Váratlan Érzelem /Jortini ff.

3.fejezet/ Mégsem lesz egyszerű!

-Nos Jorge akkor beszélhetünk a munkabeosztásról?
-Igen,persze.
-Tehát,én pár nap múlva egy fontos üzleti útra megyek a feleségemmel. A lányomat itt szeretném hagyni,hiszen be kell fejeznie a tanulmányit. Rád bízom,hogy vigyázz a lányomra.Egy percre,sem veszítheted el. Ha megtudom,hogy bármi baja esik,én..
-Nyugodjon meg. Mindenképpen vigyázok a maguk lányára,és semmi probléma nem lesz!
-Köszönöm. Úgy gondoltam,hogy akár arra a pár napra ideköltözhetnek, a vendég szobába. Rendes srác vagy,remélem nem lesz gond
-Nem lesz semmi probléma.-félmosolyra húztam a számat örömömben. Az első fázis megvan,sikerült megkedveltetni magam "A Stoessellel". Apám mindíg így hívta őt. Ezután átbeszéltük a munka további részét,és rengeteg papírt kellett aláírnom. Közben,csak az járt az eszemben,hogy Ruggero nem csinál semmi baromságot. Mégcsak az hiányozna,hogy már az első nap kivágjanak minket. Mikor az utolsó lapokat írtam alá,hangos nevetés tört ki a nappaliból. Ez Ruggero lesz. Istenem,csak ne csináljon hülyeséget.

-Akkor kész is volnánk. Üdv a csapatban-kezet ráztunk,és kifelé vettük az irányt. A nappaliban Ruggero beszélgetett Alejandro feleségével Marianaval.
-El is felejtettem..Jorge ő a feleségem,és egyben a segédem Mariana.
-Üdv!- biztatóan rám mosolygott,majd én is viszonoztam a kedvességét.
-Mariana,ő Jorge a csapat új tagja.
-Tudom,Ruggero mesélt róla.-örültem hogy Ruggero is besegít végre a munkában,és nem kell nekem végezni mindent. Sikerült megkedvelnünk magunkat a szülőkkel,márcsak a leány maradt hátra. Ez gyerekjáték lesz!

-Mariana, beszélhetünk egy percre?
-Hogyne!-végül,perceken belül csak ketten maradtunk. Ruggero és én.
-Na,hogy sikerült?-kérdezte izgatottan.
-Egész lazán ment. Remélem nem csináltál semmi baromságot!-szikrákat szórtam szemeibe,majd hátrált egyet.
-Nem volt semmi. A csaj miután bementetek,felment az emeletre,így esélyem se volt beszélni vele.-magyarázta.
-Legalább sikerült,bevegyülnünk. A két szülő,màr kedvel minket,csak a lány hiányzik.-meséltem neki,a terveimről,és ismét Ruggero belepofázott a mondatomba. Esküszöm,ezért még kinyírom.
-Te akkora egy barom vagy Blanco!-megforgatja a szemeit.
-Mert mi van?- oldalra billentette a fejét,ezáltal sikerült észrevennem a fenti kamerát.
-Mért nem szoltál előbb?
-Már bocs,de ez most kurvára,te cseszted el Jorge!-most az egyszer igazat kell neki adnom. Hogy lehettem ekkora egy szemét? Még én akartam az apám helyére lépni..
-Mindegy, töröljük le mihamarabb a felvételt.-indult is felfelé,mire a vállánal fogva visszahúztam.
-Nem Ruggero,én csesztem el,nekem is kell megoldanom. Te itt maradsz és őrt állsz,ha kijönnének jelezz!
-Oké,siess!-felsiettem az emeletre ahol még több kamera víritott. Ezek aztán alaposak! Végig mentem a hosszú,kacskaringós folyosón,és az egyik ajtón benyítottam. Egy hatalmas helyiség volt,tele monitorokkal. Sikerült ezt az egy dolgot megjegyeznem,mikor bemutatta az egész házat. Lehet,hogy be vannak biztosítva kamerákkal,de ki az aki megmutatja,hol vannak a kamera felvett adatok? Hálás vagyok annak,hogy egy kicsit jártam informatikára,és valamennyire értek ezekhez. Kettőnk közül mindíg is Ruggero értett jobban,az informatikához. Én inkább jobban szeretek küzdeni, lövöldözni és harcolni másokkal. Ebből szerintem rá is jöhetettek ki az agresszívabb. Viszont sikeresen letudtam törölni a videófelvételt,és mindent visszaálítottam,ahogy volt. Újra,és újra ellenőriztem mindent,hogy semmi hiba ne legyen. Most nem hibázhatok! Egy kis csipogás törte meg a kínos csendet,miszerint Ruggero jelzést adott,hogy kijöttek az irodából. Bazdmeg! Visszanéztem a monitorra,hogy halhassam a beszélgetést.
-Jorge,merre van?
-Nemrég mennt el mosdóba,mindjárt visszajön.-Ekkora házban mégis,hogyan találjam meg a mosdót? Egy lehetőségem maradt,hogy megkérdezzem Martinat,hogy a mosdó merre van. Perceken belül,megtaláltam a lány ajtaját,amin "Mielőtt belépsz,kopogj!" tábla virított. Most fontos az első benyomás,így hát bekopogtam!
-Gyere csak!-végül benyítottam. Ezeknek aztán nem semmi,hogy ennyi pénzük van. A lány szobája majdnem akkora mint a nappali. Tele volt bútorokkal,egy hatalmas tv víritott a falon,és egy hatalmas ágy volt a szoba egyik részén.
-Ne haragudj,de megmondanád merre van a mosdó?-kínosan elnevettem magam.
-Folyosó végén balra!-felnézett a készülékből.
-Köszönöm!-és bezártam az ajtót. Visszasíettem és a megadott irányba legordultam,majd az említett helyen találtam magam. A szobához két aktó vezetett,és a másik ajtón jöttem ki.
Ruggeroval és a Stoessel családdal találtam magam.
-Hát itt vagy Jorge! Akkor,mindent megbeszéltünk,és akkor holnap várunk titeket.
-Köszönjük,Viszlát!-és a villa ajtaja bezárult előttünk. Utunkat hazafelé gyalog tettük meg.
-Na sikerült?-faggatott Ruggero
-Igen,de eléggé nehéz volt. Úgy érzem,hogy nem lesz olyan könnyű mint gondoltam!

Sziasztok! Remélem tetszik nektek az új fejezet! Kérlek 🌟-atok és írjátok meg,hogy mi tetszik és mi az amin változtatni kell. Építő kritikát is szívesen fogadok.