Váratlan Érzelem /Jortini ff.

4. fejezet/ Martina Stoessel

Hogy ki is vagyok én? Sokak szerint egy elkényeztetett lány,aki mindent megkap és semmi gond nem történhet vele. Egy milliomosnak a lánya aki ode-oda utazgat és olyan dolgokat megkaphat,amiről valaki álmodni se mer. Pedig ez nem igaz. Szeretném elmesélni az életemet.
Kezdjük mindent a legelejétől.
Engem nem akartak a szüleim. Csak az idősebb bátyámat Frant,akivel megszakadt a kapcsolatom,mikor betöltöttem a 14. életévemet. Azóta eltünt és járja a nagy világot. Elvesztettem a testvéremet és csak magam maradtam. Nagyon jó kapcsolatot ápoltam a testvéremmel,de ez egyik napról a másikra megszakadt.
A szüleimnek csak egy kaland voltam semmi több. Amikor édesanyám megtudta,hogy én a pocakjában vagyok,elakart tüntetni onnan,elakarta tőlem venni az esélyt attól,hogy élhessek.
Csupán csak azért is vagyok itt,hogy egy nap átvegyem apám cégjét.
Sohasem kaptam igazi szeretet a szüleimtől,úgyhogy nem éreztem senki iránt sem igazi szeretetet. Nemtudom,milyen érzés ha szeretnek.
Barátaim sosem voltak,mindígy egyedül voltam. Magántanuló vagyok Általános iskola óta. Emlékszem,mikor láttam egy rakás gyereket játszani a szomszédunkban.
Olyan vidámak és energikusak voltak,csupa mosollyal. A szüleim nem engedtek barátkozni,mert "igaz barátság nem létezik",apám szerint.
"Ezek az emberek csak ki akarnak használni,és a közeledbe akarnak férkőzni,mert gazdagok vagyunk. Megakarják keseríteni az életedet az emberek. Nem kellenek barátok ahhoz,hogy boldogok legyünk."-idézem fel apám szavait,mikor iskolába akartam menni. Kisállatom sem lehetett,hiszen anyám utálja az állatokat. Kapcsolatom se volt senkivel,úgyhogy nevezhetem magam egy antiszociális embernek.
Rengeteg alkalmazott volt nálunk,akikkel gyorsan megbarátkoztam és jó kapcsolatom volt,de őket mindíg áthelyezték vagy esetleg elbocsátotta az apám.
Szüleim utálják,ha valami nem úgy van ahogy ők akarják,és persze imádnak parancsolgatni,átgázolni másokon. Sokan abban a tévhitben élnek,hogy a szüleim egy csodálatos emberek.
Másokkal kedvesek,és segítőkészek. Teljesen az ellentetjük,mint itthon.
A szüleim a leggonosszabbak  a világon. Rengeteg embert láttam akik,a padlóra kerültek a szüleim miatt. Megalázták őket, Kegyetlenek voltak másokkal csak azért,mert valami nem tetszett nekik.
Velem is úgy bánnak,mint egy rongybabával. Nem mehetek el sehova testőri kíséret nélkül,ráadásul az udvarra sem.
Rengetegszer gondolkoztam azon,hogy itthagyom a családomat és elköltözöm,de ez kész lehetetlenség. Az apám nem engedi,hogy elhagyjam a házat amíg ő azt nem mondja. Ilyenkor mindíg elfelejti hogy 21 éves vagyok,és kész felnőtt vagyok. Emiatt rengeteg vitánk is folytatódott,de megtanultam hogy jobban járok ha engedelmeskedek.
Idén fejezem be a tanulmányom egy online iskolában ahol különböző nyelvet tudok tanulni,és érretségre is kerül lehetőség. Miután végzek, folytatom a cégben való munkámat. Egy-két bevetésen én is részt szoktam venni,de előbb a tanulás,és utánna a "móka". Utálom ezt csinálni! Utálok másokat megsebesíteni,főleg úgy hogy ártatlanok. Rengeteg halálesetet néztem végig,szóval egy idő után meg lehet szokni. Apám szerint ezt a jó cél érdekénen tesszük,de ezzel nem teljesen értek egyet. Abban mi lehet a jó,hogy másokat ölsz meg és megkinzol ha nem beszél? Még a saját lányát is képes eltiporni,hogy ne álljon az útjába. Családi szeretet.
Egy 3 éves tanfolyamon sikerült megtanulnom gitározni,illetve zongorázni. Imádom a zenét! Állandóan azt hallgatok az unalmas napjaimon,vagyis minden nap. A zene számomra a negnyugvást,illetve a biztonságot jelenti. Ez az életem! Szeretnék komolyan a zenével foglalkozni,de a szüleim megtiltották. Nem akarják,hogy a lányuk,egy "utcai zenész" legyen,aki keresi a kenyerét.
A szüleim rengeteget utaznak,így sokat vagyok egyedül otthon. Vagyis inkább a kamerák és én+ a testőrök. Apám minden lépesemet figyeli,így lehetetlenné teszi azt,hogy elszökjek innen.
Most is készülnek elmenni,így ezekkel az újjoncokkal kell együtt élnem. Próbálok minél jobban kedvesebb lenni,hiszen az első napok mindíg nehezek nálunk. Apám rengeteg munkát szab rájuk,de egy idő után könnyebb feladatokat ad nekik.
Sokszor voltam flegma,de így is neveltek engem,de nem leszek olyan mint a szüleim. Nem akarok én is olyan lenni! Kedves leszek velük hiszen ők nem bántottak engem,és biztos nem egyszerű az első "munka nap".

Megpróbálok kedves lenni,ha már én nem kapom vissza.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hey!!

Tudom,hogy ez nem "fejezetnek" mondható,de igyekeztem bemutatni Martina életét,körülményeit.

A 🌟 és a kommentet megköszönném♥

Puszi:~író