BTS - Love yourself - HER - Note Magyar Fordítás

Yoongi - 1/5

Év: 20
Június 25

Bementem a szobámba és kinyitottam az íróasztalom fiókját, hogy az aljáról kivegyek egy borítékot. Ahogy kinyitottam a borítékot egy elszenesedett zongora billentyű esett ki belőle az asztalomra. Megforgattam a billentyűt a kezemben, majd a kukába dobtam és lefeküdtem az ágyamra.

Mikor a billentyűre néztem, a szívem megállt, a lélegzetem elakadt a torkomnál és a fejem még mindig teljesen káosz volt. Az ujjaimra néztem amiken a billentyű fekete foltokat hagyott.

Emlékszem arra a napra mikor azt a billentyűt szereztem. Elmentem a házhoz ami leégett a tűzben az anyám temetése után. Amikor beléptem anyám szobájának ajtaján, megálltam, lefagytam abban a pillanatban ahogy megláttam a leégett zongorát... az ő zongoráját... széttörve... felismerhetetlenül...

Leültem a zongora mellé, óvatosan megérintettem pár elszenesedett billentyűt. A délutáni napfénytől a billentyűkön maradt por tompán ragyogott.

Hogy szólhat ez a zongora? Töprengtem.
Arra gondoltam, hogy az anyám hányszor játszott ezen a zongorán, megérintve az ujjaival a billentyűket.
Többször érintette meg a billentyűket, mint engem.

Felálltam és felvettem egyet a billentyűk közül, beletettem a zsebembe miközben elhagytam a házat... ami már úgyis el lett hagyva.

Már majdnem 4 év telt a temetés óta és azóta, hogy elhoztam egy billentyűt a zongorájáról.

Semmi szükség nem volt rá, hogy tovább tartogassam.

Felálltam az ágyból és kiszedtem a billentyűt az asztalom alatti szemetesből, az ablakhoz mentem és kinyitottam. Beáramlott az éjjeli levegő és a hideg megcsapott engem, nagyon hasonló volt a mai nap eseményeihez.

Kidobtam a zongorabillentyűt az ablakon és vártam a hangot, hogy mikor ér földet... de sosem hallottam meg...

A házban most csend volt. Az apám tízig nem fog felébredni, ami azt jelenti, hogy a ház sem fog addig felébredni, míg ő nem.

A csend dühítő volt, de csak akkor lélegezhettem fel mikor az apám felébred. Ez volt a ház szabálya és nekünk engedelmeskedni kellett. Nem volt mindig könnyű a szabályokat betartani. Sosem volt az, és nem is lesz.

Nem birok tovább élni ebben a házban... ebben a pokolban. Nem tudom elviselni és csak nehezen tudom megakadályozni azt, hogy meg ne őrüljek.

Ezzel az állandó haraggal élek együtt, de legalább kapok pénzt és ennivalót. Még ha felkavart is voltam, elhatároztam, hogy itt hagyom az apámat és a saját lábamra állok.

Ebben a házban nem volt szabad beszélnem, nem beszélve a bátorságról, hogy valaha is megpróbáljam.

Ahogy elhagytam a házat, megesküdtem, hogy soha nem fogok még egyszer megérinteni egy zongorát sem.