Váratlan Érzelem /Jortini ff.

7.fejezet/A bulik ásza.

/Martina szemszögéből/

-Naa csajszi készen állsz a mai estére?

-Még jó hogy készen állok! Erre a napra várok,mióta a szüleim elmentek otthonról. Úgy érzem most enyém a világ!

-És ki volt az a jóképű pasi,aki veled volt?- Lodo mindíg is az a "pasi fogó" volt. Rengeteg barátja volt,de egyik sem tartott 1 hétnél tovább. Lodo úgy váltogatja a fiúkat mint én a mindennapi öltözékem. Lodo mindíg is ilyen volt,de mégis erős barátság köt össze minket. Rengetegszer segített kimászni a bajból,és ez ugyanúgy kölcsönös. Apámék őt sem szeretik a stílusa miatt,de engem különösebben nem zavar. Nem messze lakik tőlünk így néha-néha ki szoktam szökni hozzá 1 órára. Hát igen..a szüleim erről semmit nem tudnak.

-Ő? Ja az új testőröm. Apám bérelte fel őt,meg egy másik gyereket,de az nem jött velünk. Kezdők,így nem lesz nehéz őket átverni.- gúnyos vigyor húzodott az arcomra,majd a telefonomat kezdtem el vizslatni,ahol 3 nem fogadott hívás érkezett anyámtól.

-Ki az?-érdeklődött Lodo.

-Anyám..-idegesen negforgatom a szemem,majd ismét csörgött a telefonom

-Ne vedd fel! Kicsit élvezd az életet. 21 éves vagy,tiéd a világ!- igaza van Lodonak,21 eves vagyok. Mások már ennyi idősen megházasodnaj,vagy gyereket szülnek,én meg úgy érzem magam mint egy kis 15 éves. Bár tényleg úgy bánnak velem,viszont ha nem veszem fel azzal csak magamnak vagy esetleg Lodonak okozok kárt. Apám hívja az embereit és negkeresnek. Nem akarom,hogy Lodonak bármi baja essen. Ráadásul Jorgenak és Ruggeronak a munkáját kockáztatom ezzel,nem mintha annyira érdekelne.

-A te érdekedben teszem-majd rányomok a kis zöld ikonra.

-"Igen anya,mondjad!"

-"Szia kincsem megérkeztünk apáddal,nagyon szép a táj és mesés az idő"

-"Miért is hívtál?"-értetlenül néztem Lodora,aki egy árva szót sem hallott az egészről.

-"Azért,mert apád kérdezi,hogy minden rendben van-e. Jorge és Ruggero figyelnek rád rendesen?"-hogyne, tökéletesen érzem magam. Minden napjaimat bezárva élem,és nem mehetek sehova,de azon kívül jól vagyok. Őt csakis ez érdekli? Komolyan?

-"Igen minden rendben,Jorge és Ruggero a legjobbak."-próbálok magyarázkodni,bár ahogy hallottam anya bevette.

-"jól hallom,hogy kinnt vagy az utcán? Merre vagy?"

-"öhm,éppen megkérdtem Ruggerot,hogy vigyen el a szupermarkethez,mert nem volt itthon málnaszörp,tudod amit szeretek. Most indulunk,szia anya puszi"-Lodotol vártam,valami erősítést,de hiába mert nem hallott semmit.

-"Rendben,szeretünk szia!"-megszakította a hívást. Őszintén ez volt a legrosszabb beszélgetés ami valaha is megtörtént velem.

-Hűha,anyád ellégé egy aggódó típus! Málnaszörp? Komolyan?-végül nem bírta tovább,és röhögött rajtam egy jót. Mi mást várhatnék Lodotol. Ő Lodo.

-Cande?-kérdezem rezzenénestelen arccal,miközben Lodo még mindíg röhögött az előbbi "szerencsétlenségemen".

-Itt vagyok!-Mindketten egyszerre fordoltunk meg,és láttuk közeledni Candet. Ő is egy remek barátnő,és sokat segített nekem. Bár ő nem sokat tud a múltamról,ő benne is megbízom. Cande egy kissé visszahúzódó típus,de Lodoval már rengetegszer segítettünk neki kilépni a konfort zónájából.-Akkor indulhatunk?

-Indulás!

******
Este 8 óra és a buli mégcsak most kezdődik. Emberek sora vegyülnek el a táncparketten,hogy kiadják magukból a feszültséget. Legtöbben már most rengeteg alkoholt ittak,és sokan a mosdó előtt várakoznak,hogy az aznapi tápanyagot kiadják nagukból. Lodo már a buli kezdetekor otthagyta a társaságunkat,így ketten maradtunk Candeval.