Hoseok - 1/3

1K 120 2
                                    

Év: 20
Szeptember 15


Jimin anyja a sürgősségi szobán kívül sétálgatott. Ránéztem a névre az ágy fejlapja felett, majd a szemeim a perfúzióra tévedtek amihez Jimin kötve volt. Gyengéden felemeltem a kezem Jimin válláról.

Beszélnem kellett valakivel, hogy rájöjjek mi okozta Jimin hirtelen rosszullétét a buszmegállóban... Nem tudtam miért hozták be Jimint a sürgősségire. Szerettem volna Jimin anyjával beszélni, de túlságosan féltem és kellemetlenül éreztem magam a tekintetétől, amit túl sokáig tartott rajtam, csak úgy égette a hátam.

Mikor odafordultam, hogy ránézzek egy halk köszönömöt motyogott, majd elfordult.

Később, mikor az orvosok és az asszisztensek megjelentek Jimin ágyánál, az anyja követte őket miközben kitolták Jimint a teremből. Egy ideig én is követtem, de aztán az anyja megint hozzám fordult, még egyszer megköszönte és gyengén meglökte a vállam.

Ahogy egymás szemébe néztünk láttam a vonalat ami kettőnk között van...

Most az egyszer, úgy éreztem mintha lenne egy vonal amit sosem fogok tudni átlépni, a vonalat ami Jimint és az anyját köti össze. 10 évig éltem árvaházban és mégis, ők befogadtak és annyi szeretetet és törődést adtak.

Ahogy Jimin anyja rám nézett, egy lépést hátráltam az ágytól. Jimin kicsi, ám elegáns kinézete elképesztő volt, viszont volt egy láthatatlan árnyék körülötte ami számomra láthatóvá volt ha kicsit jobban megnéztem.

Megfosztották a figyelemtől amire szüksége volt, amiatt, hogy a szülei túl sok törődést mutattak felém. Valahogy úgy éreztem, mintha Jimin anyja engem okolna azért mert Jimin rosszul lett a buszmegállóban...

Azután a nap után, Jimin többé nem jött iskolába... És ez mind az én hibám volt...

BTS - Love yourself - HER - Note Magyar FordításWhere stories live. Discover now