te, és Lara.
-Nem-mondta, majd ráhúzott a fejemre egy furcsa sapka szerű izét, azt, amelyikkel először törölték a memóriámat. Megnyomott egy gombot, és ismét nem láttam semmit.

                           ◽️◼️◽️

A szobámban ébredtem. Csenge az ágyam mellett ült, én pedig a fotelben a szekrények előtt.
-Csenge?
-Igen, én vagyok. Rohamod volt. Jobban vagy?
-Igen....van valami vacsora?
-Persze. Csináltam neked spagettit, mert az eredeti vacsi közben jött rád a roham, szóval lehet, hogy az az étel is kiváltja belőled a rossz emlékeket.
-Köszönöm-sóhajtottam, mikor odaadta a tálat. Elkezdtem falni az ételt. Jól esett, és közben lehetőségem nyílt megkérni Csengét, hogy segítsen hobbit választani.
-Csenge!
-Igen?
-Segíts légyszi keresni valami hobbit nekem, mert lehet, hogy ha leköt valami, nehezebben jön rám roham.
-Ez egy nagyon jó ötlet! Persze, hogy segítek! Mit szeretnél csinálni?
-Talán...nem is tudom...festészet, fotózás...valami olyan, amivel meg tudok örökíteni dolgokat. De pocsék a rajztudásom, úgyhogy a fotózás maradt. Kérhetek egy kamerát?
-Hát persze! Szólok Christian-nak, biztosan venni fog egyet neked.
-Köszönöm!-öleltem meg Csengét. Nagyon hálás voltam a kedvességéért.

Mikor kiment a szobámból, lefeküdtem aludni. A fejem sajgott, és fáradt voltam.