Piros

Ismerkedés

Ahogy szétnéztem, egy nagyobb sziklafalat láttam. Tele volt indákkal, mohával. Kérdőn néztem Jeffre, aki csak selytelmesen mosolygott. Ekkor megláttam, ahogy Armin megnyom egy gombot a laptopján, majd a fal felé fordul. Ebben a pillanatban nagy robaj kíséretében felnyílt a mohával belepett szikla, és megláttuk a titkos bázist. Egy sötét termet pillantottam meg, de Armin néhány billentyű lenyomásával felkapcsolta a plafont majdnem teljesen ellepő lámpákat. A hirtelen fénytől a szemünkhöz kaptunk, de pár másodperc után megszoktuk a világosságot. Beléptünk a terembe, majd az autó is bekerült a helyére: egy csapóajtón leeresztették. Végül bezáródott a főbejárat, majd mindenki elment a dolgára. Lara elhúzott rajzolni, Jeff játszani ment Arminnal valami távirányítós gépes programmal, Lana a hűtőhöz sietett, Csenge pedig megfogta a karomat, makd leültetett a kanapéra.
-El kell mondanom, hogy mától olyan fekete ruhát kéne viselned, mint mi.
-Hm...na mindegy, majd megszokom. Elég sok furcsaság történt meg velem-sóhajtottam, és lecsúsztam a kanapéról deréktől lefelé.
-Gondolom kíváncsi vagy rá, hogy kik vagyunk, vagy hogy miért hoztunk ide.
-Hát, ja.
-Tehát... én ugye Csenge vagyok. Csenge Kőrösi, magyar származású névvel, mert az anyám magyar volt. Elég fura kimondani, de ,,balesetből" születtem, ezért apám lelépett, anyám pedig árvaházba adott. 8 éves koromban megismerkedtem a frissen bekerült ikerpárral, akinek elhunytak a szülei. Lara és Lana 1 évvel idősebbek nálam, de így is legjobb barátok lettünk. Viszont az árvaház körülményei szörnyűek voltak, ezért elhatároztuk, hogy megszökünk. Egy év múlva megkíséreltük a terv megvalósítását, miszerint éjszaka kimászunk az ablakon. Sikerült is, de utána nem tudtunk hová menni. Aztán beálltunk újságárusnak, mert ott nem számított a korunk. Egyszer egy napilapban láttuk, hogy a gyermekkereskedelemnek egyre több áldozata van, ezért elhatároztuk, hogy megmentünk mindenkit ettől a szenvedéstől. Így mentettük meg Jeff-t. Christian pedig egy gazdag család örököse, akinek betörtünk a birtokára, hogy az istállójában aludjunk, de mikor ránk talált, megtetszett neki, hogy ott vagyunk. Mellénk állt, megépíttette a bázist, és így megmentettük az eladás előtt álló Armin-t, és utána téged-sóhajtott.
-Hú, full történelem! Mindez 5 év alatt! Amúgy hogy találtatok rám?
-Armin elég gyorsan meg tud találni minden szerencsétlent, hisz az emberek hódolnak a gazdagoknak.
-Mesélnél rólam? Mert szerintem te többet tudsz, mint én...
-A szüleid nevét már tudod. Miután megszülettél, színes voltál. Nem szürke, fehér, vagy fekete, mint amilyen amúgy minden más. Te más színű lettél. A szüleiddel, majd mindenkivel, aki színesen látott végeztek. Téged bezártak Carla mellé egy karanténba, ahol 16 évet töltöttél. Nincs betegséged, csak színes vagy. Minden este elaltattak, hogy ne ébredj fel, miközben befestenek szürkére. Két nap múlva ismét színes leszel, mert lekopik a festék. A véred pedig...piros. Ez benned a különleges. Ugyanis színes emberek voltak mindig is, de a piros vérűek ritkák, mint a színes holló.
-Ez egy kicsit kevés infó, nem gondolod? Nem tudtok rólam többet?
-Nem igazán lehet rólad többet tudni, mivel 16 éven át ugyanazt csináltad.
-Na mindegy. Köszi, hogy elmondtad. Megyek, megismerkedek a többiekkel.
-Szia-szólt, aztán elhúzott filmet nézni.

Elindultam Lana felé. Épp befejezte az evést, és olvasott.
-Szia, Lana-köszöntem.
-Szia, Helena! Mizu van?
-Megismerkedhetnénk. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy csináljunk valamit.
-Sütit?
-Hát...
-Gyere már!-rángatott a konyhába.

Előkészített pár másodperc alatt minden hozzávalót, ami egy almáspitéhez kell. Pikk-pakk összedobta a tésztát, én meg csak néztem, mint eb a Szaharát. Nagyon gyors volt. Két perc múlva már az almákat reszelte, aztán pislogtam, és már a tésztába gyúrta a reszeléket. Fél perccel később a sütőben sült a pite.
-Ezt hogy csináltad?!-kérdeztem hitetlenkedve.
-Csak megszokás-vonta meg a vállát.
-Mi?
-Tudod, itt én vagyok a szakács. Nos, ha fél óra alatt kell megcsinálnom egy teljes menüt mindnyájunknak, kell a gyorsaság. A gyakorlat a kulcs.
-Fuh, te aztán tudsz.
-Kedves vagy-mosolyodott el.

Ezután leültünk az asztalhoz, Lana összedobott egy forró csokit, és beszélgettünk. Mivel csak a főzésről volt hajlandó társalogni, kénytelen voltam ennél a témánál maradni.

Elég gyorsan repült az idő, és észre sem vettük, hogy már le kéne feküdni. Végül hajnali 1-kor sikerült elaludni.