Váratlan Érzelem /Jortini ff.

2.fejezet/ Kezdet

A furgon pillanatokon belül eltünt,és csak ketten maradtunk. Ruggero meg én. Késztetést éreztem arra,hogy most elmennyek,de nem lehet. Ez a feladat és megkell csinálnom. Jorge Blanco,soha de soha nem adja fel.
-Én kopogok,te beszélsz!-mondta határozottan Ruggero
-Ugye most csak viccelsz?-kérdeztem értetlenül
-Úgy nézek ki mint aki viccel?-válaszképpen csak sóhajtottam egyet és hagytam,hogy kopogjon.
5 perc várakozás után,ismét kopogott,mert semmi életjelet nem kaptunk arról,hogy valaki lakik ebben a házban. Apropó,a ház csodálatos. Egy hatalmas villa ami 2 emeletből áll. Igazából én is erre számíthattam.
Nagy ábrándozások közepette,kinyílott az ajtó. Egy hatalmas férfi állt az ajtóban. Eléggé ki volt gyúrva,nevezhetném gorillának.
-Te beszélsz!-súgta nekem Ruggero,mire hátrált egyet.
-Mit állsz itt az ajtóban,tünj arréb!-egy ismeretlen hang kiáltott a gorilla mögül. A gorilla arébb áll,és utat enged a férfinak!
-Üdvözlöm! Már vártuk magukat! Alejandro Stoessel!-nyújtja felém a kezét. Ez az apám ellensége? Mi ebben a félelmetes. Ha akarnám simán lefejelném.
-Jorge Vargas!-viszonzom a kedvességét,és kezet rázunk.-Ő pedig a társam Ruggero Paccini!-mutatok Ruggero felé,aki már rég kezet rázott a fickóval.
-Gyertek beljebb.-betessékel minket.
A ház gyönyörű volt. Fekete bútorok,üvegasztal. Marha drága kacatok. Röviden egy "átlagos" milliomos család.
Órák teltek el mire megmutatta az egész házat. Ez egy rohadt nagy ház. Van 10 féle szoba, egy bemtéri és egy kültéri medence,és egy hatalmas nagy nappali.
-Szeretném bemutatni nektek a lányomat!-ránkmosolyog,majd szól az említett személynek. Perceken belül megérkezett a legkisebb Stoessel. Az arcát nem láthattam,hiszen a nap sugarainak árnyéka eltakarta az arcát.
-Martina,ő Jorge és ő pedig Ruggero! Az új testőreid.-bemutatott minket egymásnak. Ezekben a pillanatokban kilépett a sötétségből,és a nap sugarai hatására láthattam az arcát. Barna hullámos haj,csodás szemek,telt ajkak..állj! Na most álljunk meg! Én nem szerethetek bele ebbe a lányba,hiszen csak a terv része. Viszont,nem ronda sőt.. eléggé csinos. De semmi sem az aminek látszik.

-Martina!-kedvesen rám mosolyog,majd megy tovább Ruggerohoz.
-Ruggero!-kezetfognak,majd a lány az apja mellé áll. Ismerem ezt a nézést. Tudom,milyen a legjobb barátom,hiszen régóta ismerem. Ruggeroval még el kell beszélgetnem később.
-Akkor az adatokat egyeztessük. Jorge jöjjön velem.-kinyitotta az irodája ajtaját,majd előre engedett. Na ezt nem! Nem fogom,hagyni hogy Ruggero rányomuljon. Még kiderül az igazság,ezeltál eláshagom magam az ibolyák alá.
-És Ruggero?
-Hagyd csak Jorge,én majd kinnt megvárlak.-válaszolt Ruggero,aki ezután a lány felé nézett. Szúrós pillantásokat vetettem rá,majd az iroda ajtaja bezárult.

Remélem Ruggero semmi hülyeséget nem csinál..

Sziasztok!
Egy fontos kérdés: legyen Martina szemszögéből,vagy esetleg Ruggero szemszögéből? Kérlek írjátok meg kommentben!♥
Ha tetszett 🌟 és komment!

Puszi:~Író~