Mi is megálltunk, és kipattantunk az autóból. Odarohantunk Christian kocsijához, és feltéptük az ajtókat. Teljesen üres volt, csak egy üzenetet hagytak az anyósülésen. Jeff felkapta, és hangosan olvasni kezdte a levelet.
Halika! Sajna bebuktátok az üldözést, hologramokat követtetek idáig egy önvezető autóval. És tessék: pont elég messzire mentetek ahhoz, hogy ne érjétek utól az igazi autót. Csenge velem van, de ha rosszak lesztek, lehet, hogy bajba kerül. Sajnos nem értékeli az iránta táplált érzéseim, úgyhogy túsz lett belőle. Legyetek jók, tündérkéim!
Ja, és még valami! Mától nem jöhettek a telkemre! A cuccaitokat is...hát, mától az enyémek.
Puszi: Christian :)
-Ó, hogy dögölne meg!-fakadt ki Jeff azonnal.
-Én is hasonlóan vélekedem...-szólt Lara. Mindenki ideges volt, míg végül egy feszült csend ölelt minket körül. Ezt Jeff hangja törte meg.
-Szerintetek most...hogyan tovább? Azt se tudjuk, szerencsétlen Csengét hová vitték, plusz lemondhatunk mindenről...amink volt.
-Nem! Mi még megmaradtunk egymásnak! Igaz, megfogyatkoztunk, de legyünk optimisták! Biztos van kiút ebből a szörny-
-Pofa be!-kiáltotta Armin, és lekevert egyet a lánynak. Ezután hirtelen a fejéhez kapott, sikítozni, ordítozni kezdett, és könyörgött. Összegömbölyödött, lehajtotta a fejét, és zokogott.
-Ké-érlek...ne...kö-kö-könyör-nyörgöm...kér-lek...Először mindenki döbbenten állt. Lana az arcán levő ütés helyét fogta, de kikerekedett szemmel figyelte Armin-t. Lara viszont hezitálás nélkül odakuporodott Armin mellé, és felemelte a fejét.
-Armin...shhh...semmi baj. Ők már nincsenek. Elmentek. Nem bánthatnak téged többé-suttogta, és magához ölelte a fiút. Armin még sírt, de halkabban, és befejezte a könyörgést. Szemét szorosan összezárta.
-Figyelj, mostmár elküldtem őket. Elmentek, nem bántanak már senkit. Téged sem. Engem sem. Senkit sem-suttogta neki Lara, mire a fiú lassan kinyitotta a szemét. Lara megfogta az arcát, és közel húzta a sajátjához. Ajkaik elkezdtek közeledni egymáshoz, mikor Lara hirtelen elrántotta a fejét, és lekevert egyet a megszeppent fiúnak.Felállt, és bejött közénk. Mi meg közben csak álltunk, és már szinte lélegezni is elfelejtettünk. Lara megint megszólalt.
-Ha nem indulunk keresni egy szállást, még ránk sötétedik-mondta, és közben rá se hederített a még mindig a földön ülő fiúra. Armin csak létezett. Szerintem nagyon belelovallta magát a csókba, ezért nagyon meglepődhetett Lara viselkedésén. Az a lány kiismerhetetlen.-Igazad van-mondta Jeff, aki hamarabb ,,felébredt", mint mi. Gyorsan összeszedtük magunkat, aztán visszaültünk a kocsiba. Armin meg csendben jött velünk, és a földet pásztázta. Megrázhatták az események.
Most Jeff vezetett, és Lara-val az anyósülésen beszélték, hogy merre tudnának menni. Az autós térképet böngészték, majd Lara felénk fordult.
-Találtunk egy olcsó apartmant a város másik végében. A neve ,,Sellő Apartman". Viszont még így is dolgoznunk kell ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni. És Helenát is be kell festenünk, különben még elkapják. Van valakinek ötlete, hogy ki tudná befesteni őt, illetve hogy milyen munkát tudnánk elvállalni?
-Én szívesen megyek állatkerti gondozónak, mert az úgyis a város szélén van-mondta Lana.
-Én az interneten vállalhatok könyvelést-szóltam-így nem kell a szürkére festésemmel foglalkozni. Plusz szívesen leszek háziasszony.
-Jó ötlet! Úgyis értesz a gépekhez, 16 éven át csak azt tudtad csinálni...-mosolyodott el Lana.
-Én szívesen vállalok kétkezi munkákat. Elmehetek...hordárnak vagy biztonsági őrnek valahova-vonta meg a vállát Jeff.
-Én személy szerint festő lennék. Mehetnék házat festeni. Vagy valami mintát-mondta Lara.
-Armin? Te mit vállalnál?-kérdeztem.
-Lehetnék...taxis. Szeretek vezetni, meg ilyesmik. Úgyis hiány van most a ,,230-Taxxxi"-nál...valszeg felvennének-vonta meg a vállát szomorkásan Armin. Mindenki tudta, mi nyomhatja a lelkét, de nem voltunk képesek segíteni neki. Lara eléggé megszívatta. Mondjuk Lara sem úgy nézett ki, mint aki már megbánta ezt a tettét, szóval nem tudtunk segíteni nekik.Lassan megérkeztünk a Sellő Apartmanhoz.
YOU ARE READING
Piros
FantasyEgy fekete-fehér világban élek. Nálunk ez a természetes. De én egy olyan betegségben szenvedek, ami miatt egy karanténban kell leélnem az életemet. Egy nap azonban megvágtam magamat egy késsel...